|
08. Alicel csoda országban
2012.08.22. 16:09
Már majdnem összeért az ajkunk mikor is hírtelen hangos csattanásra lettünk figyelmesek.
Azonnal szétrebbentünk. Alice felállt én pedig kimásztam a medencéből.
A csattanást nem más okozta mint a ház kertre nyíló üveg ajtaja. Szöszi olyan nagy lendülettel vágta be maga után hogy csoda volt hogy nem tört ki az összes üveg.
De még is nem az ajtón lepődtem meg hanem Szöszi pillantásán. Olyan szúros szemekkel nézett rám hogy azt hittem ott helyben kinyír egyetlen pillantással.
-Szia.- üdvözölte mosolyogva Alice.
-Tünés fel a szobádba!- mutatott azonnal az épület felé szinte már kiabálva.
-Neked meg mi bajod?- álltam Alice mellé.
-Majd mindjárt megtudod, de előbb a hugommal van megbeszélni valóm.- nézett szúros szemekkel Alice-re, majd rám nézve folytatta- Addig is öltözz át és maradj a szobádban, nemsokára veled is számolok.- emelte fel a mútató ujját fenyegetően.
-Mi vagy te, valami pankrátor?- nevettem a viselkedésén.
-Kim.- nézett szigorúan Alice-re figyelmen kívűl hagyva engem.
-Oké, menjünk, de egyáltalán nem értem hogy minek ez a cirkusz.- indúlt el Alice mérgesen- Lassan már roszabb vagy mint apa.
Ahogy Alice becsukta maga után az ajtót Szöszi felém fordúlt hitetlenkedő pillantással méregetve.
-El sem hiszem hogy képes voltál....- nem felyezte be a mondandóját, helyette fejcsoválva elindúlt be a házba.
-Hát ez rohadt jó.- ültem le az egyik nyugágyra miután Szöszi is távozott.
Ekkor Zoey szaladt ki a házból hozzám.
-Uristen, ugye nem ütött meg?- kérdezte aggodva, közben legugólt elém hogy rendesen megtudja nézni az arcom.
-Ki, Szöszi?- néztem rá meglepetten.
-Ki más?
-Ugyan már, még egy légynek sem tud ártani.- horkantttam fel.
-Még nem láttad verekedni mi?- mosolygott.
-Még nem volt szerencsém hozzá, de gyanítom hogy nem egy Mike Tayson vagy éppen Jeff Hardy.
-Egyszer komolyan meg kellene nézned mikor a kondi terembe megy edzeni.- azután két tenyere közé fogta az arcom- Szóval nem ütött meg?
-Nem. Miért ütött volna meg?
Tulajdonképpen azt sem tudtam hogy mi a franc baja van éppen.
-Azt majd inkább ő elmondja, úgy is beszélni fog veled.
-Szerintem az agyára ment a munkája.- kuncogtam.
-Szerintem meg minél elöbb menj a szobádba még mielött elkezd keresni és még mérgesebb lesz.- adta a tanácsot.
-Oké, oké, megyek.- indultam el befelé a házba.
Miközben egy nemrég beszerzett törölközővel szárítgattam magam, felsétáltam az emeletre és már épp mentem volna be a szobámba de feleltették a kíváncsiságom Alice szobályából kiszürödő hangok. Közelebb osontam az ajtóhoz.
-Még is miért nem szoltál nekem?!- kérdezte ingerülten Szöszi.
-Mert azt hittem úgy sem fog tönténni semmi.- jött a válasz Alice-től- Már 3 éve nem láttam, azt hittem hogy halott.
-Na és mi lett volna ha nincs ott Izzy?- tette fel a kérdést Szöszi, ha lehet még idegesebb hangon.
-Magukkal visznek és Leon azt tesz velem amit akar.
Leon? Ki az a Leon, és miről beszélnek ezek?
-Mostantól nem mehetsz egyedül sehová.
-Ezt nem teheted, megtudom védeni magam.
-Én ezt nem úgy látom és különben is apa nemsokára hazajön, és ha ez az egész a fülébe jut egészen biztos hogy ki sem mozdulhatsz a házból.- a léptei hallatán arra tippeltem hogy az ajtó felé tart, így gyorsan beosontam a szobámba.
