|
The End
2012.06.12. 17:30
*Pár hónap múlva*
Richie:
-Siess, hozd a táskát!- kiáltott az ajtóból a hasát fogva Nina
-Milyen táskát?! Merre?! Hol?!- össze vissza forgolódtam mire megtaláltam azt a nyamvadt táskát
-Meg van!- kiáltottam
-Ügyes.- forgatta a szemét Nina
-Mehetünk?- mentem hozzá
-Igen.- bólintott
-Siessetek!- kiáltott a kocsiból Jay
Nina:
Richie az autóhoz rohant és felnyitotta a csomagtartót. Idegességében oda sem figyelt csak nagy erővel bevágta a táskát, ami jó erősen neki csapódott a hátsó ülésnek, és lecsapta a csomagtartót.
-Hé, tudod hogy mit bassz ám be így legközelebb a csomagtartóba!- kiáltott a hátsó ülésről Izzy mérgesen
Richie vissza szaladt értem és a kezébe kapva be ültetett a hátsó ülésre Izzy mellé, ő maga pedig beült az első ülésre Jay mellé.
Jay beindította a kocsit és már hajtott is a kórházhoz.
-Simogasd a hasát.- fordult hátra Richie mikor egy fájdalmas nyögés hagyta el a szám
-Ki?- nézet rá Izzy
-Hát te!- kiáltott rá Richie
-Jól van na, nyugi már.- kezdte el simogatni a hasam- Idegbeteg.- morogta az orra alatt
-Hogy mondtad?!- fordult ismét hátra Richie
-Mondom süket vagy!- kiáltott rá
-Fejezzétek be!- kiáltottam el magam majd egy nagy nyögéssel a hasamhoz kaptam
-Próbáld megnyugtatni.- utasította Richie Izzy-t
-Esetleg ne szüljek helyette?!- szólt vissza Izzy
-Esetleg ne nyúljak hátra?!- jött a válasz Richie-től
-Miért nem ültél hátra hozzá?!
-Mert annyira ideges voltam hogy elfelejtettem!
-Mond azt hogy be vagy fosva.
-Fejezzétek már be!- ordított Jay
Erre hirtelen mindenki csendbe maradt egészen addig míg meg nem álltunk a kórház előtt. Jay ahhoz a kórházhoz hozott ahol Chris volt még pár hónapja, ugyan is ez volt a legközelebb.
-Én gyorsan szólok valakinek ti pedig segítsetek Ninának.- szállt ki a kocsiból Jay miután leparkolt
Richie kiszállt a kocsiból és már nyitotta is a hátsó ajtót hogy kivegyen. Izzy is gyorsan kipattant a kocsiból és követte Richie-t be egyenesen a kórházba. Amint be értünk már is jött két ápoló, az egyik egy tolószéket tolt míg a másik egy csomó papírt tartott a kezébe. Megkértek hogy üljek a tolószékbe, amit meg is tettem, az ápoló pedig már tolt is egyenesen a lifthez. Richie utánam jött volna de a másik ápolónő meg állította, mert ki kellett töltenie a papírokat.
Már a liftben voltam az ápolónővel, az ajtó félig már becsukódott mikor is Izzy csak úgy bepattant a liftbe.
-Richie megkért hogy maradjak veled amíg elintézi a dolgokat.- világosított fel Izzy
-A szülőszobába nem jöhet be.- mondta az ápolónő
-Eszemben sincs oda bemenni.- vágta rá Izzy- Nekem elég ha tudom hogy honnan jön a gyerek, nem akarom még látni is.
Ezen nem bírtam nem nevetni, főleg amilyen fejet vágott hozzá Izzy.
Nem kellett sokat várnunk a liftben, hamar felértünk a 3. emeletre. Izzy mind addig mellettem maradt míg be nem tolt az ápolónő a szülő szobába.
Richie:
Már vagy a 20. papírt írtam alá mire elengedett az ápolónő. Megkérdeztem hogy hová vitték Ninát, és már mentem s a lifthez. Míg vártam hogy le érjen a lift Jay állt meg mellettem.
-Hol voltál?- néztem rá kérdőn, közben pedig idegesen doboltam ujjaimmal a lift ajtaján
-Intézkedtem, meg beszéltem Heni-vel és Chris-el is.- magyarázta- Voltak az ápolónők?
-Igen.- sóhajtottam- Ninát már fel is vitték.
-Izzy?
-Megkértem hogy menjen Ninával.
