|
06. Igen, hercegem
2012.08.20. 15:04
-Hát itt lenénk.- álltunk meg végül egy ajtónál.
-Ez a te szobád.- nyitott be Zoey.
-Nekem most mennem kell.- sohajtott fáradtan Szöszi- De vacsorára itthon leszek, addig is ha szeretnél valamit akkor egy szobával
alrébb van az én szobám.- mutatta.
-Én ott leszek.- mosolygott Zoey.
-Oké és köszönöm.- viszonoztam mosolyát.
-Várj.- ment be a szobába Zoey- Ez itt a fürdőszoba.-nyitott ki egy ajtót.
-Akkor én mentem is, sziasztok.- indúlt el Szöszi.
-Szia.- dobtam a táskám a francia ágyra.
-Szia maci, siess haza és vigyázz magadra!- kiáltott utána Zoey.
-Ti mióta is vagytok együtt?- kérdeztem Zoey-t.
-Hát...- gondolkodott el- Két hónap mulva leszünk egy évesek.
-Nekem Szöszi még egyszer sem mesélt rólad, sőt ha bele gondolok alig tudok róla valamit.- valottam be.
-Ha akarod kérdezhetsz róla pár dolgot én pedig igyekszem válaszolni.- kacsintott miközben helyet foglalt az ágy szélén.
-Oké.- kapva kaptam az alkalmon.
Végre megtudhatok pár dolgot erről a titkolózó majomról.
-Hát akkor kérdezz!
-Van második neve?
-Persze.- kuncogott.
-Mi az?
-A teljes neve Richard Saul Provenzano.
-De nekem azt mondta hogy a neve Richie Sirett.- néztem meglepetten.
-Nem, az az anyja régi családneve.
-Na és hány éves?- kíváncsi voltam hogy ebben is hazudott-e.
-Idén tölti be a 23-at.
Na legalább ebben nem kamuzott.
Zoey válaszólt pár kérdésemre, de amikor rákérdeztem hogy mit dolgozik Szöszi nem akart válaszólni.
Helyette csak ennyit mondott komor tekintettel: -Néha jobb nemtudni dolgokat mint mindent tudni és aztán szenvedni miatta.
Ezzel sikerült teljesen össze zavarnia.
Ezekután fogta magát és kiment a szobából.
Nem értettem hogy mi a baja, nem akartam bunkó lenni így nem is mentem utána megkérdezni. Mert ha valami olyan dolog miatt lett olyan amilyen, amihez nekem rohadtúl nincs semmi közöm akkor inkább nem faggatózom.
Úgy döntöttem inkább gyorsan kipakolom a cuccaim aztán átmegyek Zoey-hoz hátha jobb kedvre tudom deríteni.
Fél óra alatt sikerült is minden ruhám betenni az üres szekrényekbe, meg a többi cuccom is a helyére raktam.
Idő közben felmértem a terepet.
A szoba nagyobb volt az enyémnél és a falak olyan színre voltak festve amit a csajok vagy vajszínnek vagy bézsnek neveznek, a franc se tudja.
Egy nagy francia ágy és pár eléggé modern bútordarab foglalt helyet a szobában. Még egy plazma tv is diszítette a falat. Volt egy kis terasz is a szobához. Ahogy kiléptem a teraszra orromat megcsapta a friss virág illat. Kikönyököltem a kő kerítésre és lenéztem a hatalmas kertre. Ahogy végig néztem a kerten észre vettem egy hatalmas medencét és pár öltönyös férfit akik úgy mászkáltak össze vissza mintha örjáraton lenének.
Nem gondoltam semmi különösre, csak hogy biztonsági örök.
Egy idő után meguntam a nézelődést és úgy döntöttem ideje átmenni Zoey-hoz.
Amint kiléptem az ajtón már célba is vettem Szöszi szobáját. Ahogy elhaladtam a szobám melett lévő ajtónál megtorpantam és azon gondolkoztam vajon kié lehet az a szoba. Szöszinek nem maradt sok ideje hogy teljesen körbe vezessen és mindent megmutasson, de ezt igazán elárulhatta volna.
Ahogy ezen gondolkodtam Szöszi szobájának ajtaja kinyílt és Zoey jött ki rajta.