Ahogy beértem megtörölköztem és egy alsógatyával meg egy farmerral bementem a fürdőszobába. Átöltöztem és mikor kimentem Szöszi már az ágy szélén ült és hideg kék szemeivel engem nézett.
-Na essünk túl rajta.- sohajtottam megadva magam, és nekidőlve háttal a falnak vártam hogy belekezdjen.
-Szeretném ha békén hagynád Alice-t.
-Miért?
-Mert ő a hugom és nem akarom hogy úgy járjon mint a többi lány.- mondta ingerülten.
-Én sem akarom.- néztem a szemébe őszintén.
Lehet furán hangzik, de valamiért Alice-el el tunám képzelni a jövöm. Miatta megvátoznék, érzem hogy képes lennék rá.
-Akkor hagyd békén.- kérte nyugodtabban.
-Tudod hogy nem fogom.
-Izzy, kérlek.
-Nem.- vágtam rá ingerülten- Nem vagy a fönököm hogy parancsolgass és megmond mit tegyek. Ha Alice-el akarok lenni akkor vele leszek. De ha ez nem tetszik akkor el is mehetek.
-Dehogy mész.- állt fel- Azért jöttél ide hogy kigyere a depreszióból.
-Nem vagyok depresziós!- kiáltottam rá mérgesen.
-A francokat nem.- vágta rá.
-Na jó, nekem ebből elegem van.- léptem el a faltól- Nincs szükségem a hülye hisztidre csak mert nem vagy képes elfogadni hogy a hugod nem kislány már és hogy én sem vagyok egy kis hülye gyerek akinek az irányításodra van szüksége.
-Soha nem irányítottalak.- mondta mérgesebben.
-De igen, mostanában egyfolytában csak ezt csinálod. Megmondod hová menjünk szórakozni, megmondod hogy mit hogy kellene csinálnom, ha pedig valami hülyeséget csinálnék véletlen, te egészen biztos hogy jösz és egyből lebaszol. Képzeld, nem vagyok a gyereked akit irányítani kell, te pedig nem vagy az apám.- azt hittem hogy a végére meg fogom bánni az egészet amit mondok, de nem így történt. Megkönyebbűltem hogy végre kimondtam. Végül is nem hazudtam, csak az igazságot mondtam, ami eddig a szívem nyomta.
-Csak hogy tudd, mindezt csak azért csinálom mert néha képtelen vagy a felnött érett gondolkodásra. Sorra követed el a hülyeségeket, csodálom hogy eddig sikerült életben maradnod.- mindezt hideg és érzelem mentes arccal közölte velem.
-Képzeld, eddig is megvoltam az irányításod nélkül, nincs szükségem a tanácsaidra, a szabályaidra, az okoskodásodra. Elegem volt ezekből. Legközelebb ha beledöglök is, ne segíts.
-Persze.- ciceget egy fél oldalas mindent selytető mosollyal a képén.
-Komolyan mondom, ne segíts.- nyomatékosítottam.
-Felölem.- vont vállat.
-De Alice-tol nem szakíthatsz el. Főleg hogy semmit olyat nem tettem ami miatt ezt megtehetnéd.
-MÉG nem tettél.- nyomta meg a még szót.
-De nem is fogom megbántani vagy ilyesmi.
-Hát persze.- nézte a plafont csipőre tett kézzel és mosolyogva.
-Komolyan mondom.
-Tök mindegy.- legyintett- Tudod mit? Hagylak titeket mert tudom hogy ebből úgy se lesz semmi.- nézett most már rám.
-Na és ha lesz?
-Az ki van csukva.- nézett a szemembe őszintén.
-Majd meglátjuk.- vigyorogtam.
Szöszi csak mosolyogva megrázta a fejét és kiment a szobából.
A nap hátralevő részében nem találkoztam többet Alice-el. Nem azért mert kerültem, hanem mert egyszer sem volt szerencsém összefutni vele.
De Zoey egész nap a nyomomban volt, amit nem bántam, mert így legalább volt társaságom. Szöszi a kis beszélgetésünk után vissza ment dolgozni. Egyre kíváncsibb voltam hogy mi lehet a munkája, de inkább nem kérdeztem meg Zoey-t.
