10. Elárulva (18)

  2012.08.25. 12:41

Pár soron végig mentem míg végül sikerült megtalálnom Alice-t. Szerencsére sem Zoey, sem Jess nem voltak a közelünkben és a testőröket sem láttam sehol. 

Mikor megláttam Alice-t épp egy fekete csillogó ruhát nézegetett.

-Istenien néznél ki benne.- a háta mögé osontam és a derekánál magamhoz húzva bele csókoltam a nyakába mire egy halk sóhaj hagyta el az ajkait.

-Úgy gondolod?- vissza tette a ruhát és felém fordulva szájon puszilt. 

-Nagyon is.- vigyorogva megcsókoltam, de sajnos nem tartott sokáig- Hol vannak a testőrök?- néztem körbe.

-Elküldtem őket egy kávéért.- mosolygott győzelemittasan, de hamar lehervadt a mosolya- De nemsokára vissza jönnek.- húzta a száját mérgesen.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam Alice kezét. Pár sorral arrébb meg is találtam a próbafülkéket. 

Hihetetlen nagy üzlet volt.  

Elhúztam a lehető legtávolabbi próbafülkéhez és belépve magammal rántottam Alice-t. Gyorsan elhúztam a függönyt és magamhoz húztam Alice-t egy hosszú csókra. 

-Így nem könnyen találnak majd meg a testőreid.- mondtam levegő után kapkodva.

Már hajoltam volna egy újabb csókért de Alice elhúzódott. 

-Mi az?- néztem rá értetlenül.

Pár pillanatig csendben nézett rám, majd megszólalt.

-Láttam jól elbeszélgettél Jess-el.- mondta szem lesütve. 

Egy pillanatig el sem hittem amit halottam. Alice hangjából csak úgy sütött a féltékenység. 

Bevallom kicsit talán tetszett is hogy féltékeny. 

Na jó. 

Inkább nagyon tetszett.

-Láttál minket?- kérdeztem, közben pedig próbáltam komolyan viselkedni és nem mosolyogni. 

Nehéz volt.

-Igen.- bólintott még mindig a földet nézve- Nem úgy tűnt mintha a vásárlásról dumálgattatok volna.

Már lassan nevetni támadt kedvem az egész helyzeten. 

-Mert nem is arról beszéltünk.- vallottam be- De nyugodj meg, semmi okod féltékenykedni, soha nem cserélnélek le Jess-re.- a mondat végén homlokon pusziltam.

Alice egy ideig meredten és hitetlenkedve bámult rám majd kitört belőle a nevetés.

-Azt hiszed hogy féltékeny vagyok?- kérdezte még kuncogva.

-Miért, nem?

-Nem, dehogy.- próbálta tagadni, de nem nagyon jött össze- Én nem vagyok féltékeny.

-Biztos ez?- léptem közelebb sejtelmesen vigyorogva. 

-Ömm...persze.- válaszolta bizonytalanul.

Gondoltam szórakozom egy kicsit.

-Hát ha nem akkor gondolom nem is lenne baj ha én és Jess elmennénk ma moziba, aztán meg a vidámparkba és talán még vacsizni is elvinném.- míg ezeket soroltam látszott Alice arcán hogy megint kezd féltékeny lenni.

-Komolyan megtennéd?- fonta keresztbe a két karját maga előtt és sértetten nézett rám. 

-Az előbb mondtad hogy nem vagy féltékeny, akkor nem értem hogy most...

-Oké.- vágott a szavamba- Talán...egy kicsit...- tétován nézte a földet.

-Igen?- már alig vártam a választ.

-Féltékeny voltam.- fejezte be a mondatot keletlenül. 

Nevetve magamhoz húztam és megöleltem, majd csillapodva eltoltam magamtól és komolyan a szemébe néztem.

-Mint mondtam, soha nem cserélnélek le Jess-re, ahogyan más nőre sem.- összeérintettem a homlokunk és továbbra is a szemébe nézve, mosolyogva, gyengéden megfogtam az arcát és a hüvelykujjammal cirógattam.

