|
05. Csomagolj, megyünk
2012.08.19. 15:27
Jó pár nap eltelt azóta hogy találkozam Alice-el.
Azt hittem hogy idővel el fogom felejteni, de nem jött össze. Sőt egyre rosszabb lett a helyzet. Néha róla álmodtam, néha pedig akarva akaratlanul is azon kaptam magam hogy rá gondolok. De közben pedig tudtam hogy hiába akarnék is vele találkozni, nem tudok. Még a teljes nevét sem tudtam. Amikor csak rá gondoltam és eszembe jutott hogy lehetetlen a viszont látás mindig keserű ízt éreztem a számban és akár jó kedvem volt előtte akár nem, azután mindig rossz kedvű lettem. Ezt persze a srácok is tudták.
Sőt a házban már mindenki tudomást szerzett arról hogy megmentettem egy lányt akibe szerelmes lettem.
Jó mi?
Mindenki ezzel nyaggatott.
Az egyik nap épp az ágyamon feküdtem és tv-ét nézem mikor kivágódott az ajtó és bejött rajta Szöszi sugárzó vigyorral a képén.
-Csomagolj, megyünk.
-Mi bajod?- néztem rá értetlenkedve.
-Ma és még jó pár napig nállam fogsz aludni.- jelentette ki.
-Eszemben sincs...
-Nyugi, nincs semmi hátsó szándékom.- nyugtatott meg.
-Remélem is.- pattantam ki az ágyból.
-Siess mert fél óra mulva lesz egy értekezletem.- nézett az órájára.
Most néztem meg jobban hogy mi is van Szöszin. Nagy meglepetésemre egy fekete halszálkás öltöny és hozzá piros nyakkendő. Kissé szokatlan volt őt így látnom. Eddig mindig mikor ide jött valami laza cucc volt rajta vagy éppen a legdivatosabb ruhadarabok.
Nem bámészkodtam sokáig. Mivel ez volt az első alkalom hogy elmehettem Szöszihez így rettentően kíváncsi voltam. Szóval igyekeztem mindent gyorsan berámolni a sporttáskámba.
-Kész vagy?- kérdezte türelmetlenül.
-Aha.- kaptam fel a táskát.
-Oké, akkor gyere.
Lementünk a földszintre ahól a többiek épp tv-ét néztek.
-Jó szórakozást srácok.- köszöntek el.
-Meglesz, sziasztok.- köszönt el mosolyogva Szöszi.
-Sziasztok.- követtem a példáját.
Majd beraktuk a táskám Szöszi kocsijának a csomagtartójába és már be is pattantunk a járgányba.
Szöszi aztán nem szöszölt egyből tépte neki vagy 180-nal. Nem értem hogy a rendörök miért nem száltak ránk, de nem is nagyon hiányoltam öket.
Néha volt mikor a 200-on is túl ment. De az szerencsére nagyon ritka volt. Külömben már rég felkenődtönk volna valahová.
Na de a megállás sem volt valami unalmas. Ahogy elértünk egy épületet ő már is tövig nyomta a féket.
-Megjöttünk.- jelentette ki vigyorogva.
Még szerencse hogy be volt kapcsolva az övem. Érdekes egy vezetédi stilusa van.
-Téged sem engednélek mostanában vezetni.- jegyeztem meg.
-Jaj ne mond már hogy ilyen rossz volt.- vágott bánatos képet.
-Na jó, nem volt annyira csajos mint amire számítottam.- vigyorogtam.
-Ezért letehetsz a saját szobáról. Csak a kanapém maradt.- figyelmeztetett.
-Tök mindegy, az is kész luxus szálló. Szerintem nállad még a kutyának is ki van párnázva a segge.
-Ja és mikor sétáltatom, a szart a testöröm szedi fel utána arany lapáttal.- vigyorgott most már ő is.
-Én még ennek ellenére sem lennék a kutyád. Nem tudnék jól segget nyalni.
Miközben ezt mondtam kiszáltam a kocsiból ő pedig utánam.
-Lökött.- nevetett.
-Gondolom nem ez a házad.- néztem fel a hatalmas épületre.
-Nem, valóban nem.- zárta le a kocsit.
-Akkor miért vagyunk itt?- értetlenkedtem.
