|
09. Vásárlás
2012.08.23. 14:57
-Alice!
Ez volt az a hang ami kora reggel kiugrasztott az ágyból. Nem a név volt félelmetes a számomra, hanem az aki mondta. Ugyan is Alice szobájának az ataján Szöszi kopogott és szolongatta Alice-t. Máskor nem féltem volna Szöszitől, de most teli volt a gatyám.
-Nyisd ki kérlek, szeretné veled beszélni.- kopogott ismét.
-Bazd meg.- turtam a hajamba az ágy szélén ülve.
-Ki az?- kiáltott ki az ágyból Alice fáradtan.
-Én vagyok az, Richie.- jött a válasz, mire Alice azonnal fel üllt az ágyban és már eggyáltalán nem tűnt álmosnak- Be engedsz?
-Ömmm...most nem jó!- mászott ki az ágyból.
Gyorsan magára kapta a felsőjét és az ajtóhoz rohant.
-Miért?
-Mert....mert...épp most jöttem ki a tus alol és....még meztelen vagyok.- probált mentséget találni.
-Akkor kapj magadra valamit.- jött a türelmetlen mondat az ajtó túloldaláról.
-Oké....egy pillanat.
Ekkor hozzám sietett és karon ragadott, ezután gyorsan behúzott a fürdőszobályába.
-Maradj itt, mindjárt úgyis elmegy.- miközben ezt mondta felkötötte a haját, fogott egy fehér köntöst és miután belebúj megkötötte a derekánál, így Szöszi nem láthatta hogy még mindig ruhában van. Ezután kiment és becsukta a fürdőszoba ajtaját. Csöndesen az ajtóhoz osontam és ovatosan halgatóztam.
-Mit akarsz?- halottam Alice koránt sem kedves köszöntését miután be engedte Szöszit.
-Csak azért jöttem hogy bocsánatot kérjek a tegnapiért.
-Hogy hogy?
-Tudom hogy tegnap elvetettem kissé a súlykot, de ez csak azért volt mert meg akarlak védeni.- beszélt bocsánat kérően Szöszi.
-Tudom, de nem akarom az egész életemet egy üvegbúra alatt leélni. Bármikor történhet bármi, az élet ilyen Richie, szokj hozzá.- oktatta ki Alice.
-Tisztában vagyok vele és hidd el nem is akarom hogy úgy érezd egy üvegbúrában vagy, de addig míg Leon szabadon mászkál és bármikor lecsaphat rád, nem akarom hogy egyedül légy. Épp ezért már tegnap intézkedtem a védelmed felöl.
-Ezt meg hogy érted?
-Ha kilépsz a házból mindig veled megy majd Enzo és Raul. Észrevétlenül követni fognak és csak akkor intézkednek ha észrevesznek valami gyanúsat, igérem észre sem fogod venni őket.
-Ebben biztos is vagyok, ugyan is eggyik sem fog követni sehová.
-Kim.- Szöszi hangja most eléggé vészjosló volt.
-Azt mondod hogy csak jót akarsz, de közben meg a legrosszabbat teszed! -kiabált mérgesen Alice.
-Nagyon tévedsz, ugyan is...
-Mikor jön apa?- vágott Szöszi szavába- Beszélni akarok vele.
-Már itt van és én már beszéltem vele. Szerinte is ez a legjobb megoldás, egyenlőre.
-Majd meglátod hogy mennyire tévedsz.
-Meglátjuk.- ez volt Szöszi utolsó mondata aztán távozott, legalább is az ajtó csapódás erre utalt.
-Ez necces volt.- nyitottam ki a fürdőszoba ajtót.
-Annyira utálom.- morogta Alice
-Nyugi, ne idegesítsd magad feleslegesen.- odamentem hozzá és megölelve megpusziltam a feje búbját.
Hozzám bújva próbálta megnyugtatni az idegeit.
-Annyira jó lenne ha itt maradhatnál, de jobb ha vissza mész a szobádba.- motyogta még mindig hozzám bújva- Mielőtt még észreveszi hogy nem vagy ott és keresni kezd, aztán itt talál meg.
