|
04. A két szőke
2012.08.18. 17:40
Fáradtan de mosolyogva léptem be a bejárati ajtón.
Mire sikerült haza találnom már volt vagy 1 óra.
De komolyan mondom megérte.
Eszembe jutott az a kék szempár és önkénytelenűl is vigyorra gördűlt a szám.
Kábultan tettem előre egy lépést a sötétben.
Hírtelen a kanapék felől valaki mocorgott, és az idegen egy kattintással sikeresen megvakított. Magyarán valaki felkapcsolt egy villanyt.
Ahogy a szememet már nem szúrta a fény, a lámpa felé néztem és észre vettem hogy az egyik díszlámpát kapcsolta fel valaki. Az a valaki pedig éppen a fotelben ült és szúros szemekkel méregetett.
-Legközelebb ha ki akarod csinálni a retinám akkor lécci előre szólj.- próbáltam vicceskedni de nem mentem vele semmire.
-Legközelebb ha ki akarsz csinálni minket idegileg akkor lécci előre szólj.- utánozta a hanglejtésem Jay.
-Oké, tudom.-adtam meg magam egyből- Rossz fiú voltam és most jön a hegyi beszéd. Na essünk túl rajta.- ültem le az egyik kanapéra.
-Izzy tisztában vagy te vele hogy mennyire aggodtunk?- kezdett bele.
Vagy fél órán keresztűl csak azt halgattam hogy milyen felelőtlen vagyok és hogy mennyire nem foglalkozom a többiekkel. De öszintén megvalva egyáltalán nem figyeltem rá. Csak az a lány járt a fejemben, és ennek sajnos meg is lett az eredménye.
-Figyelsz te rám?- csapott a bőr fotel karfájára idegesen Jay.
-Nem, és nem is értem hogy minek ez a hiszti!- emeltem meg a hangom- Nem történt semmi baj. Épségben jöttem haza. Senki nem késelt meg vagy ilyesmi. Na és nem vagy az apám vagy bárki olyan rokonom aki parancsolgathat nekem. Nincs szükségem a hülye tanácsaidra és föként nem a véleményedre. Magasról teszek rá.- ahogy a mondat végére értem már fel is áltam és futottam az emeletre egyenesen a szobámba.
Nem értem hogy mi ütött belém, de azt tudom hogy akkor abban a pillanatban azokkal a szavakkal rettenetesen megbántottam Jay-t.
Másnap reggel az ágyamban szét terülve a plafont bámultam.
-Hogy én milyen hülye vagyok.- mondtam ki hangosan azt amit gondoltam.
Ekkor kinyilt az ajtó és Richie jött be, maga után becsukva az ajtót.
-Szia.- mosolygott.
-Szia.- mosolyogtam vissza- Ugye te nem vagy mérges rám?- kérdeztem reménykedve.
-Háááát...nem, azt hiszem nem.- ült le az ágyamra.
-Tegnap akkora egy barom voltam.
-Halottam.
-Gondolom Jay most rettenetesen utál.- tettem arcomra két kezem.
-Eléggé mély nyomot hagyott benne az amit tegnap mondtál neki.
-Vagy is ma.- javítottam ki.
-Vagy is ma.- ismételte bólintva.
-Meg lehet oldani egy bocsánat kéréssel vagy...
-Szerintem meg uszod egy bocsánat kéréssel.- vágott a szavamba.
-Tényleg nagyon sajnálom.- néztem rá esdeklőn.
-Nem tőlem kell bocsánatott kérned te bolond.- nevetett.
-Tudom, nem is tőled akartam. Csak mondtam.
-Akkor spuri le és ess át egy kis fejmosáson. De aztán gyere vissza mert még beszélni szeretnék veled.- tette a lábát török ülésbe.
-Oké.- pattantam ki az ágyból.
Gyorsan le rohantam a lépcsőn a nappaliba ahól csak Vini volt. Épp a tv-ét nézte, közben müzlivel tömte a buráját.
-Hol van Jay?- néztem rá kérdőn.
Lenyelte az imént bekanalazott adagot és válaszólt.