Ekkor kinyílt a lift ajtaja mi pedig beszálltunk és megnyomtam a 3-as gombot. Pár perc múlva, ami nekem örökkévalóságnak tűnt, már meg is álltunk a 3. emeleten. Ahogy kinyílt az ajtó már is elindultam abba az irányba amerre az ápolónő mondta, Jay pedig követett. A folyosón befordultunk balra és már is ráakadtunk Izzy-re amint épp a falnak dőlve dudorászott.
-Hol van?- támadtam le
-Ott bent.- mutatott a szemben lévő ajtóra - De nem mehetsz be!- figyelmeztetett
-Oké.- fújtam ki feszülten a levegőt- Nem mondták hogy...
-Még semmit nem mondtak.- vágott a szavamba
Továbbra is idegesen és feszülten helyet foglaltam a folyosón lévő székek egyikére.
-Nyugi, nem lesz semmi baj.- nyugtatgatott Jay mellém ülve
-Remélem.
Már fél óra is eltelt mikor is Heni és Vini megjöttek.
-Sziasztok.- köszöntek
-Ugye minden rendben?- nézett rám aggódva Heni
-Még nem tudunk semmit.- túrtam a hajamba idegesen
-Chris hol van?- kérdezte Izzy
-Elment innivalóért.- válaszolt Vini
Chris:
Miután Heni elküldött innivalóért én lesétáltam egy emeletet. Pont azon az emeleten voltam amin pár hónappal ezelőtt még csak tolókocsival gurultam ki a szobámból, aztán már a saját lábamon. Az emlékre eszembe jutott valami más is, vagy inkább valaki más. Kristi. Ez a név egyből mosolyt csalt az arcomra, de nem sokáig tartott.
Azóta nem láttam őt mióta kiengedtek a kórházból és a srácokkal belekezdtünk a stúdió munkálatokba. Sajnos egy percnyi szabad időnk sem akadt mostanában. Ha még is akkor azt alvással töltöttük hogy kipihenjük a több órás munkát. Egyedül Richie engedhette meg magának hogy néha kihagyjon pár óra munkát. Olyankor mindig Ninával volt.
Többször is eszembe jutott hogy fel kellene hívnom Kristit, de mindig mikor eljutottam oda hogy felhívom történt valami ami fontosabb volt és nem tűrt halasztást. Most pedig végre itt vagyok a kórházban és ha talán szerencsém van, akkor itt van Kristi is.
Előbb megvettem a büfében két kis üveges kólát, majd megkérdeztem a büféstől hogy merre találom a nővér szobát. Miután elmagyarázta hogy a folyosó végén az utolsó szoba az balra már mentem is. Az egész folyóson nem volt senki.
Mikor az ajtóhoz értem megtorpantam.
Mi van akkor ha már nem akar látni sem?
Remélem nem utált meg amiatt hogy nem kerestem.
Vettem egy mély lélegzetet és bekopogtam az ajtón.
-Szabad.- halottam meg bentről csilingelő hangját
Akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra.
Kezem már a kilincsen volt és lenyomva azt belöktem az ajtót és bementem. Kristi háttal állt nekem így nem láthatott, a szobában pedig egyedül volt. Becsuktam magam mögött az ajtót és egy kaján mosollyal a képemen gyorsan letettem egy közeli kis asztalra a kólákat. Majd továbbra is mosolyogva a háta mögé osontam.
-Miben segíthetek?- kérdezte továbbra is háttal nekem, közben pedig valamivel matatott a kezében
Ekkor egy gyors mozdulattal karjaim a dereka köré fontam és magamhoz öleltem. Egy kisebb sikítás hagyta el az ajkait a kezéből pedig kiesett valami.
-Először is muszáj lesz velem vacsoráznod, aztán meg még megbeszélhetjük hogy miben segíthetsz nekem.- pusziltam meg a nyakát vigyorogva
-Chris?- kérdezte hitetlenkedve
Egy lassú mozdulattal végig húztam orrom a nyakán és közben magamba szívtam bódító illatát. Éreztem ahogy bele remeg érintésembe.
-Ezt fejezd be.- feszítette le magáról a két karom
Megfordult és mérgesen a szemembe nézett. Éreztem hogy itt az ideje hogy megmagyarázzam a dolgokat.