-Oké, megyek.- sóhajtva elengedtem- De csak akkor ha ma este is filmezünk.- sunyi mosollyal néztem a szemébe
-Ki nem hagynám.- vigyorogva a nyakam köré fonta a karjait és puszit adott a számra.
De én nem értem be egy puszival. Mikor el akart engedni én a csípőjét megragadva magamhoz húztam és megcsókoltam. Percekig csak így álltunk míg valaki nem kopogott az ajtón. Amint meghallottuk azonnal szétrebbentünk.
-Ki az?- kiáltott Alice.
-Én vagyok az, Nicole, a reggelijét hoztam fel kisasszony.- jött a válasz az ajtó túloldaláról.
-Basszus.- harapott idegesen az alsó ajkába Alice.
Már a látvány is beindította a fantáziám, de igyekeztem türtőztetni magam.
-Ha akarod gyorsan eltűnhetek.- vigyorogtam az erkély felé pillantva.
-Vissza tudsz menni?- nézett rám kérdőn.
-Ez most komolyan kérdés?- mentem az erkély ajtajához.
Ő csak mosolyogva kinyitotta az ajtót és egy rövid csókkal már el is búcsúzott. Ahogy kiléptem az erkélyre fel álltam a betonkorlátra és nagy lendülettel átugrottam a saját erkélyemre. Nem akartam lebukni az örök előtt, így gyorsan bementem a szobába ahol minden ugyanúgy állt ahogy hagytam. Nem is számítottam másra.
Gondoltam megejtek egy gyors zuhanyt aztán megkeresem Szöszit és elbeszélgetek vele.
Alig hogy végeztem a zuhannyal és egy szál törölközővel a derekam körül kiléptem a fürdőszobából már is kopogott valaki az ajtón.
-Igen?- kiáltottam ki.
-Szia, Zoey vagyok.- szólalt meg az ajtó túloldaláról- Be engedsz?
-Persze.- ahelyett hogy felkaptam volna magamra valami ruhát inkább ajtót nyitottam Zoey-nak.
-Bocsi ha megzavartalak.- kért bocsánatot mikor meglátott egy szál törcsiben
-Nem zavartál meg, épp végeztem.
-Akkor jó.- mosolygott kedvesen
-Nem jössz be?- tártam ki jobban az ajtót
-Hát...
-Jaj Zoey, nem eszlek meg.- vigyorogtam
-Tudom.- ezzel be is jött és becsukta maga után az ajtót- Milyen volt az éjszaka?- ült le az ágy szélére
-Unalmas.- húztam a szám megjátszva a dolgot- Sehol nem találtam egy bevállalós szobalányt sem.
Először még megrökönyödve nézett rám majd miután látta a sunyin vigyorgó képem már csak nevetett.
-Amúgy hogy hogy itt vagy?- kíváncsiskodtam- Csak nem jöttél befesteni a hajam szőkére?- kérdeztem vigyorogva.
-Nem rossz ötlet, de nem ezért jöttem.- vigyorgott ő is- Unatkoztam és arra gondoltam hogy szórakozhatnánk egy kicsit. Végül is Szöszi folyton arról beszél hogy milyen vicces vagy meg hogy milyen jól elszórakoztok.- a Szöszinél még szélesebb lett a vigyora.
Míg ő beszélt én a szekrényhez sétáltam és kivettem egy fekete farmert meg egy szintén fekete trikót, na meg egy másik boxert.
-Mit szolnál hozzá ha...- ekkor egy hirtelen mozdulat miatt a törülköző bemondta az unalmast és lazán a bokámnál landolt az a minimális ruha anyag is ami eddig takarta a testem egy részét. Hát mondanom sem kell Zoey-ba a szó is belefagyott. Nyilván ő sem számított rá hogy ma még sikerül akarata ellenére megkukkolnia. Így hát tátott szájjal bámulta...hát...na szóval azt ott.
-Minden okés Zoey?- gyorsan felrántottam a törcsit és ismét a derekam köré tekertem.
-Ööö...hogy...mi...?- mintha csak egy hipnózisból tért volna vissza, zavartan végre rám nézett, úgy értem hogy kicsivel fentebb nézett.
