|
07. Majdnem
2012.08.21. 11:34
Alice jobban előre hajolt és mosolyogva ezt mondta: - Oui, mon duc!
Nem tudtam hogy mit jelent ez, de a kiejtéséről tudtam hogy franciául mondott valamit.
Zoey melettem döbbenten nézett először rám aztán Alice-ra. Gondolom ő értette hogy mit mondott Alice.
Zoey figyelmetlenségét kihasználva kimásztam a medencéből.
-Ti ketten ismeritek egymást?- nézett rám Zoey.
-Igen, volt már szerencsénk találkozni.- mosolyogtam a végén.
Ahogy Alice föntről nézett rám erős kéztetést éreztem arra hogy felszaladjak és magamhoz rántva megcsókoljam. De gyorsan elvetettem ezt az ötletet. Nem akartam röngtön letámadni és hülyét csinálni magamból.
-Nem jössz le Kim?- kérdezte Zoey kizökkentve ezzel a gondolataimból.
-De.- mosolygott és már el is tünt az erkélyről.
-Honan ismeritek egymást?- fordúlt felém kérdőn Zoey.
-Ez egy hosszú sztori.- zártam le ezzel a témát.- De amúgy miért is hívod őt Kim-nek?
Ez eléggé érdekelt, hiszen nekem at mondta hogy Alice a neve. Ő is hazudott volna ahogyan Szöszi? Na és ami legjobban érdekelt: tényleg ő lenne Szöszi huga?
-Mert ez a neve.- jött az egyszerű válasz, majd folytatta.- A teljes neve Alice Kimberli Provenzano
-Szép neve van.
-Az bizony.- nézett sunyi mosollyal az arcán.
Kissé furán nézett rám, mintha sejtene valamit.
-Mi az?- kérdeztem miután már egy perce úgy nézett rám.
-Tuti hogy van köztetek valami.- vágott rögtön a közepébe.
-Dehogy.- ellenkeztem kisebb sikerrel.
-Jaj ne nézz már ennyire szőkének, látam amit láttam.- csapott a vállamra mire felszisszentem.
Erős egy lány.
-Miért, mit láttál?
Komolyan érdekelt hogy még is mit láthatott amiből rájött.
-Ahogyan egymásra néztetek az már önmagában mindent elárúlt.- válaszolt.
-Miért hogy néztünk egymásra?
Nem értettem hogy mi lehet olyan különleges egy pillantásban.
-Szerelmesen.- mondta csillogó szemekkel- Mint amikor két szerelmes ember egymásra talál, mint Csipkerózsika és
Fülöp herceg, mint Hófehérke és...
-Na jó, elég a nyálból.- fintorogtam.
-Jaj, olyan vagy.- kulcsolta össze maga elött a karjait durcásan.
-Dehogy, csak pasi.- halottam meg azt az ismerős szép hangot.
Oldalra néztem és megláttam életem legdögösebb nőjét, fekete piros bikiniben. Azt hittem ótt helyben megpusztulok ha nem vetem rá magam. De fékeztem a vágyam és inkább csak mosolyogva ezt mondtam.
-Hát ezt kikérem magamnak.
-Kérheted.- mosolygott.
-Most inkább csak téged kérlek tejszínhabbal.- gondoltam magamban.
Még szerencse hogy tudom fékezni magam, külömben tényleg ezt mondtam volna.
-Ki is kérem.- mondtam végül.
Ekkor Zoey elémlépett és lökött egyett rajtam. Én hülye épp a medence szélénél álltam így elvesztve az egyensúlom máris a medencében kötöttem ki.
Ahogy feljöttem a víz alól nem is bántam hogy Zoey belökött. Teljesen megérte mert így láthattam Alice-t nevetni, mint egy angyal. De azért a bosszú nem maradt el.
-Na gyere csak.- ragadtam meg Zoey kezét.
-Neeeeeee!!!!- sikítozott mikor berántottam magamhoz a vízbe.
-Mi az, már hideg a víz?- vigyorogtam.
-Most szét rúgom a segged.- eredt utánam a vízben.
-Milyen csúnyán beszélsz.- incselkedtem vele- Te ezzel a szájjal szoktad megcsókolni Szöszit? Majd szólok neki hogy mossa ki a szád.
-Vigyázz mert oda megyek és kilapítalak.
-Mivel?- nevettem- A 40 kilóddal?