-Figyelj.- kezdtem bele bűnbánóan- Tudom hogy egy jó ideje nem találkoztunk és nem is hívtalak, de ez csak a munkám miatt volt. Ha nem lett volna annyi dolgunk a srácokkal egész nap hívogattalak volna és minden nap veled lettem volna.- ahogy az arcát néztem láttam hogy egy szavam sem hiszi- Lehet hogy nem hiszel nekem, de nagyon hiányoztál.
Ahogy őt néztem, egy pillanatra mintha enyhült volna a haragja, de tényleg csak egy pillanatra.
-Nem érdekel a magyarázatod.- fordított nekem hátat- Neked és nekem semmi dolgunk egymással.- az ajtóhoz ment és kinyitotta- Kérlek menny el.
Hitetlenkedve pillantottam rá.
Nem lehet hogy csak ennyi legyen.
-Nem.- ráztam meg a fejem- Addig nem míg nem hiszel nekem.
-Chris te is tudod hogy ez nekünk nem menne.- rázta meg a fejét lemondóan
-Már miért ne menne?- tártam szét a karom idegesen- Ha igazán akarjuk akkor minden sikerülhet.
-Persze.- nézte a földet egy szomorú mosollyal- Ha eddig nem jöttél ide akkor most még is miért?
-Mert azt akarom hogy velem légy.- mondtam ki őszintén, mire egy döbbent arckifejezés volt a válasz- Nekem nem csak pár órára kellesz az ágyamba és nem is pár hónapra egy gyors kapcsolatra.- miközben beszéltem, hozzá sétáltam és két tenyerem közé fogtam arcát- Nekem még egy élet is kevés lenne veled.
Ahogy csillogó szemeit néztem tudtam hogy minden szó igaz volt ami elhagyta a szám.
-Ezt komolyan mondod?- kérdezte sírós hangon
-Ennél komolyabb még soha nem voltam.
-De ez így nem jó.- nézett a szemembe őszintén
-Miért?
-Mert te egy sztár vagy én meg egy....senki.
-Na és?- vontam vállat- Engem nem érdekelnek ezek a dolgok, még is miért számítanának?
-Mert....- nem hagytam szóhoz jutni
Gyengéden birtokba vettem ajkait és úgy csókoltam ahogyan eddig soha senkit. Szenvedélyesen, szerelmesen.
Mire szétváltunk ő kipirult arccal bújt hozzám én pedig egy boldog mosollyal a képemen magamhoz szorítottam.
Tudom hogy túl kevés időt töltöttünk együtt, de nekem ez épp elég volt ahhoz hogy belé szeressek.
-Ha kell még az éneklést is feladom érted.- mondtam ki
Kristi felkapva a fejét eltávolodott kissé, csak annyira hogy a szemembe tudjon nézni. Láthatta benne az elszántságot, talán ezért is tűnt el a szeméből a kételkedés.
-Komolyan beszélsz?
-Igen.- bólintottam őszintén
-De én ilyet soha nem kérnék tőled.- puszilta meg az arcom és hozzám bújt
-De ha kérnéd én megtenném.
-Tudom.
Ahogy egymást ölelve álltunk ott felötlött bennem a kérdés hogy ehhez vajon mit szólnának a srácok. Biztosan kiakadnának, de meg is értenék a dolgot ha egyszer azért teszem akit szeretek.
Ekkor valami halk motyogás ütötte meg a fülem.
-Tessék?
-Semmi.- remegett meg kissé a hangja
-Kristi.- toltam el magamtól a szemébe nézve, de ő lesütött pillantással állt előttem
Ismét motyogott valamit amit nem értettem.
-Ebből nem értek semmit.- nevettem megpuszilva a homlokát
-Szeretlek.- mondta ki halkan még mindig a földez nézve
El sem hittem amit halottam. Egyszerre akart kiugrani a szívem a helyéről és megállni.
-Szeretlek.- mondtam ki én is a varázslatos szavakat, közben boldogan mosolyogva magamhoz öleltem és megcsókoltam
Richie:
-Én már nem bírok tovább várni.- járkáltam fel le a folyosón, idegesen
-Pedig várnod kell.- állt fel Jay- Gyere inkább menjünk ki egy kicsit a friss levegőre, hátha megnyugszol.
-Nem, nem mozdulok innen.- álltam meg
-Egy idő után úgy is elzsibbad a lábad.- nevetett Vini
-Felhívtad Lint?- néztem Jay-re figyelmen kívül hagyva Vini beszólását
-Igen, már fel, és mondta hogy 10 perc múlva itt lesznek.