-A konyhában a többiekkel.- mutatott a konyha felé.
-Köszi.- rohantam a konyhába.
Félre ne értse senki. Nem azért rohangáltam mert annyira várom hogy Jay letoljon, hanem mert minél előbb túl akartam esni rajta.
A konyhában mindenki az asztalnál ülve reggelizett. Ahogy beléptem a konyhába minden szem rám szegeződött.
-Sziasztok.- köszöntem nekik, közben leültem Bella mellé- Nagyon sajnálom hogy tegnap mindenkire a frászt hoztam mert nem jöttem haza
, de nem történt semmi bajom. Szóval nyugi.- mondtam mosolyogava, majd Jay-re néztem aki komoran a szemembe nézett
-Azt is nagyon sajnálom ahogyan tegnap...vagyis ma beszéltem veled. Tudom hogy te mindig jót akarsz nekünk és
azért cseszel le mindig minket hogy tanuljunk a hibáinkból. Tegnap...vagyis ma kissé elborúlt az agyam és azért mondtam azt
amit. De nagyon sajnálom. Nem kelett volna. Neked volt igazad.- értem a bocsánat kérés végéhez.
-Nem.
-Hogy mi?- néztem értetlenkedve.
-Nem bocsátok meg. Ugyan is nincs mit megbocsátanom. Teljsen igazad volt. Mindig úgy viselkedem mintha egy szülő lennék aki
folyton valamiért piszkálja a gyerekeit. Semmi közöm ahoz amit csináltok. Már mindanyian felnöttek vagytok. Inkább én
kérek bocsánatott amiért folyton így viselkedem.
Hát mit ne mondjak az állam rendesen a földön koppant.
Szinte mindenki döbbent képpel bámult Jay-re.
-Őmmm...hát ő izé...megbocsátva.- vigyorogtam.
Hát ez jobban ment mint gondoltam.
-Szivem te lázas vagy?- tette a kezét Jay homlokára Heni.
Ezt már inkább nem néztem végig külömben biztos elkap a nevető görcs.
Gyorsan felrohantam a szobámba és hatalmas vigyorral az arcomon beugrottam az ágyamba ahól Richie ült még mindig törökülésben.
-Na látom megbocsátott.- mosolygott.
-Nem éppen. Pont hogy ő kért bocsánatot.- ültem fel.
-Hogy mi?- tátotta el a száját.
-Jól halottad. Belátta hogy nekem van igazam és hogy folyton atyáskodik felettünk. Szóval bocsánatot kért.- vigyorogtam tovább.
-Te hülye mázlista.- ütött vállon.
Pár percig elvoltunk így de aztán komolyá váltunk.
-Mit mondott Lou?- kérdeztem.
-Azt hogy hamarosan tartunk egy sajtótájékoztatót ahól bejelentjük hogy Chris hivatalosan is kilépett. Aztán pedig rá egy hétre megkezdjük a castingot.- mondta szomorúan Richie.
-Még mindig alig bírom elhinni?- ráztam a fejem.
-Én is.- nézett le Richie- Nem értem hogy miért tette.
-Biztosan van rá nyomos oka.
-Igen- bolintott- Biztosan.
-Talán ha felhívnánk...
-Nem.- vágott a szavamba- Lou azt mondja ne lépjünk vele kapcsolatba mert nincs értelme, Chris már döntött.
-De legalább az okát kérdezzük meg.- erősködtem.
Pár percnyi habozás után rábolintott.
Elővettem a mobilom és már hívtam is Chris mobilját. De pár másodperc mulva csalodottan dobtam le az ágyra a készüléket.
-Mi az?
-Ki van kapcsolva.- húztam a szám.
-Nyilván azért mert nem is akar velünk beszélni.- mondta szomorúan, közben a takarón lévő ráncokat piszkálgatta
-Vagy az is lehet hogy lemerült.- próbáltam optimista lenni, de ezzel semmire nem mentem.
-Izzy.- nézett rám.
-Oké, befogtam.