Nem tudtam nem nevetni a dolgon, így hát engedtem is a kísértésnek és nem fogtam vissza magam. Míg én nevettem Zoey vérvörös arccal, duzzogva és egyben mérgesen figyelte amíg végre lecsillapodok. Gondoltam ugratom is egy kicsit és poénra veszem a dolgot.
-Ahogy elnézem még nem találkoztál az egyszemű kígyóval.- vigyorogtam sunyin.
-Hogy mivel?- nézett értetlenkedve majd végül is le esett neki hogy mire céloztam- Jaj de hülye vagy.- próbálta megjátszani hogy besértődött de az a mosoly az arcán mindent elárult, na és persze még vörösebb lett az arca.
-Vagy csak nem láttál még ilyen nagy kígyót.- vigyorom egyre szélesebb lett, míg Zoey arca egyre vörösebb.
-Izzy.- de már majdnem nevetett a hülyeségemen, ő is tudta hogy csak szórakozom, egyáltalán nem gondoltam komolyan az egészet.
-Na szóval lenne kedved velem és Alice-val elmenni valahová?- tért vissza az eredeti témára.
Mikor meghallottam Alice nevét már is hevesebben dobogott a szívem és egyre melegebbnek éreztem a szobát.
Komolyan mondom meg fogok kattanni. Még is mit művelt velem az a boszi?
-Persze, de hová?
-Nem tudom.- vont vállat- Majd kitalálunk valamit.
-Oké.- felkaptam a ruháim és elindultam a fürdőszobába- Megyek és átöltözöm még mielőtt beindulsz és letepersz.
-Vigyázz nehogy leskelődjek.- kuncogott
-Ezt kár volt mondani.- csuktam be az ajtót mosolyogva
Gyorsan magamra kaptam a cuccokat és kilépve a fürdőből felvettem egy ujjelválasztós papucsot.
-Na mehetünk.- jelentettem ki miután a hajammal is kész lettem.
-Oké, de először reggelizni megyünk.- állt fel.
-Renden.- kinyitottam az ajtót és félre álltam- Lányoké az elsőbbség.
-Hüü micsoda úriember.- vigyorgott Zoey kilépve az ajtón.
-Amúgy tudtad hogy a srácok csak azért engedik előre a csajokat hogy megnézzék a feneküket?- mentem utána szintén vigyorogva.
Először eltátotta a száját és hitetlenkedve nézett rám, majd mögém kerülve a hátamra ugrott.
-Ez csúnya dolog volt.
-Szóval most agyonlapítasz?- tartottam meg nevetve.
-Ha tovább folytatod komolyan befestem szőkére a hajad.- fenyegetőzött továbbra is a nyakamba csimpaszkodva míg én tovább tartottam.
-Csak akkor ha kapok bele rózsaszín csíkokat is.
-Majd meglátom.- kuncogott.
Miután láttam hogy nem igazán szándékozik leszállni a hátamról egészen a lépcsőig cipeltem és még azon is levittem, csak a lépcsőn leérve szált le rólam.
-Na gyere.- fogta meg a kezem és maga után húzott.
-Amúgy hol is van Szöszi?- tettem fel a kérdést míg végig sétáltunk az ebédlőn.
Ismét teli volt az ebédlő mindenféle idegen és néha kicsit ijesztő arcokkal.
-Egy másik teremben eszik, ahová mi is megyünk.- húzott tovább meg sem állva.
Végig szaladtunk az ebédlőn és a konyhán míg beértünk egy másik terembe ami kisebb volt mint az ebédlő de sokkal mutatósabb és inkább nézett ki egy elegáns étterem különtermének mint egy másik ebédlőnek. Az egész termet egy hosszú asztal foglalta el ahol Szöszi és még pár pasas és nő foglalt helyet.
-Jó reggelt.- köszönt Zoey.
Ahogy jobban megfigyeltem a társaságot észre vettem hogy az asztalnál az a pár pasas Taylor és Stefano, a nők pedig Alice és számomra két idegen nő volt. Az egyik barna hajú, barna szemű volt és úgy a negyvenes évei vége felé járhatott. A másik pedig fekete hajú és kék szemű, aki korban olyan idős lehetett mint Alice.