-Mert már így is késésben vagyok és gondoltam nem okoz gondot pár percig várni míg lebonyolítok ezt azt.- indult el az épület bejárata felé.
-Nem. Csak siess.- követtem.
-Rajta leszek.- mosolygott.
Ahogy beléptünk az épületbe több bent tarttózkodó ember is felénk kapta a fejét.
Furcsa volt, ugyanis volt egy két ember aki félelemmel nézett Szöszire. Olyan beszart képet vágott hogy az már vicces volt, de nem
tartott sokáig a dolog, az ilyen emberek azonnal elkapták a pillantásuk Szösziről és inkább folytatták munkájukat.
Voltak olyanok is akik tisztelettel néztek rá. Nem tudtam hogy mi Szöszi melója de egyre kíváncsibb voltam.
Beszáltunk a liftbe és már mentünk is felfelé.
Ahogy a lift meg állt a nyolcadik emeleten, egyben az épület utolso emeletén, Szöszi már célba is vett egy ajtót. De még mielött beléphettünk volna meg állt és rám nézett.
-Ha nem gond te inkább várj meg ott.- mutatott pár várakozó ember felé.
-Oké.- bolintottam keletlenül.
Míg ő belépett a helységbe, én helyet foglaltam egy fotelben.
Mivel a helység falai, ahová Szöszi ment, üvegből voltak így akadálytalanul is figyelemmel kisérhettem hogy mit is művel bent a szőkeség.
Egy hosszú aztal volt bent és az asztal körül helyet foglalt úgy 20 ember. Öszintén szolva egyiknek sem volt valami biztató képe.
Az egyik pasasnak például az arcát egy kb. 10 cm-es vágás diszítette és eléggé mérgesnek tűnt.
Szöszi leült az aszalfőnél hagyott üres székre és komolyan nézett a másik oldalon vele szembe ülő kissé idős férfira. Nem tudom hogy mit mondhatott neki Szöszi, ugyan is nem halottam, de biztosan nem valami jó dolgot ha a férfi úgy reagált rá. Először eltátotta a száját döbbenetében majd talpra ugrott és az asztalra csapot, közben hevesen üvöltözni kezdett. Az üveg nagyon jól szigetelt volt de halkan azért halottam hogy a férfi valami olyasmit kiabál hogy Szöszi ezt nem teheti meg ilyenek. De még ehez is nagyon fülelnem kelett.
Szöszi eközben nyugodtan nézett a férfi szemében, majd mikor az befejezte a kiabálást Szöszi a jobb oldalán ülő fiatal sráchoz fordult és valamit sugott neki, a srác pedig bolintott.
Ezután Szöszi mondott még pár dolgot ami nem csak hogy az öreg embernek nem tetszett de még jó pár ember csatlakozott hozzá.
Majd kis idő mulva Szöszi fel állt és távozott a sráccal együtt.
-Szerinted bele egyezik?- kérdezte Szöszi a srácot miközben hozzám sétáltak.
-Nincs más választása.- jött a válasz.
Ekkor odaértek hozzám és Szöszi a komoly arcot eldobva mosolygott.
-Izzy bemutatom neked a testvéremet Taylort.- mutatott a melette álló srácra.
-Szia, Richie már nagyon sokat mesélt rólad.- fogot velem kezet mosolyogva.
-Nekem viszont egyltalán nem mesélt arról hog van egy testvére, sőt szinte semmi ilyesmit nem mesélt még magáról.- valottam be.
Taylort ez egyáltalán nem lepte meg.
-Csak azért mert sosem kérdezted.- mentegetőzött Richie.
-Oké akkor ma kifaggatlak.- vigyorogtam gonoszan.
-Csak nyugodtan.- vigyorgott.
Tudtam hogy nem sokat fogok tudni kihúzni belőle. Eddig mindig ha kérdeztem valami olyat ami vele kapcsolatos folyton kibújt a válaszadás alól. De ma rámenősebb leszek.
-Nekem most mennem kell, még van egy csomó dolgom amit még el kell intéznem. Örülök hogy megismerhettelek.- mosolygott rám a végén Taylor.
Tisztára úgy mosolygott mint Szöszi.
A mobiljával a kezében sarkon fordult és beszállt a liftbe amely éppen akkor ért fel.