-Alice segíts.- fordúlt Alice felé.
Hírtelen azt vettem észre hogy melettem csobban a víz és valaki lefogja a két kezem, de persze nem erősen.
-Ne mozdulj.- vigyorgott rám Alice.
-Még mit nem.- vigyorogtam vissza.
Egy jó mozdulattal már a vállamra is dobtam.
-Hééééééé!!!- sikított nevetve.
-Megvagy.- kapta el az egyik kezem Zoey.
-Meg hát.- borzoltam össze a haját.
-Naaaaaa.- ment alrébb duzogva a haját rendezni.
-Veletek olyan könnyűl elbánni mint Szöszivel focizni.- ültettem ki a medence szélére Alece-t.- Öt gol és 3 öngol után feladja és
durcogva elvonul.
-Nagyon vicces.- kulcsolta össze maga elött két karját Alice ezzel eljátszva az ál durcit.
Ekkor egy ismeretlen szám ütötte meg a fülünk. Zoey kipattant a medencéből és már rohant is a napozó asztaloknál lévő kis asztalhoz. Szerencsére volt annyira ügyes hogy nem csúszott el a sok vízben amit kifröcsköltünk.
Felkapta a kis asztalról a mobilját és nem törödve azzal hogy vizes a keze és a haja is már el is indult a fülénél a mobiljával be a házba.
-Gondolom nem baj ha végig vonul a házon mint egy ázott puli.- néztem utána.
Erre Alice-ből kitört a nevetés.
-Ázott puli?- kérdezte még mindig nevetve.
-Hát nem volt valami kifésűlt a haja.- mondtam immár vigyorogva.
Tetszett hogy én vagyok a jókedve okozója. Imádtam ahogy nevet.
-Tényleg Szöszi testvére vagy?- csúszott ki a számon a kérdés.
Elhalgatott és meglepetten ézett rám. Máris megbántam a kérdést.
-Szöszi?- kérdezte mosolyogva.
-Én így hívom Szöszit....vagyis Richie-t.- javítottam ki magam- Mert ugye nálunk van még egy Richie és adtunk neki a haverokkal
egy becenevet hogy ne keverjük őket.
-Értem.- mosolygott- És igen ő a testvérem, pontosabban a bátyám.
-Hogy hogy te nem szőke vagy?
-Mert én hajszínben nem anyára hanem apára hasonlítok.- kuncogott- De amúgy csak festett vörös vagyok, az igazi hajszínem sötét barna.
-Jól áll.- mosolyogtam.
-Köszi.- pirúlt el.
Melegség járta át a testem ahogy az arcát néztem. Belül büszke oltam magamra hogy ezt is én váltottam ki belőle.
-Nem sejtettem hogy ennyi tetoválásod van.- zökkentett ki a gondolataimból.
Végig nézett a testemen amitől azonnal libabőrös lettem. Jó érzés volt. Nem tudom hogy mi lett volna ha még hozzám is ér, ha már egy pillantásra így reagál a testem.
-Fájt?- nézett a szemembe.
-Nem annyira.- vontam vállat macsósan- Az első tetoválásom saját magamnak csináltam.- mutattam meg az említett tetoválást.
De már meg is bántam. Ahogyan kezeivel végig simított a melkasomon lévő szív tetováláson elakadt lélegzettel figyeltem mozdultait és
közben azért iádkoztam hogy észre ne vegye hogy mennyire ki akar ugrani a helyéről a szívem a heves dobogástól.
-Ez olyan szép.- húzta végig az ujját a szív körvonalán- Mit jelent?
-Honan veszed hogy jelent valamit?- meglepő volt hallani a saját torkom hogy milyen rekedt, gyorsan meg is köszörűltem a torkom.
Szerencsére nem nagyon vette észre a dolgot, vagy csak nem foglalkozott vele.
-Minden tetoválás jelent valamit.- mosolygott a szemembe nézve.
-Azt jelenti hogy a szívem kiteszem, hogy mindenki lássa és minden, amit teszek, azt egy nyílt, őszinte szívvel teszem.- montyogtam a szemébe nézve.
Nem tudom hogy meghalotta-e, de valahogy nem is érdekelt. Éreztem hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz.
-Ez nagyon édes.- hajolt közelebb.
Már éreztem a számon a leheletét. Még a gonddolattól is hogy megcsokolhatom furcsa bizsergés lett urrá a testemen.
Folyt. Köv.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