-Akkor jó.- bólintottam
20 perc múlva meg is érezett Lin és Will, de nem ám akárkivel.
-Sziasztok.- köszönt Lin mosolyogva
-Hello.- köszönt Will is
-Sziasztok.- köszöntem mosolyogva ahogy a többiek is- Hogy van a pici Alex?- mentem Lin-hez
-Ma egész nyugis.- mosolygott le a kezében tartott kisbabára- Biztosan sejti hogy úton van az unokatesója.- itt rám nézet- Nina hogy van?
-Eddig egy orvos sem jött ki hogy mondjon bármit is Nináról vagy a kicsiről.- sóhajtottam idegesen
-Nyugi, biztosan minden rendben van.- nyugtatgatott Will
-Te miért nem mentél be hozzá?- kérdezte Lin
-Mert Nina még a múlthetén megfenyegetett hogyha bemerem tenni a lábam a szülőszobára akkor biztos hogy kinyír.- emlékeztem vissza mosolyogva
Erre Lin és Will csak nevetve összenéztek.
-Ismerős.- vigyorgott rám Will
-Hidd el, jó ha csak tudjátok hogy honnan származik a baba, nem kell még végig is nézni a szenvedésünket.- magyarázta Lin
-Na ebben egyetértünk.- bólintott Izzy
-Jó, de én szeretném tudni hogy minden rendben megy-e.- néztem rá
Ekkor kinyílt a szülőszoba ajtaja és kijött egy orvos. A hideg is kirázott mikor láttam hogy a kesztyűje véres. Rajta volt az orvosi maszk, és a sapka is, így alig láttam valamit az arcából és fel sem tudtam ismerni. Idegesen vártam hogy mit fog mondani.
Először körbe nézett a társaságon majd a pillantása megakadt rajtam.
-Christopher Richard Stringini?- kérdezte lehúzva magáról a kesztyűket
Félve bólintottam egyet, mire lehúzta az arcáról a maszkot és mosolyogva ezt mondta: -Gratulálok apuka, született egy egészséges kislánya.
Hirtelen meg sem tudtam szólalni. Talán a sokk miatt, vagy a megkönnyebbüléstől. Mindegy, a lényeg hogy abban a percben hihetetlenül boldog voltam.
-Na és a mennyaszónyom?- pár másodpercre ismét úrrá lett rajtam a rettegés
-Ő is jól van, bár eléggé elfáradt, ezért át toljuk egy külön szobába hogy pihenni tudjon, talán jobb lenne ha ma hagynák pihenni. De a picit hamarosan bevisszük az újszülöttek közé és ott megnézhetik az üvegen keresztül.
-Rendben, nagyon köszönöm.- mosolyogtam boldogan
-Igazán nincs mit.- bólintott, majd távozott
Pár másodpercre mindenki néma csendben maradt, amit persze Izzy tört meg.
-Halottad?- ugrott mellé fülig érő vigyorral- Apa lettél!!!! - kiáltotta el magát a kezem rángatva
-Igen.- vigyorogtam én is- Apa vagyok!
-Gratulálok.- ölelt meg Jay mosolyogva
-Na mi történt?- halottam meg a távolból Chris hangját
-Richie...-itt elakadt a szava Izzy-nek
De nem csak neki.
Ugyan is Chris és Kristi mosolyogva és kézen fogva tartottak hozzánk.
-Richie apa lett!- kiáltotta el magát Vini
-Komolyan?- vigyorgott Chris elénk érve
-Igen, van egy kislányom!- teljesen fel voltam spanolva
-Gratulálok.- ölelt meg Chris is vidáman
-Na és ti?- Izzy eléggé sokat sejthetően nézett Chris-re és Kisti-re
-Hát...- itt titokzatosan egymásra mosolyogtak
-Na ki vele.- követelte kíváncsian Heni
-Oké.- sóhajtott fel színpadiasan Chris- Mától hivatalosan is együtt vagyunk.- amint a végére ért Kristi hozzá bújva szájon puszilta
-Gratulálok.- ez most tőlem származott
-Köszi.- mondták egyszerre
Ezután már mindenki gratulált mind a hármunknak, nekem mert apa lettem, nekik mert összejöttek.
-Basszus, anyuékat még fel sem hívtam.- kaptam elő a telom
-Menet közben felhívod, most spuri a kis Stringinihez.- húzott a folyosó vége felé Izzy
Míg ők megtudakolták hogy hol is van a kislányom, istenem de furcsa ez még nekem, addig én felhívtam anyuékat.