-Na felkészültél?- ért felkészületlenűl Szöszi kérdése.
-Mire?- néztem rá értetlenkedve.
-Hogy szét bulizzuk az agyunkat.- lett szélesebb a vigyora miközben vállamba boxolt, de persze nem komolyan.
-Még szép.- kócoltam össze a haját mire durcásan alrébb húzodott hogy rendezhesse frizuráját.
Ezek után mi is beszáltnk a liftbe és amint kiértünk bepattantunk Szöszi kocsijába.
Hát ezuttal sem volt finomabb az út. De szerencsére túléltük.
Amint lefékeztünk egy hatalmas fekete vas kapu elött tátva maradt a szám.
-Itt laksz?- néztem döbbenten a hatalmas vilát.
-Igen, de nem csak én.- vigyorgott az ábrázatomon.
-Akkor?
-A családommal együtt lakom itt. De ha akarod akkor mehetünk a lakásomra is.- hozta fel a másik lehetőséget.
-Ez úgy hangzott mintha dugni hívnál.- nevettem.
-Hát ha akarod megejthetünk egy fél órás menetet itt a kocsiban is.- vigyorgott.
-Kösz nem. Inkább menyünk.- húzódtam kicsit arrébb.
Kezdem azt érezni hogy nem volt valami jó ötlet eljönni Szöszivel.
Szöszi csak kuncogva megnyomott egy gombot a kerítés falán.
-Jónapot úram.- halottam meg egy idegen hangot.
-Neked is Frank.- köszönt mosolyogva a kis hangszoró felé fordulva.
Kinyílt a kapu mi pedig begurultunk.
Ahogy végig mentünk a hosszú kerten jobban megfigyeltem a helyet. Mindenhol virágok voltak és pár helyen szobrok is. A kerten keresztül pedig egy széles, kövekkel kirakott, út vezetett a házhoz. A ház hatalmas volt. Elötte vagy 6 külömbféle tipusú fekete autó állt.
Igaz láttam már jó pár szép házt Amerikában de ez sokkal szebb volt.
-Na milyen?- kérdezte Szöszi ahogy leparkolt.
-Képzelem hogy milyen lehet a lakásod ha egy családi ház nállatok ilyen.- hagytam figyelmen kívűl a kérdését.
-Ha ez tetszik akkor belülről még jobban tetszeni fog.- mosolygott.
Ahogy kiszáltunk a kocsiból már szedtem is ki a cuccom a csomagtartóból.
-Amúgy mennyi ideig is leszek itt?- kérdeztem miközben a két szárnyas bejárati ajtóhoz sétáltunk.
-Ameddig akarsz.- mosolygott Szöszi- De holnapután el kell hogy menj a srácokhoz.
-Miért?
-Mert hétfőn fogjátok bejelenteni hogy Chris kilépett.- mondta már csöppet sem jókedvűen.
-Oké, akkor hérfőig.- húztam a szám.
-Dehogy is te lökött.- karolta át a vállam nevetve- Azután haza hozlak és tovább vadulunk.
-Ajánlom is.- nevettem.
Ahogy az ajtóhoz értünk hírtelen kivágodott és egy szőke lány ugrott Szöszi nyakába.
-Jaj annyira hiányoztál mézes maci!- bújt Szöszihez.
-Te is nekem kicsi cicamicám.- ölelte meg mosolyogva.
Hírtelen valami megmagyarázhatatlan oknál fogva vissza akart jönni az ebédem.
Na vajon miért?
-Ugye nincs semmi bajod?- lépett hátra egy kicsit és alaposan megnézte Szöszit.
-Nem, nincs semmi bajom.- csokolta meg a lányt.
Gondoltam itt az ideje hogy jelét adjam annak hogy nincsenek egyedül.
-Khm...- a köhögésem lassan úgy hangzott mintha fulladoznék mire végre kimásztak egymás szájából.
-Ó szia.- vett észre a lány.
-Na végre már azt hittem hogy itt kel kiköhögnöm a tüdőm mire észre vesztek.- eléggé rekedt volt már a hangom.
-Bocsi.- nézett bocsánatkérőn Szöszi majd elvigyorodott- De amúgy nem jártál messze tőle.- utalt a hangomra.
Erre én csak bemutattam neki.
