|
02. Megmentettem
2012.08.16. 14:54
-Ez meg mi volt?- ennyit tudtam csak kinyögni
Nem tudom hogy még is ki hívta fel és hogy mit mondhatott az a személy. De az biztos hogy nem valami jó dolgot mondhatott Szöszinek ha így felkapta a vizet.
Egy hírtelen ötlettől vezérelve elindultam ki a szobámból egyenesen le a nappaliba.
-Szöszi!- kiabáltam el magam
-Már elment.- jött ki a konyhából Heni
-De jó.- huztam a szám
-Mi volt a baja?- csatlakozott Nina, közben pedig Liát fogta a kezében- Olyan mérgesnek látszott.
-És eléggé durván bevágta maga után az ajtót.- ült le a kanapéra Heni
-Össze vesztetek?- kérdezte Nina
-Nem.- ráztam a fejem- Igazából én sem tudom hogy mi a franc van most.
-Miért nem mentél a többiekkel?- jött ki a konyhából kakaóval a kezében Bella
-Nem akartam.
-Tudjuk hogy milyen rossz most nektek.- simogatta meg a felkarom Nina együtérzően- Nekünk sem jobb.
-Tudom.- bolintottam
Pár percig így voltunk, de aztán megtörtem a csendet.
-Én most megyek.- sétáltam az ajtóhoz- Ha megjöttek a srácok akkor mondjátok meg nekik hogy sétálni mentem.
-Oké.
-Vigyázz magadra, és ne csinálj semmi hülyeséget.- kérte Nina aggodó tekintettel
-Értettem főnök.- még egy vérszegény vigyor tőlem
Amint kiléptem az ajtón már el is indúltam a belváros felé, menet közben magamra kaptam a bőrdzsekim. Nem Szöszit mentem keresni.
Tudtam hogy autóval jött, szinte mindig azzal császkál, és semmi esélyem nem lenne gyalog megtalálni, főleg hogy azt sem tudom hogy hol lakik.
Csak szükségem volt egy kis levegőre. Miközben sétáltam előre, egyre közeledve a belvároshoz, reménykedtem benne hogy idő közben sikerül majd valamivel elterelnem a gondolataim arról hogy Chris kilépett.
Tudtam hogy Richie is éppolyan szarul érzi most magát mint én, és hogy erről akar majd beszélgetni velem. Teljesen megértettem hogy
ki szeretné valakinek önteni a lelkét. Na és persze azt is hogy az a személy aki meghallgatja nem Nina lesz. Richie akármennyire
is szereti Ninát, soha nem mutatná ki neki hogy mennyire érzékeny is tud lenni. Az alá ásná a férfi büszkeségét, még akkor is ha az a személy Richie.
Az évek alatt sikerült annyira ki ismernem Richie-t hogy tudjam ő egy rettentő érzékeny srác. Igaz mindenkivel eléggé barátságos
és kedves, de nem mindenkit enged olyan közel magához. Csak azokat akikről úgy gondolja hogy megérdemlik az ő bizalmát és akiket
nagyon megkedvel. De akinek sikerül elnyernie Richie bizalmát az számíthat rá hogy az a kis kölyök kitart melette és igaz barát lessz hozzá.
Még emlékszem hogy milyen félénk volt mikor először kezdtünk el úgy rendesen beszélgetni. Csak pár dolgot kérdeztem tőle, mindezt puszta kíváncsiságból, de ő alig tudott kinyögni valamit. De büszkén kijelenthetem hogy velem barátkozott össze először a csapatból rendesen.
Aztán jöttek a többiek. De mindenkit egyenlő félként kezel.
Teljesen megértem hogy most mennyire maga alatt van hogy Chris, az egyik jó barátja, kilépett a bandából. Michaelt sem viselte valami jól.
De az egyszer biztos hogy ez most rettentően szíven vágta szegény srácot.
Ahogy ezeken gondolkodtam hírtelen ráeszméltem hogy már bent vagyok a város forgatagában.
Megálltam egy pillanatra és csodálkozva néztem hogy már kezd sötétedni.
Mennyit gyalogólhattam.
Ekkor hírtelen előttem termett egy csapat lány.
-Úristen!!!- visítozta az egyik
-Kérhetünk egy autogrammot?- tolta elém az összes lány a füzetét meg egyébb fecniket
-Persze.- próbáltam jó pofát vágni hozzá de nem igazán ment, a mosoly amit magamra erőltettem rettentően szánalmas kisérlet volt arra hogy eltitkoljam a lányok elől hogy mennyire magam alatt vagyok és hogy nagyon nincs kedvem most ehez az egészhez.
De ők ebből persze semmit sem vettek észre.
Miközben mindegyiknek firkantottam egy aláírást feltettek pár kérdést én pedig válaszóltam.