-Anya?- szóltam a telomba
-Szia Richie.- köszöntött vidáman- Hogy vagy kincsem?
-Remekül anya, sőt, nagyon boldog vagyok.
-Tényleg?- kérdezte mosolygós hangon- Mi történt?
-Ott van apa a közelben?
-Igen, itt van.
-Szia fiam.- köszönt a telefonba apa
-Van egy remek hírem.- ismét fülig ért a szám
-Mi lenne az?- kérdezte apa
-Nagy szülök letettek, született egy kislányom!
-Ohhh Istenem.- halottam először anyát- Hát megszületett a kis drága? Hogy vannak, Nina és a pici?
-Mind a ketten jól vannak.- nyugtattam meg
-Ennek nagyon örülünk.- halottam apát a háttérből- Gratulálunk fiam, büszkék vagyunk rád.- jól esett hallani
-Köszönöm.
-Mikor repülhetünk Berlinbe? Láttad már a picit? Mi lesz a neve?- anyából csak úgy záporoztak a kérdések
-Akár már holnap is jöhettek.- mentem a srácok után- Még nem láttam, most megyek megnézni őt a srácokkal. A nevét még nem tudom, Nina megkért hogy bízzam rá a dolgot, így most csak ő tudja hogy mi lesz a kicsi neve.
Ekkor a srácok megálltak és egy üveg falhoz tapadva bámultak előre. Már tudtam is hogy hol vagyunk és izgatottan néztem a sok babát az üveg falon át. Sajnos nem láttam hogy mi áll a kis karkötőjükön, vagy az átlátszó kis ágyuk névtábláján, így nem is tudtam hogy melyik baba az enyém.
-Várjatok egy percet anya.- szóltam a telóba és a sok baba arcát kezdtem pásztázni hátha látok valami hasonlóságot amiről fel ismerhetem a picit
De nem találtam meg, egészen addig míg egy nővér be nem tolt a szobába egy másik babát ugyan olyan átlátszó kis ágyban, de rózsaszín plédben. A nővér végig tolta a kiságyat a sok baba között és az egyik sor végére, szerencsére pont az üveg elé, tolta a picit, majd távozott. A lélegzetem is elakadt mikor megláttam a kisbaba arcát. Még nagyon pici volt ahhoz hogy bármilyen hasonló vonás felfedezzek rajta, de valahogyan éreztem hogy az enyém. A kis feje távolról úgy nézett ki mintha kopasz lenne, de ahogy jobban megnéztem halványan de észre vettem azt a pár szál szőke hajszálat és nem bírtam ki hogy ne mosolyogjak.
-Ti látjátok valahol?- húzta a száját Izzy- Túl sok itt a gyerek.
-Én sem nagyon látom.- panaszkodott Lin is
-Richie, te?- nézett rám Chris
-Ott az a nagyon picurka, kis szőke baba.- mutattam büszkén rá
Ekkor mindenki arra kapta a fejét és tátott szájjal bámulták a kicsit.
-Jaj de édes.- szólalt meg először Kristi
-De kicsi kezei vannak, meg lábai, meg orra meg....- Izzy míg az ablakra tapadt végig sorolta szinte az összes testrészét
-Megtaláltátok kicsim?- halottam meg anya hangját a mobilomból, így azonnal a fülemhez kaptam a készüléket
-Igen.- mosolyogtam- Jaj anya ha látnátok hogy milyen aranyos és szép. Mint egy kis hercegnő.
-Már alig várom hogy lássam.- mondta izgatottan
-Mikor jöttök?
-Ha lehet még holnap ott akarunk lenni.- jött a válasz apától
-Bobynak már szóltunk és már rendezi is az utat online.- magyarázta anya
-Boby mit szólt?- kíváncsiskodtam továbbra is a kicsit nézve
-Nagyon örült neki.- közölte anyu mosolygós hangon- Ő is nagyon várja hogy láthassa a kicsit. Még ma értesítjük a többi rokont is.
-Rendben.- bólintottam- Anya én most leteszem, de később még beszélünk.
-Oké kicsim, hívj ha bármi van.
-Hívni foglak. Sziasztok
-Szia.- köszöntek egyszerre
Ezután minden figyelmem csak is a picinek szenteltem.
-Elnézést, ki maguk közül Christopher Richard Stringini?
Erre a kérdésre oldalra kaptam a fejem és egy alacsony kis nővérrel találtam szembe magam.