-Hát te?- nézett rám meglepetten.
-Végeztem a szobában a cuccom kipakolásával és gondoltam átmegyek hozzád és szórakoztatlak kicsit. Olyan szomorú képet vágtál mikor kimentél a szobából.- magyaráztam
Erre elmosolyodott és odajött hozzám.
-De úgy látom meg akadtál ennél a szobánál.- mutatott az ajtóra.
-Hát...igen.- néztem az ajtót elgondolkodva.
-Kíváncsi vagy hogy kié ez a szoba?- tette fel a várva várt kérdést.
Válasz helyet csak bolintottam.
-Ez itt Richie hugának a szobája.
-Egy huga is van?- néztem rá.
-Persze, és még egy öccse is.- kuncogott.
-Taylor?
-Igen, találkoztál már vele?
-Persze. Jófej srácnak tűnik.
-Az is. Jaj ha tudnád hogy milyen lökött szokott lenni.
-Gondolom van olyan mint Szöszi.- nevettem.
-Szöszi?- kérdezett rá csodálkozva.
-Ömm...tudod én egy bandában énekelek és táncolok.- magyaráztam.
-Igen, tudom, az Us5.- bólintott.
-Ott van még egy Richie a csapatban, szóval kitaláltuk hogy adunk Szöszinek egy bece nevet hogy ne keverjük a két srácot. Be is jött.
-Értem. De miért Szöszi?
-Nem tudom.- vontam vállat.- Ez csak úgy jött.
-Minden esetre nagyon édes név. Pont rá illik.- kuncogott.
-Ja.- nevettem.
-Gyere.- fogta meg a kezem és húzni kezdett a lépcső felé, de mielött oda értünk volna megtorpant.- Van fürdő ruhád?
-Ömmm...ja, azt hiszem van.
-Akkor gyorsan vedd át és 5 perc mulva itt találkozunk.- ment Szöszi szobájába.
-Oké.
Ahogy vissza értem a szobába már vettem is ki a szekrényből a fürdő gatyám. Még szerencse hogy raktam be egyett.
Majd gyorsan átöltöztem és már mentem is ki.
Zoey a lépcsőnél várt rám egy eléggé szexy fürdőruhába. Hát nem mondom Szöszi aztán tud csajt választani.
De nekem akkor is jobban bejőn egy bizonyos kékszemű vörös hajú lány.
-Mehetünk?- kérdezte mosolyogva
-Persze.
Lementünk a lépcsőn majd követtem Zoey-t ki a kertbe egyenesen a medencéhez.
A napozó ágyaknál volt egy magnó amibe Zoey betett egy CD-t és elindította. Meglepődtem mikor a magnóban megszólalt a Smash Mouth száma, az Everyday Superhero.
-Mi az? Olyan meglepett fejet vágsz.
-Mióta halgat egy olyan csaj mint te Smash Mouth számokat?
-Nem én hanem Szöszi.- kuncogott a néven- Ez az ő válogatás CD-je.
-Hát róla sem gondoltam volna.- logattam bele a medence vizébe a lábfejem
-Na milyen a víz?- sétált mellém
-Miért nem nézed meg?- vigyorogtam rá
A srácok álltalában ilyenkor már sejtették hogy miért is mondom ezt vagy hogy miért vigyorgok. De Zoey még nem ismert olyan régóta hogy rájöjjön mi is fog következni.
Nem értette hogy miért vigyorgok ezért nem is nagyon figyelt rám.
Én pedig ezt kihasználva felkaptam és nagy sikongatások közepette bedobtam a vízbe. De persze nem én sikongattam.
Ahogy feljött a víz alól meglepetten és egyben picit mérgesen rám nézett.
-Bocsi, de nem tudtam kihagyni.- vigyorogtam tovább.
Észre vettem hogy néhány őr meg állt és minket figyelt, de nem érdekelt különösebben.
Pár másodpercig még néztük egymást Zoey-val, aztán Zoey kapta magát és gyorsan kimászott a medencéből.
Alig sikerült elfutnom előle mikor elakart kapni.
Össze vissza futkostunk, Zoey végi kergetett az egész kerten, ami megjegyzem nem volt kicsi.
-Ha elkaplak befestem a hajad szőkére.- kiabálta utánam futás közben.