Ahogy sötétedni kezdett Zoey levezetett a konyhába és kettesben megvacsoráztunk. De nem mentünk ki a hatalmas ebédlőbe, ami teli volt emberekkel, hanem bent a konyhában ettünk ahól nagy volt a sürgés forgás, de nem igazán zavart. Utólag megtudtam Zoey-tol hogy akik az ebédlőben voltak mind itt dolgoznak a Provenzano családnak. Volt egy olyan selytésem hogy nem a szakácsokra vagy a takarítókra gondolt. Ahoz túlságosan ki lettek volna öltözve. A legtöbb férfi sötét öltönyt hordott, nőt pedig alig láttam, max 1-2-őt.
Nem kérdeztem meg Zoey-tól hogy miért nem az ebédlőben eszünk, nem is érdekelt. Valójában jobban szerettem elkerülni itt az ilyen nagy tömegeket, főleg az ismeretleneket.
Miután megvacsoráztunk Zoey vissza ment a szobályába ahogyan én is.
Este tíz után már túl voltam a fürdésen is és felvettem egy fekete píros koponyás pólót, meg egy piros boxert és befeküdve az ágyba
a tv-ét néztem. Már éjfél is elmúlt de sehogy sem tudtam elaludni.
Eszembe jutott Alice és egy hírtelen ötlettől vezérelve kimásztam az ágyamból, és kimentem az erkélyre. Ahogy néztem az ő erkélyét észre vettem hogy nincs annyira messze egymástól a két erkély. Simán át tudnék ugrani hozzá. Erre a gondolatra nem bírtam vissza folytani a vigyorgásom.
Elhatároztam magam és már mentem volna, de lentről mocorgásra lettem figyelmes. A medence szélei ki voltak világítva, néhány helyen pedig kerti lámpák voltak elhelyezve, de nem volt annyira világos hogy az egész kertet megvilágítsa. Így eddig szinte észre sem vettem hogy a kertben még mindig nyüzsögnek az őrök. Öt percenként elhaladt legalább egy őr a ház elött és közben a kezében lévő zseblámpával világitott.
Ahogy figyeltem őket, észre vettem egy négy lábú őrt is. Nem is eggyet. A kertben szaladgáltak szimatolva a kutyák.
Úgy döntöttem nem éri meg lelövetni magam, így inkább letettem a tervemről. Helyette valami egészen más ötlet jutott az eszembe.
Szöszit ma még úgy sem gyötörtem eleget. Amint az egyik őr közeleb jött a házhoz már kaptam is az alkalmon.
-Hé!- erre felkapta a fejét és egyenesen rám nézett- A fönök haza jött már?- kérdeztem vigyorogva közben az erkély szélének támaszkodtam kezeimmel.
-Melyik?- kiáltott vissza.
-Richie!
Válaszként egy bólintást kaptam, mire egy gonosz vigyor terült szét a képemen.
-Na és hól van?
Az őr felmutatott Szösziék szobályának az ablakára.
-Kösz.- vigyorogtam tovább.
Már épp mentem volna vissza a szobába, de egy édes hang megállított.
Meglepetten oldalra néztem és az erkélyen nem más állt mint Alice, közben hogy elfolytsa nevetését a szájára kapta a kezét.
-Miért nem társalogsz egy megafonnal?- kérdezte vigyorogva.
-Felébresztettelek?- húztam a szám, de közben meg örültem hogy ismét láthatom.
-Igen, de tul élem.- ásított mosolyogva.
-Sajnálom.
-Semmi baj.- mosolygott tovább- Túlajdonképpen mit akarsz ilyenkor Richie-től?
-Gondoltam felkeltem és nyúzom egy kicsit.- vigyorogtam.
-Én nem ajánlóm, munka után mindig nagyon fáradt és akkor nagyon nyűgös tud lenni, ha meg nyűgös akkor kiabálós.- magyarázta.
-Kérlek ad kölcsön a használati utasítást hozzá.- tartottam felé a kezem- Nagyon kellene.
Ő csak nevetett majd vigyorogva ezt mondta: -Még nekem is szükségem van rá.
-Én azt hittem hogy a hugok mindig tudják irányítani a bátyjukat.
-Én sajnos még nem jöttem rá a trükjére.- húzta a száját.
-Pedig Szöszi nem olyan bonyolult.