-Én vagyok.- feleltem bizonytalanul
-Ha óhajtja bemehet és kézbe veheti a kicsit.- mutatott a pici felé mosolyogva
-Nagyon szeretném.
-Rendben akkor jöjjön velem, de csak maga mehet be.- figyelmeztetett
-Rendben.- bólintottam mosolyogva
-Mi majd innen fedezünk.- vigyorgott Izzy
-Oké.- mentem a nővér után
Miután fel vetetett velem egy orvosi ruhát meg maszkot és sapkát, bevezetett a sok baba közé.
-Ugye tudja hogy melyik baba a magáé?
-Persze, legalább is sejtem.
Erre csak nevetve a kicsi ágyához sétált.
-Remélem ugyan öt sejtette a magáénak.- emelte ki a kicsit az ágyból
-Igen.- mosolyogtam továbbra is boldogan
Közelebbről még kisebbnek tűnt de nagyon szép volt.
Ahogy mocorogni kezdett a nővér kezében halk nyöszörgésbe kezdett. A nővér elmagyarázta hogy hogyan kell majd megfognom és tartanom, majd átadta a kicsit és miután látta hogy jól tartom és nincs semmi gond már távozott is. Kicsit szokatlan volt hogy egy kisbabát kell tartanom a kezeim között, főleg hogy az enyémet. Így még óvatosabban is fogtam nehogy bármi baja legyen. A nyöszörgése abba maradt de továbbra is mocorgott. A szemét még nem nyitotta ki de édesen forgatta a kis fejecskéjét a hangok felé.
-Szia kicsim.- mosolyogtam le a kezeim közt lévő kis apróságra
Érdeklődve a hang irányába fordult, én pedig az édes kis arcában gyönyörködve őt néztem. Ekkor halottam hogy kopog valaki az ablakon és felpillantva megláttam a srácokat amint izgatottan jeleznek hogy menjek oda hozzájuk a kicsivel. Elindultam és az ablakhoz mentem. Amint odaértem a többiek mosolyogva nézték a kicsit.
-Nézd csak Alex, ki van ott?- mutatott az üvegen át a kicsire, Lin
Büszkén mosolyogva néztem a kicsit és közben hallgattam az üvegen keresztül a srácok dicséreteit.
Nina:
Reggel a nővér már keltett is hogy ideje megetetnem a kicsit. Nem ez volt az első, mert tegnap este még felkeltettek ezzel, de még mindig szokatlan volt. Ahogy a kezembe adták a kis picurt eluralkodtak rajtam az anyai ösztönök és mosolyogva figyeltem ahogy a kicsi mohon issza a tejet. Richie és a többiek még nem jöttek be, így még a nevét sem döntöttem el a kicsinek, azt akartam hogy Richie-vel közösen találjunk neki nevet.
Már épp vissza tettem a jól lakott kicsit az ágyikójába mikor is kinyílt a szoba ajtó és Richie-vel az élen mindenki bejött akit csak hiányoltam. Kis plüssökkel meg lufikkal és virágokkal amiket le is tettek az asztalra kivéve Szöszi.
-Sziasztok.- mosolyogtam
A többiek mind köszöntek Richie pedig egyből hozzám jött és átölelve megcsókolt.
-Nagyon szeretlek.- szorított magához
-Én is szeretlek.- bújtam hozzá
-Na had nézzem a kis szöszit.- ment a kiságyhoz Szöszi egy lufival és egy plüss macival a kezében- Jaj de aranyos.
-Az ám.- ment oda Jay is
-Jól vagy?- kérdezte aggódva Richie
-Igen, nagyon is.- pusziltam meg mosolyogva
-Hoztam még pár baba cuccot.- emelte meg a kezében lévő táskát
-Köszi.- elvettem tőle és az ágy végébe raktam
-Nagyon gratulálok ehhez az édes kicsihez.- ölelt meg Heni
-Köszönöm.
-Na és nehéz volt?- kérdezte Izzy
-Áhh.- legyintettem szem forgatva- Dehogy.
-Akkor nem értem hogy minek hisztiznek a nők terhesség közben.- vigyorgott
-Most inkább nem tartok neked arról előadást hogy miért.- mosolyogtam- Majd csak megtapasztalod idővel.