Alice mosolyogva behunyta a szemét és megszüntetve az ajkaink közt azt a minimális kis távolságot is megcsókolt.

Nem egy akármilyen csók volt az, heves és követelőző, ahogyan a mozdulataink is. Már egyáltalán nem tudtam csak úgy visszafogni magam, próbáltam de nem ment. 

Azt hittem Alice tiltakozni fog mikor a combjaiba markolva felemeltem és a falhoz szorítva combjai közt álltam és továbbra is hevesen viszonoztam csókjait. De tévedtem, Alice talán ettől még jobban beindult. Ha lehet még hevesebben csókolt és közben simogatott. 

Még mielőtt jobban bele lendülhettünk volna a dolgokba egy nem várt hang zavart meg minket.

-Alice, itt vagy?- hallottuk meg Zoey hangját- A testőreid már nagyon kész vannak, jó lenne ha nem bújócskáznál velük.

Lemondóan sóhajtva letettem Alice-t a földre. 

Talán jobb is hogy Zoey megzavart minket. Ki tudja hogy mi lett volna ha nem teszi. 

Alice vigyorogva nézett rám majd egy gyors csók után már ki is ment a próbafülkéből. 

-Itt vagyok Zoey.- halottam meg kicsivel távolabbról Alice hangját.

Én vártam még egy kicsit odabent. Egyrészt azért hogy lecsillapítsam magam, másrészt pedig hogy meg ne lásson Zoey. Szerintem már így is sejt valamit, de jobb az elővigyázatosság. 

Pár perc után nyugodtan kisétáltam a próbafülkéből és elindultam megkeresni a lányokat. Nem kellett sokat keresni őket, épp a próbafülkék felé tartottak. 

-Végre megvagy.- mosolygott Zoey pár ruhával a kezében- Ezeket próbáld fel.- utasított a kezembe adva a ruhákat és betolt az egyik fülkébe.

Kedvetlenül átöltöztem és miután megbizonyosodtam róla hogy minden a helyén van unottan kiléptem a türelmetlen kis közönségem elé. Amint a lányok megláttak azt hiszem még a szavuk is elállt. 

-Komolyan úgy nézel ki mint valami dögös maffiózó.- szólalt meg először Jess vigyorogva.

-Na csak igazam volt hogy egy a méreted Szöszi-vel.- mosolygott elégedetten Zoey

-Szöszi?- nézett rá érdeklődve Jess.

-Ők így hívják Richie-t a barátaival, mert náluk is van egy Richie.- magyarázta Zoey.

Jess kuncogva méregetett tovább. 

-Nem vagy kíváncsi hogy hogy nézel ki benne?- kérdezte Alice.

Vállat vonva oda sétáltam a legközelebbi tükörhöz és majdnem tátva maradt a szám. Tényleg nem néztem ki olyan rosszul abban az öltönyben. Zoey látszólag lemondott a piros nyakkendőről és elcserélte egy fényes feketére, ami bevallom jól mutatott a bordó inggel és a szintén fekete öltönnyel. Nem gondoltam volna hogy valaha tetszeni fog egy ilyen gönc, de most nagyon pengén néztem ki benne. 

-Na hogy tetszik?- kérdezte Zoey kíváncsian.

-Nem rossz.- eresztettem meg egy féloldalas mosolyt.   

Zoey elégedetten indult el Szöszi-nek is keresni valami jó cuccot míg én ott maradtam a két lánnyal.

-Már csak egy álarc hiányzik és te leszel a bálkirály.- vigyorgott ravaszan Jess- De ki lesz a bálkirálynő?- nézett kihívóan Alice-ra mire ő egy szúrós pillantással válaszolt.   

A két lány közt szinte vágni lehetett a feszültséget. 

Végül Jess elégedetten távozott. Gondolom örült hogy felhúzhatta Alice-t.