Egy jó ideig csendben voltunk, de aztán Richie megtörte a csendet.
-Na és mit csináltál tegnap?- próbálta jobb irányba terelni a beszélgetést.
-Megmentettem egy lányt.- mondtam halálosan komoly arcal, így láthatta hogy nem viccelek, de láthatóan nem vált be.
-Super Izzy.- vigyorgot- Elképzelem ahogy fekete köpenyben futkosol az utcán és tetőröl tetőre ugrálva üldözöd a rosszakat.- a végén már nevetett.
-Haha de vicces.- azért én is mosolyogtam az elképzelésen- Halálosan komolyan mondtam. Megmentettem egy lányt.- váltottam ismét komolyra.
Abba hagyta a nevetést és komolyan az arcomat nézte.
-Ez most komoly?- ráncolta a szemöldökét.
-Mondom hogy igen!- már kezdett nagyon idegesíteni.
Már nyitotta volna a száját hogy mondjon valamit mikor is kinyilt az ajtó és Szöszi lépett be fülig érő vigyorral a képén, egy pezsgős
üveggel a kezében és három pezsgős pohárra a másik kezében.
-Halottam hírét hogy életedben először volt igazad Jay ellen. Ezt meg kell ünnepelnünk.- hajtotta be az ajtót a lábával- Szió Richie!
Lerakta a poharakat és az üveget az íróasztalomra és ledobta magát közénk az ágyra.
-Szia Szöszi.- mosolygott Richie.
-Ez meg mi a halál?- böktem fejemmel az üvegek felé.
-Mondom, ünnepelünk.- pattant fel.
Odament és kibontotta a pezsgős üveget. Amint lekerült róla a dugó már öntött is a poharakba egy kis pezsgőt.
-Megint Párizsból jössz?- kérdeztem.
-Nem, otthonról jöttem.- jött vissza hozzánk.
Oda adta a poharakat és vissza pattant melénk.
-Ezt honnan szerezted?- kérdezte Richie a pezsgőre utalva miután bele kortyolt.
-Párizs legnevesebb pincészetéből.- kortyolt bele- Huh, minden csepje arany.
-Az.- értett vele egyett Richie.
-Minek ez a flanc.- fintorogtam.
Rosszúl vagyok az olyan emberektől akik felvágnak a cuccaikkal.
-Kostold meg.- mosolygott Richie.
-Oké.- vágtam poker arcot majd egy húzásra meg ittam.- Nem tudom minek vagytok oda, ez csak pezsgő.Nem volt benne semmi különleges.
-Azért te kis majom mert nem izlelted meg.- bökött meg Szöszi, majd újra töltött- Most izlelgesd is és ne csak nyeld.
-Oké.- sohajtottam szem forgatva.
Úgy tettem ahogy kérte és bevalom kicsit tényleg másabb volt mint a többi pezsgő. Finomabb.
-Na milyen?- várta a véleményem Szöszi.
-Szar.- gondoltam azért sem adom be a derekam- De azért tölthetsz még.
Erre csak nevetett a két lökött.
-Sosem vallanád be hogy igazunk van. Ugye?- nézett rám vigyorogva Richie.
-Nem bizony.- válaszólt helyettem Szöszi.
Amióta Szöszi hozzám jár szórakozni Richie és ő olyanok mint két iker. Nem most nem a külsőjükre célzom. Inkább arra hogy Richie egyre több időt tőlt Szöszivel és egyre jobb barátok lesznek. Néha képesek és össze fognak ellenem hogy kikészítsenek. De persze aztán együtt nevetünk az egészen.
Úgy gondoltam pár percre hagyom a két kis tökfejt "trécselni". Így egy időre gondolatban elkalandoztam egy bizonyos csillogó kék szempár felé.
Annyira belemerültem a godolataimban hogy észre sem vettem hogy Richie és Szöszi már nem beszélgetnek. Helyette kuncogva engem néztek.
-Hé van ott bent valaki?- kopogott kicsit sem durván a fejemen Szöszi.
-Van, de mindjárt kijön és szét rugja azt a kopogtatos hülye fejed.- eszméltem fel.