-Ahoz elkellene hogy kapj.- vigyorogtam.
Valójában eggyáltalán nem vettük komolyan ezt az egészet. Miért is vettük volna? Zoey eggyáltalán nem volt mérges rám. Sőt, futás közben egymás bénázásán nevettünk.
Volt mikor hátra néztem egy pilanatra hogy mennyire sikerült lehagynom, de mikor újra előre fordultam hírtelen elém került egy napágy.
Mázlimra gyorsan tudtam rögtönözni egy tigris bukfencet, de olyan nevetségesen sikerült felállnom hogy utána sántikálva futottam tovább.
Szóval olyanok voltunk mint két kisgyerek akik kacarászva egymást kergetik. Igaz ennyi erővel fogocskázhattunk is volna.
Az örök vigyorogva mutogattak ránk és közben össze sugdolóztak a társaikkal.
Nem tudom hogy mi ütött belém de hírtelen azt éreztem hogy valaki néz minket. Nem, nem az örök. Valaki egészen más. Szinte szúrta a hátam a pillantása.
Egy pillanatra oldalra kaptam a fejem és láttam amint a nekem kijelölt szoba erkélye melett lévő erkélyen valaki minket figyel. Túl messze voltunk ahoz hogy lássam hogy ki is az, így mivel hosszú haja és nőies alakja volt csak abban lehettem biztos hogy Szöszi huga az.
-Most megvagy.- ugrott hírtelen Zoey a hátamra.
A lendülettől elestünk és én Zoey-val a hátamon bele csapódtam a fűbe. De eggyáltalán nem fájt annyira, sőt még nevettem is mikor Zoey legördűlt rólam és kuncogva rám mutatott.
-Na jöhet a hajfestés?- vigyorgott.
-Őőőőő...lássuk csak...- vágtam elgondolkodó fejet miközben fel álltam.- NEEEM!!!- és már futottam is tovább Zoey-val a sarkamban.
Futás közben megint az erkélyre néztem, de már nem volt ott senki.
-Na jó, hagyjuk abba.- állt meg Zoey- Kifulladtam.- ült le a fűbe.
-Oké.- vigyorogtam.
Ekkor már sejtette hogy mire készülök és már futott volna el de én gyorsabb voltam. Felkaptam és a medencéhez futva megint bedobtam.
De most nem jött fel.
-Zoey!.- kiáltottam hátha a víz alatt is meghallja.
De nem így volt.
Rögtön beugrottam a vízbe és a víz alatt kinyitva a szemem kerestem hogy merre van. De akármerre is néztem nem láttam.
Feljöttem a víz alól és meghalottam Zoey nevetését. A kis lökött eljátszotta az egész vízbe fuladásos dolgot aztán mikor beugrottam a vízbe ő gyorsan kimászott.
-Tudod hogy a frászt hoztad rám?- néztem rá mérgesen.
-Bocsi, de nem tudtam megállni hogy ne próbáljam ki.- kuncogott a napágyon ülve.
-Oké, semmi baj.- felkapszkodtam a medence szélén és már jöttem voln ki a vízből mikor is Zoey oda jött és vissza nyomott.
-Hééé.- néztem rá.
Nem szólt semmit csak kuncogva lökdösött vissza a vízbe akárhányszor is próbáltam kimászni.
-Zoey szét fogok ázni.- mondtam nevetve mikor már vagy huszadjára próbáltam kimászni.
Nem szólt semmit csak megint vissza lökött.
-Ráncos lesz a bőröm.- visítoztam mint egy szőke plasztik Barbi.
-Majd veszek rá krémet.- kuncogott.
Ekkor a ház felől halk kuncogást halottam.
A medence úgy 8 méterre lehetett a háztól így nem okozott nehézséget hogy meghaljuk annak a lánynak a nevetését aki az erkélyen nézett minket.
-Szia Kim.- integetett a lánynak Zoey
Jobban megnéztem a lányt és még a szám is tátva maradt mikor felismertem hogy ki is az ott fent.
-Alice?- néztem fel hitetlenkedve
Alice jobban előre hajolt és mosolyogva ezt mondta: - Oui, mon duc!
Folyt. Köv.
----------------------------------------------
* Oui, mon duc! - Igen, hercegem!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