-Na is foglalkozz vele.- igazítottam meg a nyakkendőt a tükörbe nézve- Csak azért csinálja hogy idegesítsen.- néztem végül rá.

-Tudom.- mondta morcosan- De legszívesebben behúznék neki.  

-Azt megnézném.- vigyorogtam közelebb lépve hozzá.

Kihasználva hogy most a testőrök nincsenek a közelben és Zoey meg Jess sem, magamhoz húztam Alice-t megcsókoltam.

-De azt nem szívesen nézném meg ahogy a macska harcban ő is bántana téged.- pusziltam meg a homlokát.

Ő mosolyogva bújt hozzám, de nem tartott sokáig a pillanat. Meg hallottuk Zoey közeledő hangját és máris szétrebbentünk. Szerencsére senki nem látott meg így mikor Zoey és Jess odaértek hozzánk nyugodtan mentem be a próbafülkébe hogy felpróbáljam Szöszi öltönyét. Zoey-nak most én voltam a tesztalany. Tudta ugyan Szöszi méreteit, de attól még megkért hogy próbáljam fel Szöszi öltönyét is hogy biztosra menjen hogy az a megfelelő méret. 

Miután átöltöztem és kiléptem a fehér öltönyben nem csak én de a lányok is tudták hogy ez az öltöny rohadtul nem nekem való, de szerencsére nem is én veszem majd fel a bálon. 

-Az öltöny és Izzy mint ég és föld.- jegyezte meg Jess kuncogva. 

-De Szöszi-nek tökéletes lesz.- nézett meg alaposan Zoey.

Ezzel én is egyet értettem. Szöszi öltönye fehér volt, az alatta lévő ing pedig fekete a nyakkendője pedig szintén fehér.

Miután Zoey látta hogy az öltöny tökéletes lett mondta hogy öltözzek vissza a saját ruhámba aztán menjünk. 

Átöltöztem a lányok pedig már vitték is a ruhákat a pénztárhoz. Zoey már épp fizetett volna de mondtam hogy én kifizetem a sajátom. De ő erősödött hogy szó sem lehet róla. Ebből persze kisebb vita alakult ki köztünk pont a pénztár előtt. Úgy 10 percnyi vita után Zoey feladta a dolgot és kifizette Szöszi öltönyét én meg a sajátom. 

-Most hová menjünk?- kérdezte Jess amint kiléptünk az üzletből. 

-Haza.- vágtam rá.

-Én még szeretnék vásárolni pár dolgot.- mondta Zoey- Ki akar velem jönni?- nézett kérdőn ránk.

-Nekem még úgy sincs ruhám a bálra.- jött a válasz Jesstől- Szóval mehetünk.

-Na és ti?- nézett rám és Alice-ra Zoey.

-Még egy óra vásárlás és felkötöm magam.- morogtam válasz ként.

Alice kuncogva megrázta a fejét és így szólt: -Nekem már megvan mindenem a bálra, de ti menjetek csak.- ekkor belém karolt- Én majd elszórakoztatom a vendégünk. 

-Oké, de ha találok valami jó cuccot ami neked is tetszene haza viszem.- kacsintott Zoey.

-Bízom benned.- kacsintott vissza Alice mosolyogva.

-Akkor sziasztok.- indultak el egy másik bolt felé.

-Sziasztok.- köszöntünk el mi is.

Miután eltűntek az egyik üzletben Alice máris kézen fogott és beült velem az üzlet előtt parkoló limuzinba.

-Hová vigyem magukat kisasszony?- kérdezte a soffőr.

-Van kedved sütizni vagy fagyizni?- nézett rám kérdőn.

-Persze.- vágtam rá.

-Akkor a kedvenc cukrászdámba vigyen minket Jon.- adta ki az utasítást.

-Értettem kisasszony.- bólintott, majd felhúzta a minket elválasztó sötétitett üveg falat.

