|
01. Nélküle
2012.08.15. 17:42
Izzy Gallegos
Bárki bármit is mondjon, én ugy gondolom minden problémát megold a jó öreg Jack Danials bácsi.
Legalább is addig míg ki nem józanodsz.
De legalább arra a pár órára elfelejted a gondjaid és nem gondolsz semmi rosszra. Ha meg igen....akkor cseszd meg
haver, nem neked való az ivás. Ez van.
Én viszont inkább leiszom magam erre a pár órára mintsem hogy szembe nézzek a problémákkal.
Tökös, mi?
De hát mi a francot csináljak?
Ez az egész dolog már teljesen tul nött rajtam.
Talán hiba volt megismernem őt. Lehet, ha aznap este nem futunk össze nem itt tartanánk.
Őt nem tartanák fogva, Szöszi nem lenne élet és halál között, na és talán engem sem akarnának kinyírni azok a rohadt orosz tetük.
De akárhányszor átfut ez a gondolat az agyamon, mindig oda jukadok ki hogy ha aznap este nem találkoztam volna Vele akkor soha nem
tudom meg hogy mi Szöszi igazi "foglalkozása", hogy ki Berlin ura és talán soha nem tapasztalom meg az igaz szerelmet.
Tudom, tudom. Az utolsó eléggé nyálas, de ez az igazság. Szeretem őt.
Akárhogyan is legyen tovább, ha meghalok is, tudom hogy megérte, mert legalább az utolsó pár évemet vele tölthettem.
Na de hogy miért is ülök egy elit szálloda szobában felszakadt szemöldökkel és egy vágással az arcomon, egyik kezemben
egy Jack-es pohárral a másikban meg egy shotgunnal?
Na ez egy rohadt jó kérdés.
Meg is van rá a megfelelő magyarázatom, csak hát...az eléggé hosszú.
De ha nagyon kíváncsiak vagytok akkor elmesélek egy jó hosszú sztorit, ami az elejétől a végéig szín igaz.
Csak győzzétek elhinni ;)
Nem tudom még mennyi időm van, de igyekszem mindent alaposan elmondani.
Az egész 2008 augusztusában kezdődött.......
-Hogy mi???- pattantam fel a fotelből- Kilép? De miért?
-Ezt nem tudom biztosra, de...- Lou próbált minket nyugtatni de ez nem nagyon ment neki
-Még is hogy teheti ezt?- nézett előre üres tekintettel Richie- Mindig is egy csapat voltunk és össze tartottunk. Még is...miért?
-Richie nyugodj meg.- tette a kezét az emlitett vállára Jay hogy nyugtatoan megszorítsa a vállát, aztán komolyan Lou-ra nézett- Kérlek,
mond azt hogy ez csak egy hülye poén.
-Sajnálom, de nem az.- rázta meg a fejét lemondóan Lou
-De most mit tegyünk?- kérdezte Vini kétségbe esve
Ekkor Richie ilyedten kapta a fejét Lou-ra.
-Ugye...ugye ez nem azt jelenti hogy vége?- kérdezte meg félve- Vége mindennek?
-Nem.- rázta meg a fejét Lou
-Akkor?- Jay tanácstalanul
-Ugyan úgy mint Michael-nél, Chris helyére is keresünk valakit.
-És ha beszélnénk vele?- tettem fel a kérdést- Talán megtudnánk oldani a problémát, talán...talán...
-Izzy- nézett rám komoran Mike
Nem kellett többet mondania. A puszta pillantása is elég volt ahoz hogy a tudtomra adja, hiába lenne minden próbálkozás.
Nem tehettünk mást. Fogtuk magunkat és összetörten haza kullogtunk.
Ahogy hazaértünk Nina és Heni nem kérdeztek semmit, csak vigasztalóan ölelgettek minket.
-Lili?- ölelte meg Ninát Richie
-Fent van, alszik- válaszolta Nina, közben jó erősen magához szorította Richie-t
Ahogy néztem őket hírtelen belém mart a féltékenység gonosz kígyója. Féltékeny voltam. Nem is akárkire, Richie-re. Nem, nem vagyok szerelmes Ninába vagy ilyesmi.