-Jó reggelt.- köszöntem én is mire minden szem rám szegeződött.
Szöszi fel állt és mellém lépve bemutatott mindenkinek akinek eddig ismeretlen voltam.
-Izzy had mutassam be neked a mostoha anyámat Elenort.- mutatott a barna hajú nőre- És az unokatestvéremet Jessicat.- mutatott végül a fekete hajúra.
-Csak Jess.- tette hozzá Jessica, fel sem nézve az újságjából amit evés helyett az asztalon lapozgatott.
-A többieket már ismered.- utalt Taylorra, Stefanora és Alicere- Hát mindenki őt itt a legjobb haverom Izzy.- karolta át a vállam mosolyogva.
-Jaj már nagyon sokat halottam rólad.- állt fel Szöszi mostoha anyja.
Rettenetesen hasonlított Stefanora, vagy inkább Stefano rá. A szemük színe és a hajuk is teljesen megegyezik.
Miután kaptam tőle két puszit és egy szívélyes mosolyt én is megszólaltam.
-Folyton ezt hallom.- mosolyogtam- De ő soha nem messél semmit magáról.- löktem meg Szöszi vállánál.
-Egyszer majd tartok neked egy mese estet.- vigyorgott.
-Hozzak majd kakaót, neked meg váltás pelust?- vágtam vissza.
-Haha, de vicces.- adta vissza a lökést- Na gyere egyél még mielőtt kilukad a gyomrod.- vissza ült a helyére és folytatta az evést.
Zoey helyet foglalt Szöszi mellett én pedig Taylor mellé ültem, pont szembe Alice-el. Pont mikor nem figyelt senki cinkosan egymásra mosolyogtunk.
-Hogy hogy ma nem a szobádban reggelizel?- kérdezte Eleonor Alice-hez intézve a kérdést.
-Mert azt hittem hogy apa is itt lesz.- húzta a száját Alice- Na és persze gondoltam megtisztelem a jelenlétemmel a vendégünket.- vigyorgott rám.
-Jaj, köszönöm a megtiszteltetést.- viszonoztam vigyorát- Soha nem gondoltam volna hogy egyszer lesz szerencsém egy asztalnál ülni veled.
Alice nevetve folytatta tovább az evést, míg Szöszi rosszallóan nézett minket.
-Amúgy hol is van apa?- tette fel a kérdést Alice- Azt hittem már itthon van.
-Igen, de felment a szobájába lepihenni.- válaszolt Eleonor- Nagyon kimerült.- tette hozzá aggódva.
-Akkor majd ha felkelt beszélek vele.- szomorodót el Ailice.
Legszívesebben megvigasztaltam volna, szar olt ő szomorúnak látni.
-Úgy halottam hogy egy fiú bandában énekelsz.- zökkentett ki a gondolataimból Eleonor.
-Ööö...igen.- bólintottam- Az Us5-ban.
Jess érdeklődve felnézett az újságjából és fürkészően figyelt.
Oké, tudom hogy eddig azt mondtam hogy Alice szemei a legszebbek, de azt hiszem most az egyszer tévedtem. Még soha nem láttam olyan kék szemeket mint amilyen Jessicáé volt. Azokkal a szemekkel gyanítom hogy pasik ezreit babonázta már meg.
Mellesleg nem is tűnt olyan jó kislánynak. Az orrát egy orrkarika díszítette amit más lányoknál kifejezetten rondának találtam, de neki nagyon is jól állt, a szája szélében pedig egy karika száj piercing volt.
-Na és te melyik vagy?- hangjából sütött a nemtörődömség- A magas izmos, vagy a rocker szexmániás?
-Azt hittem én is izmos vagyok.- biggyesztettem le az ajkam megjátszva.
Alice annyira nevetett hogy már majdnem sírt. De persze Taylor és Szöszi meg Zoey sem voltak különbek. Egyedül Stefano és Eleonor ültek csöndben megbotránkozva.