Ezt kihasználva gyengéden végig simítottam Alice meztelen combján. Mivel szoknyában volt éreztem ahogy érintésem nyomán libabörös lett.

-Mennyi idő míg megérkezünk a cukrászdához?- kérdeztem rekedt hangon.

Alice kuncogva az ölembe ült, szembe velem.

-Hát...- nyomott egy gyengéd puszit a számra incselkedve- Van még időnk bőven.

-Na és tudjuk hasznosítani valamire ezt a rengeteg időt?- kérdeztem megfogva két oldalról a derekát, majd végig húztam fel a kezem egészen a melléig és vissza.

-Nekem lenne egy-két tippem.- csokolt a nyakamba mire egy halk nyögés volt a válaszom.

-Akkor mire várunk?- a hajába túrva magamhoz vontam és megcsókoltam. 

Kicsit lentebb csúsztam az ülésen hogy Alice jobban elhelyezkedjen. Hát mondanom sem kell megtalálta a tökéletes helyet.

A heves csókolózás közben nem bírtam magammal így engedtem a kisértésnek és felsimítva Alice combjain a fenekébe markoltam mire élvezettel simult még jobban hozzám.

De persze ő sem tétlenkedett. Benyúlva a felsőm alá végig húzta ujjait a hasamon, mire önkénytelenül is megfeszültek izmaim. Végig cirogatta ujjaival és karmolta körmeivel, míg én egyre meszebb merészkedtem. Bal kezemmel továbbra is a fenekét markolászva, jobb kezemmel elöről nyultam alá és gyöngéden végig húztam az ujjaimat nedvesedő tangáján. Alice közben sóhajtozva harapdálta a nyakam. Már komolyan nem bírtam magammal, kezdtem teljesen elveszíteni a fejem. Ösztönösen cselekedtem mikor még egyszer végig húztam az ujjaim a tangáján és megálva a legérzékenyebb pontjánál maszirozni kezdtem bugyin keresztűl. Ő persze nagyon is élvezte a dolgot, ahogy én is mikor hirtelen rámarkolt a kigyómra gatyán keresztűl. Elfojtva egy hangos nyögést tovább masziroztam őt. Majd gondoltam ideje tovább lépni és jelezve Alicenak a szándékom a bugyi szélét kezdtem piszkálni. Ő értette a jelzést és egy erőtlen csókkal jelezte hogy bene van a dologban. Így hát elégedetten simogattam még egy kicsit majad bal kezemmel el engedtem a fenekét ami már vöröslött érintésem alatt és két oldalt megfogva a tangáját már le is húztam, ő pedig engedelmesen könyítette meg a dolgom hogy teljesen lekerüljön a tanga.

Teljesen felizgulva nyultam ismét alá, miközben ő továbbra is a férfiasságom markolta a nadrágomon keresztűl. Nem akartam elsietni semmit, így elöször csak végig simítottam csupasz pontján mire ő türelmetlenül nyögött fel. Tetszett hogy ennyire be van indulva, na és persze hogy kicsit kinozhatom. Ismét végig húztam rajta ujjaim, de már én sem bírtam tovább, így gyöngéden besimítottam a vágatába mire kélyesen megemelte a csipőjét, ezzel jelezve hogy még többet kér. Én meg is adtam neki. Elöször még párszor végig simítottam  majd,hogy még nagyobb gyönyört okozzak, betoltam neki a mutató ujjam mire hangosan nyögve megmarkolta férfiasságom. Ezután egy kicsit ki-be húzogattam majd még egy ujjam betoltam neki. Kis idő után már három ujjam volt bent amit ő rettenetesen élvezett. Igaz hogy nekem is tetszett a dolog, hogy ennyi élvezetet tudok neki okozni, de én is vágytam már egy kis kényeztetésre. Egy pillanatra sem állítottam le ujjaim miközben bal kezemmel próbáltam kigombolni a nadrágom. Hát nem nagyon sikerült. Alice kábultan félre lökte a bal kezem és ő maga gombolta és szedte le rólam a nadrágot egészen a térdemig letolva. A kis fickó, vagy inkább nagy, meredezve állt a bokszerem alatt. Aice türelmetlenül letolta a bokszerem is és elégedetten vette észre hogy nem kis mérettel rendelkezem odalent. Míg én továbbra is őt ujjaztam, ő sohajtozva megmarkolta himtagom és már is huzogatni kezdte rajta a bőrt. Először lassan aztán egyre gyorsabban amit nem bírtam megállni nyögések nélkül. Iszonyatosan jól csinálta. 