Erre ne is gondoljon senki. Csak.... Richie-nek már 19 évesen megvan az amit én is szeretnék. Rettenetesen szerencsés.
Van egy gyönyörű felesége akivel imádják egymást és két szép és okos kislánya, Lili és Bella.
Nem is tudom hogy mi ütött belém, de nagyon szerettem volna most rögtön megölelni valakit. Azt hiszem rám tört a szeretet hiány.
Ahogy a többiek elszálingóztak a nappaliból én halkan felsétáltam az emeletre. Csak mentem vakon, nem is figyeltem hogy hová megyek.
Rettenetesen meglepődtem mikor Chris szobájának ajtajánál találtam magam.
Vettem egy nagy levegőt és ovatosan benyitottam.
Nem is tudom hogy mitől tartottam annyira, hogy mindent ovatosan és nagyon lassan tettem. Talán féltem attól amit látni fogok.
Talán attól hogy már nem szól rám senki sem kötöszködve de egyben viccesen hogy nem nem tudok kopogni, vagy hogy
nem hevernek szana szét a szobában a ruhák. Ahogy ezen gondolkodtam hírtelen megálltam a mozdulat közben. Már félig nyitva volt az ajtó, de nem néztem fel.
Csak a cipőm orrát bámultam, féltem máshová is nézni.
Féltem attól hogy mit láthatok. Életemben először nem egy hatalmas vigyorral az arcomon rontok be ebbe a szobába.
Vajon mit érezhet most Chris?
Azért legalább egy kicsit fáj neki hogy itt hagyott minket?
Tudtam hogy ezekre a kérdésekre, csak is ő tudna felelni. De ő most nincs itt.
Nem is tudom hogy miért vagyok most ilyen. Mikor Michael ment el, akkor is nagyon rossz volt, de ez most másabb.
Chris igazán a barátom volt.
Erőt vettem magamon és lasan fel emeltem a fejem.
Amit láttam az legalább úgy gyomorszájon vágott mintha egy pankrátor tenné azt.
Üres.
Csak ez az egy szó jutott az eszembe ahogy megláttam a szobát.
-Teljesen üres.- motyogtam magam elé
Az a szekrény ami pár napja még teli volt ruhákkal és a tetején mindenféle mütyür meg fénykép volt, most üresen állt. A szönyegen egyetlen egy nyomorult
zokni vagy akár más ruhadarab nem volt. A számítógépes asztalról hiányzott a laptop a mobilja és minden olyan cucc amit oda szokott pakolni.
Az ágyon pedig már nem hevert ott az a párna ami mindig szokott. Az a párna amit mindig magával cipelt, még a repülőgépekre és a turnéra is.
Ahogy néztem azt az üres szobát, úgy éreztem hogy kezdek olyan lenni belül mint az a szoba.
Teljesen üres.
Pár másodperc mulva sarkon fordultam és a szobám felé vettem az írányt.
Amint odaértem kinyitottam az ajtóm, majd magam után becsapva már vettem is elő a mobilom a zsebemből.
Nem gondolkoztam csak beütöttem a nekem kellő számot és hívtam.
-Hello.- szolt bele az az átkozottul ismerős hang
-Szia, Izzy vagyok- nem tudom miért de rettenetesen rekedt volt a hangom
-Szia!- váltott vidámabra- Mi a helyzet?
Nem tudom hogy mi ütött belém, de hírtelen eleredtek a könnyeim. Bőgtem mint egy kis gyerek ha elveszik tőle a kedvenc játékát.
-Izzy?- halatszodott a hangján hogy mennyire ledöbbent- Te...sírsz?
Még szép hogy próbátam menteni a helyzetet.
-Én? Sírni? Dehogy.- nem lehettem valami hiteles, főleg hogy szipogtam és a hangom folyton elcsuklott
-Mi történt?- ezt olyan ijedten kérdezte hogy már szinte láttam magam elött hogy milyen betojt fejet vághat
-Semmi.- ennyivel lezártnak tekintettem témát és kinyomtam a telefont
Majd továbra is bőgve levetettem magam az ágyamra háttal és probáltam abba hagyni a sírást. Hát nem nagyon ment.