-Akkor én vagyok nagyon egyszerű.
-Dehog vagy.- vágtam rá.
-Honnan tudod?- mosolygott- Még nem is ismersz nagyon?
-Amit nagyon is bánok.- néztem a szemébe őszintén.
Erre halványan, de elpirúlt és inkább lesütötte pillantását.
Egy ideig csöndben álltunk így, de aztán megtörtem a csendet.
-Hát akkor jó éjszakát.- legszivesebben át ugrottam volna hozzá és megcsokoltam volna, de inkább csak elindúltam befelé a szobába.
-Nem akarsz megnézni velem egy filmet?
Hírtelen megtorpantam, épp a küszöbön, és hitetlenkedve néztem rá.
Bevallom kissé megdöbbentett a dolog. Azt hittem hogy csak szórakozik velem, de ahelyett hogy elnevette volna magát és közölte volna velem hogy ezt megszívtam, helyette komolyan nézett rám és halványan mosolygott.
Lehet azt hitte hogy azért nem válaszóltam rögtön mert nem akarok vele lenni, ezért pirulva magyarázkodni kezdett.
-De persze ha nem akarsz nem muszály, én nem sértődöm meg, vagy ilyesmi. Gondolom már te is nagyon fáradt vagy és...
-Szívesen megnéznék veled egy filmet.- vágtam a szavába- De csak ha nem valami gagyi semmilyen filmet nézünk.
-Oké.- mondta csillogó szemekkel- Akkor megyek és kinyítom az ajtót hogy....
Mire befejezhette volna én már át is ugrottam az ő erkélyére. Elöször döbbenten nézett rám, majd nevetve megrázta a fejét.
-Te mindig ilyen vagy?
-Milyen?- mentem hozzá közelebb.
-Merész.
Csak vállat vontam és ezt mondtam: -Éld úgy minden napod mintha az lenne az utolsó.
-Jó mondás.- bólintott.
Ezután bement a szobályába én pedig követtem.
Az ő szobálya kb. ugyan akkora volt mit az enyém, de a berendezés nagyon csajos volt, de még így is tetszett a stílusa. Ami viszont nem volt az én szobámban, de az övében igen, az egy falba süllyesztett kis ülő rész amin még aludni is lehetett volna. Jopofa volt.
-Bocsi a kupiért.- húzta a száját.
Most hogy jobban végig néztem a szobán, láthattam hogy ő sem az a folyton rendrakós fajta. Az ágy körül kisebb díszpárnák voltak ledobálva a földre, az íróasztala teli volt mindenféle szirszarral. Ahogy láttam volt ott szájfény, néhány top meg egy szoknya összegyűrve, pár papír fecni szanaszét, egy üres bonbonos doboz, néhány üres chipszes zaskó, meg még sok más. A földön pedig nem csak párnák de egy leopárd mintás törölköző, egy sötétkék miniruha és néhány magas sarkú cipő is hevert szanaszét.
Vigyorogva néztem ahogy próbál gyorsan rendet csinálni. Nyilván nem számított rá hogy még ma lesz egy vendége.
Elöször a földön lévő holmikat pakolta el. A cipőket egy másik szobába vitte, ahogy jobban megnéztem az a szoba teli volt ruhákkal meg cipőkkel.
A törcsit meg a miniruhát a fürdőszobába vitte, a párnákat feldobálta az ágyra, az asztaláról pedig a kis szemetesébe pakolta a szemetet.
-Hagyd csak, jó ez így.- állítottam le a nagy sürgés forgásban.
-Dehogy.- ment volna tovább, de elkaptam a kezét és magamhoz húztam.
Soha nem tartoztam a magas férfiak közé, de szerencsére Alice sem tartozott a magas nők közé. Ennek örültem is, mert így legaláb pár centivel magasabb voltam nálla, nem sokkal, csak annyira hogy lábújhegyre keljen álnia hogy elérje a szám.
Hogy ezt honnan tudom?
Mondjuk onnan hogy pár másodpercre találkoztak ajkaink amíg volt annyira merész hogy lábújjhegyre áljón és megcsókoljon.