-Kicsit durva lenne ha én terhes lennék.- vigyorgott továbbra is
-Ha akarod én segíthetek.- húzogatta a szemöldökét sunyin mosolyogva Szöszi, mire Izzy tarkón csapta
-Srácok ezt ne a kicsi előtt.- Richie a kiságyhoz ment és édesen mosolyogva óvatosan kivette a kicsit az ágyikójából
-Sziasztok.- lépett be a szobába Will és Lin, de Alex nem volt velük
-Sziasztok.- oda mentem és mindkettőnek adtam egy-egy puszit üdvözlésképpen
-Úgy örülök nektek.- ölelt meg Lin- Olyan szép az a kislány.
-Köszönjük.- jött oda Richie is a kicsivel a kezében
-Hol van Alex?- tettem fel a kérdést
-Még otthon szunyókál, nem akartuk felkelteni így inkább hívtuk a szomszéd lányt. Ő imád vigyázni Alex-ra.- magyarázta Lin
-Kitaláltatok már neki egy nevet?- kérdezte Will a kicsire nézve
-Még nem.- húztam a szám- Még ötletem sincs.
-Hé srácok, hol van Chris?- tette fel a kérdést Vini
-Szerintem Kristit reszeli a nővéri szobában.- kuncogott Izzy
-Nem hiszem, Bella pont velük van.- magyarázta Heni
-Kristit?- nevettem- Történt valami amiről én nem tudok?
-Kristi és Chris tegnap óta hivatalosan is együtt vannak.- újságolta Jay
-Komolyan?- néztem kérdőn
-Igen.- bólintott Richie
-Végre, már kijárt neki egy jó kapcsolat.- vettem át a kicsit
-Na szóval mi lesz a kicsi neve?- jött oda Szöszi és a macit mutogatta a kicsinek aki érdeklődve figyelte Szöszi hülyéskedését
-Valakinek valami ötlet?- néztem végig a társaságon
-Gemma?- kérdezte Izzy
-Nem.- fintorgott a névre Richie
-Aida?- jött a következő névvel Heni
-Nem.- vágtuk rá egyszerre Richie-vel
-Én tudok egy jót.- mosolygott Szöszi
-Akkor mond.- kérte Richie
-Delia.
-Ez tetszik.- mosolyogtam- Még illik is hozzá.
-Delia Sringini.- simogatta meg a kicsi arcocskáját.- Nekem is tetszik.
-Úgy is lehet becézni hogy Lia, nem?- kérdezte Will
-De.- bólintott Heni
-Ez nagyon jó név.- jött oda Izzy is
-Igen.- pusziltam meg a kicsi fejét
Ekkor kinyílt az ajtó és bejött Chris és Kristi Bellával kézen fogva.
-Had nézzem meg.- futott hozzám Bella
Leguggoltam elé hogy megmutassam neki Liát.
-Jaj de kicsi.- fogta meg a kicsi kezét- Hogy hívják?- nézett rám
-Delia.- jött a válasz Richie-től
-Már is eldöntöttétek a nevét?- kérdezte Chris
-Igen.- álltam fel- Amúgy halottam a jó hírt, nagyon örülök nektek.- mosolyogtam
-Köszönjük.- bújt Chris-hez Kristi- Mi is gratuláltuk nektek, nagyon édes kisbaba.- nézte a kicsit
-Ja, amúgy készülj fel Nina mert hamarosan jönnek Richie szülei.- vigyorgott Izzy
-Tényleg?- néztem Richie-re kérdőn- Mikor?
-Azt mondták még ma, de pontos időt nem mondtak.
-Kíváncsi vagyok hogy mit szolnak majd ehhez a kicsi tündérhez.- puszilgattam meg Liát
-Zabálni fogják.- mosolygott biztatóan Richie- Már akkor is izgatottak voltak mikor telon beszéltem velük.
Egy óra múlva a srácok még mindig itt voltak a kis csaptunk pedig bővült 3 személlyel.
-Szabad.- szólt ki Izzy miután meghallottuk hogy kopognak
Kinyílt az ajtó és bejöttek Richie szülei és a bátyja Bobby.
-Anya!- ment hozzájuk mosolyogva Richie- Sziasztok.
-Szia kicsim.- ölelte meg Kathleen- Jaj had nézzem az unokámat.- jött hozzám izgatottan
-Sziasztok.- köszöntem mosolyogva
Míg mindenki köszönt mindenkinek, Lia érdeklődve figyelte őket.
Pár perc múlva már Kathleen karjai közt volt.
