11. Interjú előtt

  2012.08.27. 14:32

Reggel édes simogatásra keltem. Kinyitottam a szemem és Alice mosolygó arcával találtam szembe magam. 

Az este folyamán, tévé nézés közben, megint sikerült el aludnom Alice szabályában. 

-Jó reggelt álomszuszék.- adott egy rövid csókot. 

-Neked is.- nyújtózkodtam.

-Akarod ágyba kapni a reggelit?- vette a kezébe az éjjeli szekrényen lévő telefont.

-De még mennyire.- ültem fel hátamat az ágy háttámlájának támasztva.

Alice már hívta is a konyhában dolgozókat. Megkérte őket hogy hozzák fel a szabályába a reggelit, azt már rájuk bízta hogy mit hoznak nekünk. De persze most is megkérte a főszakácsnőt hogy senkinek ne szóljon erről, aki most is a szavát adta hogy nem árul be minket.  

-Én letusolok míg nem jön a reggeli.- mászott i az ágyból.

-Ne segítsek megmosni a hátad?- vigyorogtam kissé perverzen.

Mondhatni beindult a fantáziám.

Alice csak nevetett és lehajolva hozzám egy érzéki csókkal jutalmazott, aztán már birtokba is vette a fürdőszobát. Húsz perc múlva frissen és átöltözve tért vissza.

-Te nem zuhanyzol?- tette fel a kérdést mellém ülve az ágyra.

-Csak ha segítesz levetkőzni.

-Akarod hogy segítsek?- ült az ölembe ismét szembe velem, közben kezeit nyakam köré kulcsolta.

-Imádom mikor így ide ülsz.- mondtam közel hajolva a nyakához.  

Amint megharaptam a puha bőrt a nyakán, Alice halkan felsóhajtott. 

De még mielőtt bármi komoly történhetett volna, megérkezett a reggeli. 

A kopogásra Alice kimászott az ölemből és az ajtóhoz rohant hogy kinyissa. Amint kinyílt az ajtó Pepe lépet be a szobába maga előtt tolva a múltkori kis kocsit, ami ismét rendesen meg volt pakolva. 

-Jó reggelt kisasszony.- köszönt kedvesen mosolyogva Alice-nek, majd miután meglátott engem is kedvesen üdvözölt- Jó reggelt Izzy.

-Neked is Pepe.- ültem az ágy szélére. 

-Jó reggelt.- viszonozta a kedves üdvözlést Alice is.

Miután Pepe az ágy elé tolta a kocsit már fordult is vissza hogy egy másik finomságokkal megrakott kocsit is betoljon.

-Köszönöm Pepe.- mosolygott hálásan Alice.

-Igazán nincs mit, én csak a dolgomat végzem.- lépett az ajtóhoz- Jó étvágyat a reggelihez.

-Köszönjük.- mondtuk szinte egyszerre Alice-el.

Még mielőtt Pepe elment volna, még vissza fordult a küszöbről és cinkosan mosolyogva ezt mondta: -Ja és ígérem hogy nem szólok senkinek sem a vendégéről.- kacsintott bizalmasan.

-Nagyon köszönjük.- mosolygott még jobban Alice.

-Te vagy az ász Pepe.- kacsintottam én is.

Pepe csak nevetve becsukta maga után az ajtót, míg Alice leült mellém az ágyra. 

-Na mit együnk?- nézett végig a sok ételen.

-Jó kérdés.

 

 

~Az ebédlőben~

 