Elöször fel sem fogtam a dolgot, de aztán kapcsoltam és mikor éreztem hogy készül lecuppani a számról, máris utána kaptam és hevesen
folytatam amit ő elkezdett. Eggyáltalán nem ellenkezett. Karjait átfonta a nyakam körül, így még jobban mélyítve csókunkat, én pedig
fel emelve a fenekénél már is az ágyhoz vittem. Már épp lefektettem az ágyra és fölötte terpeszkedtem mikor is megszakította a csókunkat.
Elöször azt hittem hogy pofonvág és elküld a sunyiba, de tévedtem. Helyette a levegőt kapkodva mosolygott fel rám. Lassan lehajóltam hozzá és a fejénél két oldalt a könyökeimmel megtámaszkodva, elkezdtem puszilgatni. A száját, az arcát, a homlokát, az orrát és a fülét. Mikor az utóbbihoz értem halkan a fülébe súgtam: -És még én vagyok merész?- erre édesen felnevetett és magához húzva megcsókolt
Majd miután eltávolodtunk a szemembe nézve ezt mondta: -Éld úgy az életed mintha az lenne az utolsó.- mosolygott.
Gondoltam poénra veszem a dolgot.
-Te jó ég!- ültem fel- Meg fogunk halni?
Ismét csak nevetésbe kezdett és ő is fel ült.
-Már értem hogy miért szeret téged annyira a bátyám.- bújt hozzám.
-Mert jóképű vagyok, helyes, cuki, írtó szekszi, és kíváló az ágyban?- soroltam vigyorogva.
-Az utóbbit inkább nem kérdezem hogy miért mondtad, de a többivel eggyetértek.- vigyorgott ő is.
Csak ekkor esett le hogy mit is mondtam. Tisztára úgy hangozhatott mintha én és Szöszi kipróbáltuk volna egymást. Fujjjj!!! Soha az életbe!!!!
-Az utolsót vissza szívom.
-Helyes.- kuncogott Alice.
Erős késztetést éreztem hogy megint megcsókoljam és hogy abba se hadjam, és mivel nem volt semmi okom arra hogy ne ezt tegyem, így
egyből lecsaptam az ajkaira. Ismét ledöntöttem az ágyra de most nem álltunk meg. Míg én a nyakát csokólgattam és szívtam, addig ő a hajamba túrt és sóhajtozott. De még mielőtt tovább mehettünk volna Alice leállított.
-Állj.- ült fől a levegőt kapkodva.
-Mi az?- kérdeztem értetlenkedve.
-Arról volt szó hogy filmezünk és nem arról hogy átjössz, lefekszünk, aztán már mész is vissza a szobádba.- mindezt komor tekintettel
és szomorú hangon mondta.
Hírtelen tudatosúlt bennem hogy mekkora egy állat vagyok. A viselkedésemből biztos azt hihette hogy csak megdöntöm azt csá. De én nem ezt akartam. Csak egyszerűen nem tudom már fékezni magam.
-Én nem is ezt akatam.- ültem fel én is- Soha nem használnálak ki.- valottam be.
-Soha?- nézett a szemembe kételkedve.
-Soha.- válaszóltam őszintén.
-Na és mennyire hihetek neked?
-Annyira amennyire Szöszi félig buzi.
Ha eddig komoly volt a helyzet, ezután már nem lesz az. Alice nevetve ölelt meg majd engedett el.
-Hogy lehetsz te ennyire lökött?- vigyorgott.
-Jó kérdés.- pusziltam meg az arcát.
Ahogyan a mosolygós arcát néztem, tudtam hogy nem csak hogy kihasználni nem lennék képes őt, de még csak megbántani sem.
-Milyen filmet nézzünk?- fel állt és egy DVD-kel teli kis szekrényhez ment.
-Van pornod?- ültem az ágy szélére.
-Nem, nincs.- nevetett.
-Akkor mid van.- sétáltam hozzá.
-Hátt....- elgondolkodva nézegette a DVD-ket és végül rábökött egyre- Titanik?
-Nincs az a csaj akiért én megnézném azt a nyált.- húztam a szám.
-Még én sem?- nézett rám vigyorogva.
-Erre még te sem vehetsz rá.- ráztam meg a fejem.
-Szóval én olyan vagyok neked mint a legtöbb lány.- erre természetesen bevágott egy mű durcit.
Na tessék, kelett ez nekem? De még mennyire hogy kelett!