-Szóval szereted a szexet?- vigyorgott kacéran Jess.
Alice azonnal abba hagyta a nevetést és komoran evett tovább.
-Mindenki szereti, csak sokan nem vallják be.- próbáltam nem túlságosan kedves lenni Jess-el, sejtettem hogy Alice-nek nagyon nem tetszene ha esetleg rám mozdulna a csaj. Meg hát én sem örülnék túlságosan. Hiába szépek a szemei ha egyszer én már más szemeibe szerettem bele. Legalább is azt hiszem.
Szerencsére több kérdése nem volt Jess-nek, de evés közben észre vettem hogy néha néha lopva rám pillant. Egyszer-kétszer találkozott is a tekintetünk, akkor mosolyogva lesütötte pillantását, ezt nem bírtam nem megmosolyogni. De leginkább Alice kötötte le a figyelmem. Próbáltam magamra vonni a figyelmét, de ritkán nézett rá, mintha neheztelne valamiért.
El tudom képzelni hogy miét is.
Hát persze hogy Jess miatt.
Miután végeztünk az evéssel Stefano és Szöszi távoztak mert valami fontos dolguk akadt, Eleonor pedig felment az emeletre. Így csak Alice, Jess, Zoey, Taylor és én maradtunk lent.
-Alice nem lenne kedved eljönni velem és Izzy-vel valahová?- kérdezte Zoey
Kérlek, mondj igent.
-De, szívesen, de hová?- kérdezte fel állva az asztaltól.
-Mondjuk vehetnénk valami ruhát a holnapi bálra neki.- vigyorgott sejtelmesen Zoey.
-Jó ötlet.- csatlakozott hozzá Alice.
-Hát öregem, én nem irigyellek.- nevetett Taylor miközben fel állt.
-Szabadíts meg és vigyél magaddal.- néztem rá kérlelően.
-Bocs, de nem segíthetek.- indult el az ajtó felé vigyorogva, majd még a küszöbről vissza nézett- Ez a te csatád, neked kell megvívnod.- azzal el is húzta a csíkot.
-Na és hol a férfiúi összetartás?!- kiáltottam utána, de már be is csukódott az ajtó.
-Melyik üzletbe menjünk előbb?- kérdezte izgatottan Zoey.
-Mondjuk a Gucci-ba?- kérdezte Jess.
-Nem rossz ötlet.- vette elő a mobilját Zoey és szervezkedni kezdett.
-Te is jönni akarsz?- kérdezte Alice kissé mogorván.
-Még szép.- vigyorgott Jess.
Pár perc múlva Zoey mondta hogy kint vár minket a sofőr és hogy induljunk.
Alig hogy átléptük a ház küszöbét már is két hatalmas kopasz pasas jött utánunk.
-Miss. Provenzano!- kiáltottak utánunk.
Alice megfordult és kíváncsian nézett a pasasokra.
-Mr. Provenzano, az ön bátyja...- szólalt meg a legértelmesebbnek kinéző fickó- Megkért minket hogy vigyázzunk az ön testi épségére és hogy kövessük mindenhová.
-Akkor üzenem a bátyámnak hogy semmi szükségem magukra.- válaszolta Alice- Viszlát.- azzal hátat fordított és a limuzin felé igyekezett. A limuzinon már meg sem lepődtem.
-Sajnálom Miss. Provenzano de a bátyja szigorú utasítást adott ki amit mi be is tartunk.- ment utána a másik pasival a nyomában- Tehát akár tetszik, akár nem, mi akkor is magával tartunk.
-Rendben.- sóhajtott beletörődve Alice- De egy másik kocsival.
Amint ezt kimondta a két pasas már el is húzta a csíkot.
-Na gyorsan menjünk még mielőtt visszajönnek.- szált be a limuzinba Alice.
Követtük és pár perc múlva már indulhattunk is.
Alig hogy elindultunk már is egy fekete Mercédesz hajtott utánunk. Alice is észrevette és morogva szidta az orra alatt Szöszit amiért ezt csinálja vele.
