|
03. Alice
2012.08.17. 13:28
Ahogy néztem a kidőlt férfit hírtelen minden tudatosult bennem. Hogy mit is tettem.
De nem érdekelt.
Ovatosan a lányra néztem aki még mindig a földön ült zilálva. De amint észre vette hogy őt nézem fel emelte a fejét és a szemembe nézett. Életemben nem láttam még olyan szép szemeket.
Szemei olyan riadtan néztek rám mint egy ilyedt özike aki a vadásszal néz szembe.Pedig esküszöm, nem akartam bántani.
Jó pár ideig néztük egymást így, míg nem az utca másik oldalán parkoló autó csikorogva el nem hajtott, ezzel sikeresen kizökkentve minket a bámészkodásból.
Hírtelen oda kaptuk a fejünket, de nem történt semmi más.
Aztán egy kis idő mulva megint egymást néztük. De ezuttal én törtem meg a pillanatot.
-Ömm...jól vagy?- kérdeztem legugolva elé hogy egy magasságban legyünk.
Pár másodpercig bizonytalanul méregetett, majd így szólt.
-Azt hiszem igen.- olyan halkan beszélt hogy alig halottam.
Ekkor hírtelen hátulról mocorgás ütötte meg a fülem. Hátra kaptam a fejem és láttam hogy a férfi kezd magához
térni.
-A francba.- pattantam fel.
Gyorsan mérlegeltem a helyzetet és arra jutottam hogy a mondás miszerint szégyen a futás de hasznos,
nem is olyan rossz mondás.
-Gyere.- ragadtam meg a lány kezét.
Ahogy csak tudtam futottam ki a kis utcából, közben pedig húztam magam után a lányt. Jó pár ideig futottunk így, míg nem egy olyan utcába tévedtünk ami kissé forgalmasabb volt mint az előző, na és persze rendes világítás volt. Ahogy megáltunk már is kapkodtunk levegőért.
Mivel már volt rendes utcai fény így jobban megtudtam figyelni a lányt, és bevallom egyáltalán nem bántam
meg hogy segítettem neki.
Legalább is akkor még ezt gondoltam. Mert nem tudtam mi következik ezek után.
A lány egyszerűen gyönyörű volt.
A háta közepéig érő vöröses barna haja kocosan omlott a vállaira a futás miatt. Szemei már nem voltak olyan ijedtek mint ahogy ezelött láttam, hálásan csillogtak miközben kék szemeivel engem nézett. Ahogy ajkai mosolyra gördültek szívem hevesebben kezdett verni.
Nem tudom hogy mi üthetett belém, de hírtelen erős késztetést éreztem hogy mindentől megvédjem.
A világon mindentől.
Hihetetlen.
Az a lány egyetlen mosolyával felforgatta körülöttem a világot és már nem érdekelt semmi, csak
őt láttam.
Gondolataimból kedves csilinglő hangja szakított ki.
-Köszönöm.- mosolygott hálásan.
Hírtelen nem jutott semmi az eszembe így csak némán tátogtam. Majd mikor tudatosult bennem hogy
milyen luzernek tarthat hogy meg sem tudok szólalni, végre kiböktem valamit.
-Igazán nincs mit.- tettem a lazát ami eléggé hülyén nézett ki az én esetemben.
Láttam hogy próbálja vissza tartani kacaját. Gondolom nem akart a képembe röhögni hogy milyen luzer fejem van.
Nevetés helyett inkább, továbbra is mosolyogva, a kezét nyujtotta felém.
-A nevem Alice.- mutatkozott be kedvesen.
-Az enyém Izzy.
Ahogy össze ért a kezünk úgy éreztem mintha villám csapás érne. Rettenetesen jó érzés volt.
A szemébe néztem és láttam hogy ő is érezte.
Pillantásom a szemeiről az ajkaira vándorolt. Olyan ellenálhatatlannak tűntek hogyha nem csörgött volna a mobilom egészen biztos hogy...hogy...na szóval...megcsokolom. De csak csörgött az a rohadt mobilom.
A hangra gyorsan szét rebbentünk és félre néztünk mintha mi sem történt volna.
Előkaptam a mobilomat és fogadtam a hívást.
-Hello.- szóltam bele.
-Izzy hol vagy?- halottam a vonal túl oldalán Richie aggodó hangját.
-Ömmm...hát izé...hogy hól?- vakartam meg a tarkom.- Hát ő izé...az a helyzet hogy nem tudom.
Ahogy ezt kimondtam halk kuncogás ütötte meg a fülem. Oldalra néztem és láttam ahogy Alice próbálja magába folytani nevetését.
-De ugye nincs semmi bajod?
-Nem dehogy.
Miközben ezt kimondtam pillantásom arra a kezemre vándorolt amivel behuztam annak a fickónak. Akaratlanul is észre vettem hogy sajnos sem a fickót sem a kezemet nem kiméltem. Ujjaim felett egy hosszukás seb volt amiből kissé szivárgott a vér. De nem annyira hogy orvos keljen.
-Már vagy egy órája haza jöttünk Lou-tól és Nina mondta hogy úgy 3 órája mentél el sétálni.- magyarázott-
Lennél olyan kedves és megmagyaráznád hogy még is mit csinálsz te 4 órája. Ennyi idő alatt 6 x
haza jöhettél volna. Sőt legalább egyszer körbe járhattad volna Berlint.
Törtem a fejem hogy még is mit mondjak, de semmi étkézláb magyarázat nem jutott az eszembe. Azt meg nyilván nem mondhatom neki hogy épp egy lányt mentettem meg egy hülye baromtól. Tuti hogy nem hinne nekem.
Így inkább csak ennyit mondtam.
-Majd otthon mindent elmagyarázok. De most leteszem. Szia.- meg sem vártam hogy elköszönjön már nyomtam is ki a telefont.
Zsebre vágtam a mobilom és Alice-re néztem.
Hírtelen eszembe jutott egy remek ötlet.
-Hazakísérjelek?- csúszott ki a számon.
Meglepetésében kissé eltátotta a száját, de nem túl észrevehetően, aztán feleszmélve elmosolyodott.
-Köszönöm, de nem kell.- ez a mondat kábé úgy hatott rám mintha fogott volna egy kést és belém
döfködte volna- Nem akarok a terhedre lenni. Majd hívok egy taxit.
-Oké.- törödtem bele.
Ekkor kiált az út szélére és lestoppolt egy taxit.
Láttam ahogy mosolyogva int egyet majd beszál a hátsóülésre.
Egy hírtelen ötlettől vezérelve fogtam magam kinyitottam az ajtót és ezt mondtam neki: - Húzodj alrébb.
Kissé meglepetten de teljesítette kérésem.
Villám gyorsasággal bepattantam mellé és becsuktam magam után az ajtót.
-Inkább elkisérlek, nehogy valaki megint...
-Köszönöm.- vágott a szavamba hálásan mosolyogva.
Nem szóltam semmit csak vissza mosolyogtam rá.
Folyt. Köv.
Itt egy kép Alice-ről, ahogyan én elképzelem őt. :)
Most már komolyan kérek véleményt! :))
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