-Jaj de szép kislány.- ahogy a kicsit nézte teljesen meghatódott és könnyes szemekkel rák nézett- Mi lett a neve?
-Delia.- jött a válasz Richie-től
-Kész Richie ez a picur.- mosolygott Robert Richie apja
-Dehogy.- ölelt magához Richie
-Pedig de.- nézte Bobby is- Gratulálok srácok.
-Köszönjük.- mondtuk egyszerre büszkén és szeretettel nézve a kicsire
Egy hét elteltével már haza is engedtek az orvosok. Mikor hazaértem nagy meglepetés fogadott. A ház épp átalakítás alatt volt.
-Hát ez meg?- néztem a ház tetejére miközben kiszedtem Liát a baba ülésből
A tető egy része teljesen eltűnt, fönt pedig jó pár munkás ember mászkált téglákat cipelve meg egyéb más munkát végezve.
-Úgy döntöttünk a srácokkal hogy építettünk még egy emeletet ahol a gyerekek lesznek, Bella és Delia.- magyarázta Richie
Az új emelet el is készült 2 hét alatt. De nem csak két szoba volt fent. A srácok, gondolva a jövőre is, építettek 5 szobát is, meg egy külön fürdőszobát.
-Hát én ide költözök a gyerekekhez.- vigyorgott Izzy mikor végre már a szobák is be voltak rendezve
-Csak nyugodtan.- nevetett Jay
-Ki sem tűnsz majd közülük.- vigyorgott Richie
-Haha de vicces.- de azért Izzy is vigyorgott
Amint Bella meglátta a szobáját tátott szájjal csodálta a sok játékot a falba süllyesztett rózsaszín polcokon. Az egész szoba olyan volt mint egy kis birodalom csak neki. Egy kis hercegnős ágy volt a szobában amit rózsaszín függöny vett körbe. A falakon disney hercegnők arcképei voltak mint valami kis festmények és a padlót vastag puha szőnyeg borította. Volt bent egy rózsaszín íróasztal is amin egy piros kislámpa és pár figura volt. A plafonra csillagok voltak festve amik ha lekapcsoltuk a villanyt világítottak.
Bella amint magához tért sikítozva az ágyán ugrált.
-Tetszik?- kérdezte mosolyogva Richie
-Nagyon.- ugrott le az ágyról- Köszönöm.- ölelte meg Richie-t
-Szívesen Törpilla.- felemelte és megpuszilta
Ezután Lia szobáját néztük meg.
Kicsit visszafogottabb volt, de nagyon szép. Minden lilás és fehér színben pompázott. Itt a padlót parketta borította és volt a babaágy alatt egy fehér bunda szőnyeg. A falak nem voltak rózsaszínek inkább krém, de sokkal jobban nézett ki.
-Ez nagyon szép.- mentem bentebb
-Hogy tetszik a kicsinek?- kérdezte Richie
Lenéztem a kicsire aki érdeklődve nézelődött körbe.
-Szerintem tetszik neki.- mosolyogtam
Richie megpuszilta Lia arcocskáját és kivéve a kezemből betette a babaágyba.
Pár nap múlva már mind a ketten megszokták az új környezetet. Igaz Bella már nem volt kicsi, de őt is a szobájába kellett szoktatnunk, Richie és én is felváltva aludtunk vele. Szerencsére ő rövid idő alatt meg is szokta az egyedül alvást, főleg hogy esténként mesét olvastunk neki amit nagyon szeretett de még mi is élveztünk. Idővel az örökbefogadást is elintéztük és Bella hivatalosan is Stringini lett aminek mi csak örültünk és Richie szülei is. Úgy kezelték őt is mint a saját unokájukat Liát, ahogyan mi is, soha nem tettünk különbséget köztük, mindig egyenlőek voltak mindenben.
Rövid idő alatt mindannyian megszoktuk az új helyzetet, a babázást meg az ezzel járó dolgokat. Mindannyian boldogan éldegéltünk egészen addig míg....
The End?
Itt van pár kép ehez a részhez. :)
Az elsőn Delia szobája van, olyat nem találtam ami jó lett volna Bellának.
Itt pedig két kép Deliáról.
Az elsőn még nagyon kicsi, a másodikon már 1-2 éves. :)
Hát vége a When I'm Gone 2-nek. De senki ne legyen szomorú, ugyan is a jövőhéten már is felteszem a When I'm Gone 3 első részét. Szerintem mindenki megfog lepődni. Remélem már várjátok. ;)
by: Hoppee
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