De sajnos az egész nem tartott tovább két percnél, ugynis éreztük hogy az autó megállt. Csalódottan húztam vissza a bokszerem és a nadrágom, Alice pedig a bugyiját.

Majd lecsillapodva egy utolsó csókot váltottunk aztán kiszálltunk a kocsiból. Kilépve észrevettem az éppen akkor leparkoló fekete mercédeszt amiből azonnal kiszálltak a testörök. 

Alice kézen fogva maga után húzott egy kis üzlet felé. Amint béléptünk az üzletbe máris helyet foglaltunk egy szabad asztalnál, pont az ablak melett. Vettünk két sütit és két fagyikejhet. 

Míg a fagyit kanalaztam vigyorogva néztem Alice-ra, aki pirulva viszonozta pillantásom. 

Nem tudom miért, de valami furcsa kéztetésre előre hajoltam és egy puszit adtam a szájára, majd ezt mondtam: -Imádlak.

Egyáltalán ne értsen félre senki, nem a limoban történt dolgok miatt mondtam ezt, hanem mert így éreztem.

Alice elöször meglepődött majd még pirosabban és csiloggó szemekkel megszólalt.

-Én is imádlak.

Oké, nem tagadom, erre a mondatra kihagyott egy ütemet a szívem és valami furcsa melegség töltött el. Valahogy sejtettem hogy mi is az a melegség és hogy miért vagyok ilyen furi, de még most sem akartam teljesen bevallani magamnak. Igaz egyszer már gondolatban kijelentettem hogy mit is érzek, de vissza gondolva túl korai volt még és akkor még csak a gondolataimat szálta meg 

Alice, nem pedig a testem. 

A gondolataimból Alice szomorú arca rántott vissza a valóságba. 

Komoran kevergette a kanalával a már olvadt fagyit és úgy tűnt nagyon bántja valami. Ez viszont meg engem bántot, amit furcsának találtam.

-Mi a baj?- tettem fel a kérdést.

Alice némán, továbbra is komoran, megrázta a fejét, jelezve hogy nincs semmi baj. De én nem hittem neki.

Felemelkedve megkerültem a kis asztalt és mellé húzva a székem leültem mellé.

-Ne kamúzz.- búgtam a fülébe megcírógatva az arcát.

Alice kuncogva emelte rám csillogó szemeit és hozzám bújva végig simított nyakam vonalán. 

-Mi a baj?- ismételtem meg a kérdést. 

Elöször beszívta majd kifújta a levegőt egyenesen a nyakamra ami jóleső borzongással töltött el. 

-Most biztos azt hiszed hogy egy könnyen megkapható kis...

-Hogy mi?- toltam el magamtól és hitetlenkedve néztem a szemeibe- Soha nem gondolnék ilyet rólad.- pusziltam meg a homlokát.

-De pedig amit a kocsiban csináltunk az...

-Az nagyon is jó volt és nem volt vele semmi baj.- vágtam ismét a szavába- Csak kényeztettük egy kicsit egymást és különben is, mi baj van azzal ha szereted a szexet?

Alice nevetve bújt ismét hozzám, amitől úgy éreztem hogy kiugrik a szívem a helyéről. 

Ezek után lezártnak tekintettük a témát és miután már a sütinket is elfogyasztottuk úgy döntöttünk hogy ideje haza menni. 