Az a majom pedig percenként hívogatott.
Fél óra mulva sikeresen bealudtam.
Nem tudom hogy mennyi idő telhetett el, de arra ébredtem hogy besüpped az ágy és valaki melettem szuszog. Épp az oldalamra fordulva feküdtem.
De nem nyitottam ki a szemem.
Hírtelen valaki hozzá ért a fejemhez és elkezdett simogatni. Az arcom, a hajam. Ott cirogatott ahol csak tudott.
-Befejeznéd a buzulást?- suttogtam rekedten még mindig csukot szemmel
-Hát téged már simogatni sem lehet?- nevetett melettem egy ismerős hangu személy
-De, csak csajoknak.- morogtam
-Mi a baj?- váltott komolyra
-Semmi olyan amihez közöd lenne
-Akkor meg miért hívtál?
Kinyitottam a szemem és hírtelen két csillogó kék szem bámult rám.
-Nem mondta senki sem hogy gyere.- vontam meg a vállam nem törödve
-Sírtál.- nézett komolyan
-Na és aztán?- fordutam szégyenkezve a másik oldalra
-Háh, szóval beismered!- nem kelett rá néznem ahoz hogy tudjam most épp fülig ér a szája
-Attól hogy férfi vagyok még ember és nem egy kő.- vágtam hozzá mérgesen
-Nyugi,ez nem szégyen, mindenki szokott sírni.- simogatta a vállam- Még én is.
-Ezzel most nyugtatni akartál?- néztem rá
-Probálkozom, probálkozom.- tette fel a kezeit védekzően, majd elmosolyodott- Szóval?
-Hümm?
-Mi a baj?
-Chris kilépett.
-Tudom, a többiek már mondták.- nézett le
Pár percig így voltunk majd komolyan rám nézett.
-Ha szeretnéd kisírni magad.- tárta szét a karjait
-Hülye farok!- löktem alrébb
-Ne legyél már ilyen.- bigyesztette le az alsó ajkát- Csak is miattad jötem el Párizsból.
-Hogy honnan?- néztem rá ledöbbenve
-Jól halottad Párizsból.
-De minek?
-Mert azt hittem hogy valami nagy baj van és szerettem volna segíteni. Te meg nagyon nem akartad fel venni a mobilod.
-Lökött.-ráztam meg a fejem
-Ezért minimum egy ölelést kérek.- tárta szét ismét a két karját
-Na arra várhatsz.- huzódtam el tőle
-Lécci, lécci, lécci...
-Fejezd már be!- szóltam rá pár perc után
-Akkor kérem az ölelésem.- vigyorgott
-Nesze itt van.- alig hogy hozzá értem már huzodtam is el
-Ezt nevezed te ölelésnek?- kulcsolta össze a két kezét maga elött morcosan
Néha komolyan úgy viselkedik mint egy durcás kis srác.
-Még is mit vársz?- tártam szét a két karom
-Egy ilyet.- ugrot rám vigyorogva
A lendülettől le estünk az ágyról. Az a lökött meg pont rajtam landolt így tovább ölelgetett.
-Szálj már le rólam.- taszigáltam
-Oké, nyugi.- vigyorgott
Ahogy lekerült rólam már áltam is fel.
-Auuu!!- dörzsöltem meg a derekam- Egyszer ki fogsz csinálni.
Nem szólt semmit csak nevetett a földön ülve.
Ahogy néztem azt a jókedvű kis törpét eszembe jutott hogy mikor először láttam Richie-hez hasonlítottam.
De ez hülyeség, szinte alig hasonlít valamiben Richie-re. Csak a szőke haj, a kék szem, a magasságuk és azt hiszem hogy néha kicsit a viselkedésük hasonlit.
De amúgy meg Szöszi teljesen más mint Richie. Sőt most hogy jobban megnézem még barnább is a bőre mint Richie-é.