Nem utaztunk hosszú ideig, úgy fél óra múlva már meg is érkeztünk. A sofőr megállította a limuzint és kinyitotta nekünk az ajtót. Amint kiszálltunk a testőrök is leparkolták az autójukat és ők is kiszálltak.
-Nincs jobb dolguk?- fordult feléjük mérgesen Alice.
A testőrök egy szót sem szóltak csak követték Alice-t amint mérgesen bevágtat egy üzletbe.
-Szerintem mi is menjünk.- ment utánuk Zoey.
Mi is követtük őket, egyenesen be az üzletbe.
Amint beléptünk Zoey máris húzott magával az öltönyök felé.
-Minek kell nekem öltöny?- néztem végig a rengeteg ruhán amit Zoey le emelt majd vissza tett a helyére.
-Mert a holnapi bálra nem mehetsz farmerban és pólóban.- magyarázta míg tovább válogatott.
-Milyen bálba?- néztem rá értetlenkedve míg egy halszálkás öltöny felsőt lekapott és elém rakva nézegette.
-Nem, ez nem jó.- fintorogva vissza tette a helyére.
-Zoey.- kezdtem türelmetlen lenni.
-Jess elmagyaráznád neki kérlek?- azzal tovább keresgélt.
-Persze.- eddig unottan a falnak dőlve figyelt minket, de most kiegyenesedett és megfogva a kezem húzott maga után.
Zoey észre sem vette hogy eltűntünk. Jess pár sorral arrébb meg állt és a nyakkendőket nézegette.
-Szóval?- néztem rá kérdőn.
-Zoey minden évben szervez valami hülye álarcos bált amit holnap fog megtartani.- miközben beszélt egy piros nyakkendőt emelt le az egyik polcról- Imádja az ilyen baromságokat, Richie pedig enged minden óhajának.- szem forgatva vissza tette a nyakkendőt.
Még a vak is látja hogy mennyire nem kedveli Zoey-t.
-Mi bajod van Zoey-val?- csúszott ki a számon a kérdés.
-Semmi, csak a hülye bál mániája idegesít, tulajdonképpen inkább csak sajnálom.- míg beszélt tovább nézte a nyakkendőket.
-Miért?- erre a kérdésre végre rám nézett.
-Mert Richie csak kihasználja, azt mondja neki hogy szereti meg minden, de közben meg csak arra kel neki Zoey hogy mások elhigyjék hogy nem meleg, hanem a csajokat szereti.
Hát erre hirtelen nem tudtam mit mondani.
Vajon Szöszi tényleg csak kihasználja Zoey-t.
-Na és Zoey erről tud?
Jess szomorúan felnevetett majd ezt mondta: -Ha tudna róla már rég nem lenne Richie mellett.
Nem tudtam hogy hihetek-e Jess-nek, de ha igaz az amit mond akkor Szöszi egy nagy rohadék amiért ezt teszi Zoey-val. Na és még ő oktat ki engem, miközben ő sem jobb.
-De ezt nem szabad elmondanod senkinek, főleg nem Zoey-nak.- rántott ki a gondolataim közül Jess.
-Nyugi, nem fogom.- nyugtattam meg.
Ekkor hirtelen Zoey termet mellettem és egy másik öltöny felsőt rakott elém, egy sima feketét.
-Ez tökéletes.- mosolyodott el elégedetten- Találtatok már nyakkendőt?- nézett kérdőn Jess-re.
-Még nem.- válaszolta.
-Szerintem ez jó lesz.- meg fogta azt a piros nyakkendőt amit nemrég még Jess vett elő és elégedetten távozott.
Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. Megnyugodtam hogy nem hallotta egy szavunk sem. De nem csak én, Jess is.
-Na és ha elmondanánk neki?
-Eszedbe ne jusson.- nézett rám gyilkos szemekkel- Ha Richie megtudja hogy tőlünk tudta meg akkor biztos kinyír.
Még mielőtt bármit mondhattam volna Zoey hívta Jess-t hogy segítsen neki. Miután egyedül maradtam gondoltam megkeresem Alice-t.
Folyt. köv.
Jessica:
Olyan képet nem találtam ami jó lenne Elenor-nak. :/
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