-Na jó, csak miattad megnézem azt a förtelmet.- adtam be a derekam.
Egy diadalmas mosollyal a képén és a DVD-vel a kezében a Tv-jéhez rohant.Miután berakta a DVD lejátszóba a lemezt magával húzva
beültünk az ágyba. A hátunkat az ágytámlának döntve néztük a filmet. Alig 5 perce mehetett a film, mikor is Alice meg állította.
-Mi az?- néztem rá kérdőn.
-Neked nem kell valami nasi?
-De, jöhet.
Erre csak kinyújtotta a kezét és az éjjeli szekrényén lévő vezetékes telefonért nyúlt, csak egy gombot nyomott meg rajta és a füléhez emelte a kagylót.
-Szia Fran.- köszönt mosolyogva.
Mivel volt szerencsém megismerkedni a konyhán dolgozók nagy részével a vacsoránál, így azt is tudtam hogy Fran a főszakácsnő.
-Kérlek felküldenél a szobámba egy kis édességet meg olyat ami szerinted jó egy filmnézéshez?- míg beszélt a telefon vezetékét csavargatta az ujja körül- De ha lehet annyit amennyi két embernek is bőven elég.- ezután nevetve megrázta a fejét- Nem, nem vagyok ennyire éhes, tudod hogy vacsoráztam már. Csak kell egy kis nasi, mert van egy vendégem akivel filmet nézünk.- itt mosolyogva rám nézett- Okés, köszönöm. Ja és kérlek ne mond el senkinek hogy kihez megy az étel, de ha mégis akkor a vendéget ne említsd. Köszönöm.- azzal már le is tette.
Ezekután elindította a filmet és tovább néztük. Úgy 10 perc múlva valaki kopogtatott az ajtón.
-Ez a nasi lesz.- mászott ki az ágyból megállítva a filmet.
-Szia Pepe.- köszöntötte mosolyogva a pincért aki egy kis kocsit tolt be a szobába minden édességgel megrakva.
-Szép estét Miss. Provenzano.- bicentet mosolyogva a pincér, majd pillantása megakadt rajtam- Uram.-bicentett tanácstalanul.
-Csak Izzy.- legyintettem mosolyogva.
Erre magabiztosabban mosolygott, majd Alice-ra nézett.
-Itt az édesség és minden más amit rendelt kisasszony.- mutatott a kocsira- Ha még szeretne valamit csak szóljon.
-Rendben.- bicentett Alice- Nagyon köszönöm, de szerintem nem lesz másra szükségünk. Már csak annyit szeretnék kérni hogy a vendégemet
tartsa titokban, kérem.
-Természetesen.- hajólt meg- Bennem megbízhat.- mosolygott biztatóan.
-Köszönjük Pepe.- viszonoztam mosolyát.
-Miss. Provenzano.- hajólt meg Alice felé, majd rám nézett- Izzy.- ismét meghajólt mosolyogva, majd illedelmesen távozott.
-Milyen jófej kölyök.- mentem a kis kocsihoz.
-Ahozképest hogy már 30 éves simán kijönnétek egymással.- vigyorgott Alice.
-30?- még a szám is tátva maradt- De pedig tisztára úgy néz ki int egy 20 éves.
-Jól tarja magát, úgye?- vigyorgott tovább.
-Ki nem néztem volna belőle.- ismertem be.
-Pedig már felesége és két gyereke is van.
-Ezt meg még inkább.
Alice csak nevetve elvett egy epret a kis kocsiról és megette. Most hogy jobban végig néztem rajta, láthattam hogy szinte minden édességet és filmhez való nasit rápakoltak. Volt rajta egy nagy tálban nachos, mellé pedig 3 féle szósz, pattogatott kukorica, egy közepes tálban sok eper, mellé pedig csoki öntet, meg tejszínhab. Volt egy kis üveg pohárban néhány nyalóka, amitől kissé beindúlt a fantáziám, de nem tettem semmit inkább velük. Akkor még volt csipsz is, gumicukor, ropi, perec, meg minden egyébb más. Ahogyan eléztem az a kicsi kocsi nem is volt olyan kicsi.
Alice közelebb húzta az ágyhoz és míg a film ment mi az ágy szélén ülve ettük a sok édességet.