-Mi az?- kérdezte pár perc után a földön ülve, közben fülig ért a szája
-Semmi...csak...- nem tudom hogy miért de kicsit idegesített a dolog, egyik nap még hulla sápadt a bőre másnap meg már
úgy néz ki mint aki egy napos szigeten raboskodott vagy 1 héten át és nem volt nálla naptej
-Csak?- hajolt kicsit előre érdeklődve
-Te szoliztál?- bukott ki belőlem a kérdés
Pár perc néma csend, aztán...
-Hahaha- még életemben nem láttam így nevetni
-Nem értem hogy mi a vicces ezen?- néztem őt poker arcal
Beletelt egy időbe míg sikerült abba hagynia.
-Mióta foglalkoztat téged az hogy én szolizom vagy sem?- kérdezte a könnyeit törölgetve
-Eggyáltalán nem foglalkoztat, csak eléggé szembetűnő hogy az egyik nap még teljesen fehér a bőröd most meg szinte csoki vagy.- magyaráztam
-Oké, lebuktam.- tette fel a két kezét- Mostanában eléggé sok volt a meló és nem volt időm kimozdulni sehova sem.
Nem akartam hulla szinnel megjelenni a francia pasik elött.- vigyorgott a végén- Ezért elmentem szoliba. Ennyi.
-Néha olyan buzis dolgaid vannak.- vigyorogtam
Nem szólt semmit csak bemutatott a középső ujjával.
Ekkor hírtelen kivágodott az ajtó és Richie jött be rajta.
-Bocs hogy így berontok, de Mark az elöbb hívta Jay-t és megkért minket hogy mennyünk be hozzá.- magyarázta
-Minek?- kérdeztem
-Hogy megbeszéljük mikor tartjuk meg a castingot.
-Nem megyek.- döltem hátra az ágyon
-Biztos vagy benne?- látszott rajta hogy ő sem szivesen menne
-Ja.- bolintottam
-Oké, akkor majd azt mondom hogy nem érzed jól magad.
-Oké, és köszi
Ezen csak mosolygott.
Már indult volna kifelé, de vissza fordult.
-Amint hazaértünk átjövök, oké?
-Persze, gyere csak.
-Oké, akkor jó szórakozást srácok.- a végét már mosolyogva mondta
-Meg lesz.- vigyorogtam, igaz ez egy eléggé vérszegény vigyor volt mint ahogy ma az összes többi- Ne lepődj meg ha majd meztelen csajok szaladgálnak a házban.
-És jól kigyúrt meztelen pasik.- vigyorgott Szöszi
-Hát...az elsőn nem hiszem hogy meglepődnék, de az utobbin viszont eléggé.- nevetett Richie
-Azon én is.
-Richie, Izzy!!- kiabált fel Jay- Gyertek, indulnunk kell!
-Megyek!- kiabált vissza Richie- Hát akkor jó csajozást és pasizást.- a végén persze elkapta a nevetőgörcs, de igyekezett álcázni
Pár perc mulva a srácok már itt sem voltak.
-A lányok is mentek?- törte meg a csendet Szöszi
-Nem tudom.- vontam meg a vállam nem törödve
-Na pattanj.- ugrott fel a földről
-Mi?- ültem fel
-Megyünk.- sétált az ajtómhoz
-Hova?
-Hát csajozni és pasizni.- vigyorgott
-Az egyetlen hej ahová megyek- álltam fel- az a konyha. Éhes vagyok.
-Jó, de azután...
-Nincs semmi azután. Szarul vagyok, jó? Nem akarok sehová sem menni.
-De pedig jösz.
-De nem.
-De igen.
-De rohadtul nem.
-De....
Nem tudta befejezi ugyanis a mobilja csörgött.
-Hello?- emelte a füléhez a készüléket
-..........
-Mit akarsz?- olyan ellenségesen ejtette ki ezt a két szót hogy szinte libabőrős lettem attól a ridegségtől
-................
Minden másodpercek alatt történt.
Szöszi arca barnáról fal fehérre váltott, szemei pedig megteltek félelemmel.
Fogta magát kinyomta a mobilját és se szó se beszéd már huzott is ki a szobámból.
Folyt. Köv.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