Kilépve az üzletből a testörök máris bepattantak a Mercédeszükbe, mert eddig kint vártak minket, mi pedig a limuzinba. Most is hosszú volt az út, de úgy döntöttünk hogy most nem használjuk ki a lehetőséget. Csak egymáshoz bújva néztünk ki az ablakon, közben pedig halkan szólt a rádió.

Amint hazaértünk Alice szólt a testöröknek hogy lekophatnak, mert otthon már nem kell őt örizniűk, ők pedig készségesen magunkra hagytak minket. 

Belépve a házba azonnal felmentünk Alice szobályába. Na nem kell rosszra gondolni, csak filmet néztünk. Egészen későestig csak filmeztünk.

 

 

   USA, New York, Hilton Hotel (22:53)

 

Unottan bámulta a tévét miközben a fotel karfájára könyökölve kezén pihentette a fejét. Utálta a tehetetlenséget ami lassan urrá lett rajta, de nem tehetett mást mint hogy vár. Türelmesen vár míg a távolból láthatatlan fonálon rángatja a kis bábúit akik a keze alá dolgoznak, és reméli hogy minél elöbb eljön az ő ideje. Hogy végre felfedje magát és megbosszúlja a sok szenvedést és vissza vegye azt ami az övé volt egykor. Amit mindennél jobban akart, semmi mást, csak is ŐT na és persze a hatalmat. 

Magányát a mobilja csörgése zavarta meg.

Továbbra is a tévét bámulva elővette a mobilját és meg sem nézve hogy ki hívta utat engedett az illetőnek a beszédre.

-Na ki vagyok?- halott a vonal túlvégéről egy ismerős női hangot. 

Sóhajtva kikapcsolta a tévét és felkelve a fotelből elindúlt az erkély felé.

-Mit akarsz?- tért a lényegre.

Ha már a lány nem hajlandó köszöni ő minek fárassza magát. 

-Hát így kell beszélni azzal a lánnyal aki segíteni akar neked?- mondta tetetett felháborodással.

-Segíteni?- szája veszélyes ragadózó mosolyra húzodott, kivillantva hófehér fogait, míg kinyitotta az erkély ajtót és kilépett az esti hidegbe, de eggyáltalán nem zavarta a hideg, sőt szerette a hideget- Komolyan Jess Provenzano-val beszélek?- már a vezetéknév emlitésére is hideg borzongás futott végig a testén, de nem maz időjárástól.

-Eltaláltad.- kacagott fel a lány jókedvűen- Tudod milyen nehéz volt megszereznem a számod?

-Nem érdekel.- mondta fagyosan.

-Szóval az sem hogy mi van a kis Alice-el?- pontosan tudta hogy mivel keltheti fel a férfi érdeklődését.

-Nem hiszem hogy tudnál újat mondani.

-Pedig de.- még a hangján is halható volt hogy fülig ér a szája- A kis Alice, míg te New Yorkban élsz remete életet, ő talált magának egy új lovagot.- duruzsolta a lány.

A férfi kételkedett a lány szavahihetőségében, főleg hogy ő ilyenről eggyáltalán nem tudott. Pedig éjjel nappal figyelteti Alicet az embereivel és ők eddig még nem figyelmeztették őt hogy bármiféle ilyen dolog akadájozná a tervét. Így hát teljesen biztos volt benne hogy Jess hülyeségeket beszél őssze vissza és mindenzt csak azért hogy felborzolja az idegeit. 

-Nincs jobb dolgod mint hülyeségekkel baszogatni?- könyökölt a párkányra.

-Jaj Leon, én csak is az igazat mondom.- győzködte a lány.

-Hát persze.- mondta gunyosan.

-Tudod mit?- a lány kezdett mérges enni- Ha nem hiszed el, akkor gyere ide holnap este.

-Minek?

-Hogy megnézd milyen édesen turbékol a kis gerlepár Zoey álarcos bálján.- azzal kárörvendően kacagva megszakította a vonalat.