A lány kuncogva Szöszibe karolt.
-Nagyon viccesek vagytok srácok.- mosolygott.
Ekkor eszméltem csak rá hogy mit is művelt az elöbb Szöszi és ez a lány.
-Hé nem úgy volt hogy buz...meleg vagy?- néztem Szöszire.
-De, csak úgy néz ki hogy kiment a fejedből hogy a lányokat is szeretem.- magyarázta Szöszi.
-Én Zoey vagyok, Richie barátnője.- mutatkozott be a lány- Te?
-Hát én nem vagyok Richie barátnője, de Izzy a nevem.- próbáltam vicces lenni és össze is jött látva hogy Zoey nevet.
-Te vagy az az Izzy?- hagyta abba a nevetést.
-Attól függ hogy kire gondolsz.
-Arra akiről Richie folyton mesél.
-Ha mesél rólam akkor igen.
-Még szép hogy mesélek rólad.- vigyorgott Szöszi- Na menjünk be mert még van bőven dolgom és még a szobádat sem mutattuk be.
Ahogy beléptünk a házba Szöszi és Zoey bele kezdtek az idegenvezetősdibe. Először a konyhát mutatták meg, ahól a szakácsok és jó
pár ember sürgött forgott hogy elkészítsék a vacsorát időben. Azután következett a nappali ami hatalmas volt és teli volt mindenféle cuccal.
De ott is volt pár ember. Három öltönyös pasas akik egy kanapén ülő férfi elött áltak.
-Ha nem mond el semmit akkor fennyítsetek be. Nem érdekel hogy hogyan de szedjetek ki belőle mindent.- utasította őket.
Nem tudtam hogy miről beszél az a fazon de volt egy olyan sejtésem hogy nem is akartom tudni.
-Khm...- köszörülte meg a torkát Szöszi.
Erre mind a négyen felénk kapták a fejüket.
-Csak nem megjöt a kis vendégünk?- állt fel a kanapéró a férfi.
-De igen, meg.- lehet hogy én vagyok hülye és rosszúl láttam de olyan volt mintha Szöszi szeme meg villant volna.
Szerintem nem birja ezt a fazont.
A férfi odasétált hozzánk és kézfogásra emelte a kezét.
-Stefano Magadino.- mutatkozott be.
-Christopher Gallegos, de mindenki csak Izzy-nek hív.- ráztam kezet vele.
-Na és miért?- volt egy olyan sejtésem hogy leszarja, de azért feleltem.
-Ez egy hosszú sztori.
-Értem.- bolintott majd Szöszire nézett- Ma megyek New York-ba, ott találkozunk.- vált komollyá a tekintete.
-Rendben.- bolintott Szöszi.
Ezek után a férfi fogta magát és elhúzta a csíkot.
A három férfi kissé tétovázva de elindultak.
-Uram.- bicentett a fejécel az egyik Szöszi felé, a többiek pedig követték a példáját.
-De utálom.- bujt Szöszihez Zoey miután mind a három elhagyta a helységet.
-Miért?- néztem rá.
-Ez a férfi, Stefano, egy álnok kígyó aki mindig lesi a megfelelő pillanatot hogy hátba támadhassa az embert.- magyarázta Szöszi miközben Zoey hátát simogatta.
-Akkor még is mit keres itt?- értetlenkedtem.
-Sajnos az apám pár évvel ez elött újra házasodott és feleségül vette ennek a rohadéknak az anyját.- adta az infót.
-Szóval a mostoha testvéred.- szűrtem le.
-Az.- morogta.
-Na jó, ne legyen rossz kedvünk, inkább folytassuk azt amit abba hagytunk.- lelkesedett Zoey.
Ez a lány kész energia bomba.
-Rendben.- egyezett bele Szöszi kissé jobb kedvel- Megmutatom neked a kondi termet.- nézett rám.
-Oké.- lelkesedtem én is.
Nem vagyok az a nagyon sportos fajta, de néha néha én is letévedek egy kicsit edzeni egy kondi terembe.
Szóval folytattuk utunkat.
Folyt. Köv.
Itt vannak képek az új szereplőkről, ahogyan én elképzelem őket. :)
Taylor
Zoey (kicst világosabb sminkkel képzelem el :))
Stefano
Kérek ám véleményt! ;)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