-Min gondolkodtál ennyire?- vigyorgott Richie.
Fura volt látni rajta azt a kissé gonoszkás kissé pedig vicces vigyort.
-Semmin, nem lényeges.- próbáltam hárítani.
-Dehogy nem.- vigyorgott Szöszi is- Annyira bele merültél a nagy gondolkodásba hogy még mosolyogtál is.
-Tudod kicsi Szöszi veled ellentétben én legalább végre szoktam hajtani ezt a számodra ismeretlen müveletet amit úgy hívnak hogy gondolkodás.- borzoltam össze a haját.
-Huh kacag a vakbelem.- rendezgette haját.
-Na kivele hogy is menteted meg azt a lányt?- kérdezte hírtelen Szöszi.
-Te már tudod?- néztem Szöszire.
-Richie már vázolta nekem a lényeget. Szóval ki vele! Hogy is volt a kis hősködésed?
Ezután mindent elmeséltem nekik. Azt hogy hogyan ütöttem ki a fickót és hogy a lány mennyire szép volt és hogy mennyire hülye vagyok hogy nem kértem el a számát.
Tisztán emlékszem hogy mi volt mikor megérkeztünk a taxival. Kiszáltunk az autóbol és egyből tátva maradt a szám. A taxis Berlin egyik legdrágább és legnevesebb szállodájához vitt minket.
Amiről persze én nekem sejtésem sem volt, mivel azután száltam be a taxiba hogy ő bediktálta a címet a taxisnak. Ezek után még egyszer
megköszönte hogy segítettem neki és hogy haza kisértem. A végén...a végén pedig sikerült bezsebelnem egy szájra puszit. De a telefonszámát éppen ezért nem sikerült beszereznem. Mert míg én kábultan álltam ott egy helyben, addig ő adott még egy puszit és már ment is a lakosztályába.
Hogy lehettem annyira hülye?
Annyira bele merültem a mesélésbe hogy mikor befejeztem a srácok le sem tudták vakarni az arcukról az oda ragadt vigyoruk.
-Én sejtek valamit.- mondta sejtelmesen Szöszi- Na és te Richie?
-Én is.
Na tessék. Épp most fogtak össze ellenem.
-Vajon mindketten ugyan arra gondolunk?- tette fel a kérdést Szöszi Richie-re nézve aztán rám.
-Szerintem igen.
-Izzy, te fülig szerelmes vagy abba a csajba!!!- kiáltották el magukat szinte egyszerre.
-Hogy mi?
-Jól halottad.- bologatott Richie.
-Igen. Hallanod kelett volna...
-..és látnod...
-...magad.- fejezték be egyszerre a mondatot.
-Miért?- néztem rájuk ijedten.
Ilyenkor mindig ilyesztően megtalálják a közös hangot.
-Mert úgy meséltél arról a csajról mint ahogy Richie Nináról mikor...- szövegelt Szöszi.
-Jó hagyjuk.- állítottam le.- Ez hülyeség és hagyjuk. Amúgy sem lenne belőle semmi.
-Miért?- kérdezte Richie
-Mert nem adta meg a mobilszámát.
-Na és?- jött a hülye kérdéssel Szöszi- Majd megkeressük.
-Igen? Na és hogyan gondoltad te észlény?- kérdeztem szem forgatva.
-Az legyen az én titkom.- kacsintott.
-Nekem nyolc.- dőltem hátra.
Ezek után a srácok elkezdtek arról dumálni hogy hogyan kellene megszervezni nekem és Alice-nak a randinkat. Kész csajos partit csaptak.
-Huh ember ha a hülyeség fájna és a buzulásért fizetnének, akkor 1: ti folyton üvöltöznétek a fájdalomtól, és 2: akkor tudnám hogy Szöszi te honnan szedsz ennyi pénzt.- mondtam ki hangosan a gondolataim
Nem szoltak semmit, csak tovább beszélgettek.
Tudták hogy csak szórakozom.
Folyt. Köv.
Most más komolyan kérek véleményt :))
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