Leon soha nem tartozott azok közé akik egykönnyen felülnek a pletykáknak. Nem is nagyon hitt Jess-nek, legalább is egy része. De egy egészen kicsi része azt kiabálta hogy azonnal hívja fel Derek-et hogy megbizonyosodjon hogy igaz-e az amit Jess állít. 

Derek volt Leon mondhatni a jobkeze, de inkább barátja, aki segítette a tervét bármiről is legyen szó. Most pedig az ő feladata az volt hogy az embereinek egy részével figyeljék Alicet és szóljanak ha van valami fejlemény, na és persze intézni az ottani teendőket. 

Tétovázva dobolt ujjaival a párkányon. 

Felhivja vagy nehivja.

Csak ez járt a fejében, na és persze Alice. 

De még mielött döntésre jutott volna valaki kopogtatott a lakosztálya bejárati ajtaján. 

-Szabad.- mondta vissza menve a szobába.

Kinyilt az ajtó és Noall lépett be rajta, az egyik bérgyilkosa.

-Szia.- köszönt becsukva maga után az erkély ajtót.

Várakozóan figyelte Noall-t, hiszen ő mindig csak akkor jön ha valami fejlemény van Berlinben, vagy egy egészen más üggyel kapcsolatban. De mikor meglátta Noall ideges tekintetét, már sejtette hogy nem lesz kedvére való amit hallani fog.

-Mi történt?- tette fel a kérdést az emberének miközben a bárpulthoz sétált és töltött magának egy kis Whiskeyt.

-Van egy rossz hírem számodra.- nyögte ki Noall.

Leon jelentőségteljesen meg emelte a kezében lévő poharat, de Noall nemet intett.

-Mi lenne az?- bár nem mutatta ki de legbelül a félelem kerítette a hatalmába.

Noall egy ideig nem szólt semmit majd az üveg dohányzó asztalhoz lépve elővett a magával hozott aktatáskából egy nagy borítékot amit letett az asztalra.

Leon érdeklődve kortyolt bele a whiskeybe majd az asztalhoz sétálva figyelte ahogy Noall kibontja a borítékot és pár lapot vesz elő. Elöször nem értette hogy mit is akar Noall, de mikor megfordította a lapokat már mindent értett. Noall képeket hozott neki. 

Kíváncsian a kezébe vette az egyiket és alaposan megnézte. 

Noall jól ismerte Leon-t, már több mint öt éve, és tudta hogy a férfit nem könnyen lehet feldühiteni úgy istenigazából. De ha egyszer valkinek sikerült akkor azzal számolnia kellett hogy hamarosan a halál fia. Noall úgyan ritkán látta Leon-t dühösnek, de akkor nagyon az volt, most viszont egészen más volt. 

Leon elöször megnézte azt a képet amin Alice egy cukrászdában fagyit eszik egy sráccal. Arc izma sem rándult. Majd azt a képet is megnézte amin a srác szája összeért a lányéval. Noall azt hitte hogy Leon örjöngeni fog, vagy hogy dühében valami meggondolatlant fog tenni. De nem így volt. 

Leon nézte a képet majd veszélyesen vigyorogva, akár egy ragadozó aki kiszemelte a zsákmányát, vissza tette a képet és furcsán villanó szemekkel Noallra nézett.

Noall még soha nem látta ilyennek Leon-t, mintha csak egy démon nézett volna vissza rá. Még a hideg is kirázta tőle.

-Azt hiszem kedvem támadt egy kis szórakozáshoz.- hangja is veszélyes fenyegetést rejtett.

-Szórakozáshoz?- kérdezte értetlenül és egyben döbbenten Noall.

-Igen.- bólintott azzal a vérfagyasztó mosollyal- Egy álarcos bálhoz.

 

Folyt. Köv.

 

Két kép Leon-ról :)

 

 

Súgó Még nincs hozzászólás.