Már ott tartottunk hogy Jack épp lefesti Rose-t meztelenül, amitől önkénytelenül is vigyorogni támadt kedvem. Vigyorogtam is. Életemben egyszer néztem meg ezt a filmet, az is jó pár évvel ez elött volt, és akkor is ennél a résznél jött rám a vigyorgási kényszer.
Hírtelen az jutott az eszembe hogy vajon beadná a derekát Alice ha azt mondanám neki hogy én is le akarom festeni őt ugyan így? De aztán elvetettem az ötletet.
-Mi ez a vigyorgás?- bökte meg az oldalam Alice.
-Semmi, semmi.- viyorogtam tovább.
-Csak nem megtetszett Rose?- nem tudom miért de a hangjából kihallottam egy leheletni féltékenységet. Vagy csak beképzelem magamnak?
-Ugye tudod hogy ő a filben már öreglány?- néztem rá.
-Na és?- vont vállat.
-Nem bukom a vénszatyrokra.
Erre nevetve lestoppolta a filmet.
-Na de a fiatal változat bejön, nem?- kíváncsiskodott.
-Nem.- ráztam meg a fejem- Nekem egészen más tipusú csajok jönnek be.
-Milyenek?
Meglepett a kérdése, de egyben tetszett is hogy így érdeklődik.
-Most a belső vagy a külső érdekel?- néztem rá kíváncsian.
-Mindkettő.- vágta rá.
-Hát külsőre egyértelmű hogy bomba csajnak kell lennie.- erre csak egy fintort kaptam. Itt már tudtam hogy rossz oldalról közelítem meg a dolgot.
-Úgy értem, hogy aranyosnak, kedvesnek, néha kicsit örültnek, beválalósnak és édesnek kell lennie annak a csajnak akit én szeretni tudnék.- mire az egésznek a végére értem, tudtam hogy minden eggyes szó csak is Alice-t jellemezte.
Alice csak mosolyogva ezt kérdezte: -Na és a külső?
-Végül is nem muszály olyan nagyon bombanőnek lennie.- vontam vállat- Elég ha pont közepes testalkatú, édes mosolyú, csillogó szemű, hosszú hajú, jó mellű.- itt akarva akaratlanul is lentebb vándorolt a tekintetem Alice arcáról.
Szerintem észre vette mert nevetve oda kapta a kezét.
Pont egy kivágott top volt rajta.
-Ne engem jellemezz te lökött hanem azt a lányt aki tetszene, az álom csajt.
-Pont az álom csajt jellemeztem.- mosolyogtam rá.
Továbbra is hitetlenkedve nézett rám, ami nem tetszett. Miért nem hiszi el hogy ő számomra az álom csaj?
-Na és neked mi jön be?
-Hát....nem is tudom.- gondokodott- Nekem vegyes az ideálom, néha ez néha az.
-Na és most milyen?- kíváncsiskodtam tovább.
-Most bejönnek az örült, vicces, beválalós és merész srácok.
-Hát ebből én mindegyiket a maximumon hozom.- vigyorogtam magabiztosan.
-Igen, tudom.- nézett a szemembe azokkal a csillogó szemeivel.
-Na és a külső?
-Jelenleg bejönnek az agyon tetovált...
-Nem is vagyok agyon tetovált.- vágtam rá mire belőle kitört a nevetés.
Annyira édes volt hogy nem bírtam ki hogy ne csókoljam meg. Ahogy találkoztak ajkaink már egyikönk sem fogta vissza magát.
De még így is csupán addig jutotunk el hogy róla lekerült a top ami alatt, mivel abban aludt, nem volt meltartó, így meg állapíthattam
hogy a külső jellemzésem utolsó szava is rá illik. De tudtam hogy nem mehetek tovább mert akkor ismét csak azt hinné hogy csak meg
akarom dönteni aztán vége. Na és mivel nem akartam elvágni magam nálla egy életre, így inkább megálltam és csak magamhoz ölelve feküdtem vele az ágyon. Még az a szerencse hogy volt bennem annyi önuralom, különben már rég túl lettünk volna az egészen.
A nagy ölelgetésben észre vettem hogy már alig bírom nyitva tartani a szemem, így elaludtam a félig pucér Alicel a karjaimban.
Folyt. Köv.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