-Hogy vannak a srácok?
Éreztem hogy a kérdés halattán izmaim megfeszülnek az idegességtől, de görcsösen írogattam tovább.
Ne akartam hazudni nekik, de nem tehettem mást. Lou még nem mondta hogy hogyan is legyen tovább, én pedig nem akartam felesleges
botrányt kelteni azzal hogy terjesztem a szörnyű hírt. Igen, jól sejtitek, a fanok még nem tudtak semmiről. Chris csupán ma volt
hajlandó közölni a menedzserünkel hogy mi is a helyzet.
-Megvannak.- jött az egyszerű válasz
-Mikor lesz új CD?
-Még nem tudjuk.
-Hogy néz ki Richie kislánya?
-Biztosan nagyon cuki, úgy mint Richie.- olvadozott az egyik lány
Richie és Nina nem nagyon szokta a média közelébe vinni Deliát. Rettentően féltik, ahogyan Bellát is. Épp ezért is van a picikről rettentően kevés kép.
-Az bizony, egy igazi kis angyal.- most végre egy igazi mosoly váltotta fel a hamis szánalmas mosolynak nem nevezhető arcrándulásom
-Hogy néz ki?- ismételte meg az egyik a kérdést
-Olyan kék szemei vannak mint Richie-nek, de az arca tisztára mint Nináé, a haja színe viszot szőke, az orrocskája pedig olyan mint a többi babáé.- ahogy a piciről beszéltem a körülöttem lévő lányok mind olvadoztak és csillogó szemekkel figyeltek.
Még kérdeztek pár dolgot de aztán sikerült leszerelnem őket egy "bocsi lányok, de még sok dolgom van" mondattal, aztán már mentem is tovább.
Ahogy haladtam egyre jobban belekeveredtem a város utcáiba. Lassan már azt sem tudtam hogy hol vagyok.
Nehéz bevallanom, de eltévedtem, és már egy jó ideje besötétedett.
Épp egy eléggé sötét utcán haladtam végig, ahól rajtam kívűl senki nem járt arra és csak egy vagy két utcai lámpa világította meg az utcát, de még az is kevés volt.
Ahogy sétáltam zsebre vágott kézzel hírtelen egy hangos női sikoly ütötte meg a fülem.
Rögtön felkaptam a fejem és eszetlenül a hang írányába futottam.
A sikoly egy keskeny, alig megvilágított kis mellék utcából jött.
Ahogy odaértem megtorpantam.
A hang forrása nem más volt mint egy lány aki épp egy férfival küzdött.
-Engedj el te barom.- próbált szabadulni
-Még mit nem cicám.- fogta le a két kezét a férfi- Most azonnal velem jössz. A fönök már nagyon vár.- ahogy ezt kimondta
egy undorító vigyor terült szét a képén
-Nem megyek veled sehová.- ahogy sikerült kiszabadítania az egyik kezét már huzott volna be a férfinak, de ő gyorsabb volt
és elkapta a kezét.
Ekkor a lány oldalra nézett és még abban a halvány fényben is ki tudta venni alakomat.
-Segítség!!!- sikította felém nézve- Kérem!!
Ahogy a lány úgy a férfi is észre vette hogy ott vagyok.
Egy gyors pillantást vetett rám, de nem nagyon foglalkozott velem, csak ennyit mondott: - Húzd el a beled kölyök, ha nem akarod
hogy kicsináljalak.
Öszintén?
Nem szartam be tulságosan attól a fazontól.
Inkább azon törtem a fejem hogy most mit tegyek. Gondolkozás közben tettem egy tétova lépést hátra. Ezt észre is vette a lány
és eléggé félre értelmezte mozdulatom.
-Ne!!!- sikoltotta rémülettel telve- Ne hagyjon itt!!! Kérem!!!
Egyáltalán nem akartam elmenni.
-Ennyit arról hogy nem csinálok semmi hülyeséget.- morogtam
Egy hírtelen ötlettől vezérelve oda siettem és mivel az a férfi egyáltalán nem számított rá hogy támadás érheti, könnyen
elrántottam a lánytól.
A lány fel lélegezve hátrált el és a hátát a falnak vetve lecsuszot a fal mentén ülésbe, közben kezét a melkasához szorította.
Alig maradt időm felélegezni a férfi máris talpra ugrot és ellentámadást indított.
Szerencsére gyorsabb voltam nálla és elhajoltam az ütése elől. De neki nem volt ilyen szerencséje mikor én lendítettem meg az öklöm.
Úgy telibe találtam a képét hogy azonnal kifeküdt.
Egyszóval simán ki K.O.-ztam.
Folyt. Köv.
Véleményt kérek! ;)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