Szöszi elgondolkodva olvasta a mai újságot amit még az egyik felszolgáló rakott ki neki az asztalra. Épp egy kis cikket olvasott a belpolitikai helyzetekkel kapcsolatban, mikor is Pepe lépett be a családi ebédlőbe és Zoey szokásos salátás tálját tette le a lány elé. Szöszi sosem értette hogy a lány miért tömi magát folyton nyúlkajával, hiszen tökéletes alakja volt, amit imádott is. De a lány a szokásos évi álarcos bálja előtt egy hónappal mindig ilyenekkel tömte magát, még nagyobb túlzásba esett ilyenkor mint általában. Ebben az egy hónapban, míg a bált szervezte, reggelire, ebédre és vacsorára csak nyúlkaját evett. Míg általánosban csak reggel evett salátát. Egyszer már meg is kérdezte a lánytól hogy minek ez a zöldség mánia, mire Zoey közölte vele hogy azért csinálja mindezt hogy ő legyen a legtökéletesebb a saját bálján. Szöszi mikor meg hallotta a dolgot csak átsiklott az egész felett és hagyta hogy a lány had csináljon azt amit akar. Hiszen ha vitára került volna a sor, ami felesleges lett volna egy ilyen kis dolog miatt, tudta hogy úgy sem győzhet. Zoey mindig is tudta hogy hogyan játszhatja ki a kártyáit ellene egy vita közben. Ezért sem szeretett veszekedni a lánnyal, mert bosszantó módon a lánynak a végére mindig igaza volt, még akkor is ha nem. De be kellett vallania hogy ez egy kicsit tetszett is neki, hiszen a lány egyáltalán nem hagyta magát, míg mások folyton megfutamodnak attól hogy ujjat húzzanak Szöszivel, Zoey a rosszabb napjain néha direkt is beleköt a srácba, amit viccesnek is talál, hiszen a lány a kis törékeny testével és angyali arcával egyáltalán nem tűnt különös fenyegetésnek. De még is, ha mérges volt, akkor mindenki szaladt előle.  

 

Zoey megköszönte a salátát és már hozzá is látott. Szöszi egy pillanatra felnézett az újságjából és végig nézett az asztaltársaságon. Alice-t és Izzy-t kivéve mindenki ott volt, még az apja is aki amúgy nagyon ritkán szokott velük enni, a sok munka miatt. Gyanakodva fixírozta a két üres helyet majd a már épen távozó Pepe után szolt. 

-Pepe.- tette le az újságot szigorú arccal, ami nagyon ritka volt tőle.

Pepe a neve hallatán azonnal megállt és visszafordulva érdeklődve nézett Szöszire. 

-Igen uram? 

-Nem tudod hogy hol van a húgom?- kérdezte gyanakodva.

-De uram, a szobájában fogyasztja a reggelijét.- válaszolta készségesen. 

-Na és Izzy?

Pepe kissé idegesen de válaszolt.

-Ö is.

-Szóval a húgommal van?- próbálta csőbe húzni a férfit hátha elszólja magát, de csalódnia kellett.   

-Nem uram, Mr. Galegos a saját szabályában van.- felelte továbbra is feszengve.

Remélte ezt Szöszi nem veszi észre, különben neki vége ha megtudja hogy falaz a két fiatalnak.

Szöszi beletörődve intett Pepe-nek hogy elmehet mire a férfi már távozott is. 

Valahogy nem tudott hinni a felszolgálónak így elhatározta magát hogy reggeli után meglátogatja mind a két jómadarat. Mivel ismerte Izzy-t, tudta hogy a srác nem egykönnyen mond le Alice-ről és azt is sejtette hogy míg ő folyton dolgozott és nem tudott rájuk odafigyelni ezt ki is használták. Persze mikor a testőröket kérdezte, azok nem tudtak szolgálni neki semmi érdekessel, de attól ő még tudta hogy valami készülőben van.  

 

~Izzynél~  

 

Amint megreggeliztünk Alice felajánlotta hogy fürödhetek az ő fürdőszabályában is, de mondtam neki hogy inkább átmegyek a sajátomba mert még van egy pár elintézetlen dolgom. Ami igaz is volt. 

Egy búcsúcsók után már át is osontam az ideiglenes szobámba. Szerencsére egy lélek sem volt a folyóson így senki nem látott. Belépve a szobába azonnal birtokba vettem a fürdőszobát és egy gyors tusolás után már frissen és éberebben léptem ki a fürdőszobából. 

Már épp a nadrágomat húztam fel, amit nemrég vettem ki a szekrényből, mikor is csörögni kezdett a mobilom. Felrángatva magamra a nadrágom már mentem is az éjjeliszekrényhez ahol a mobilom hagytam. A kijelzőn Richie neve állt.

-Szia.- köszöntöttem miután fogadtam a hívást.

-Na végre hogy felvetted.- sóhajtott megkönnyebbülten.  

-Mi a baj?- kérdeztem idegesen. 

-Azon kívül hogy már vagy ezerszer hívtunk téged a srácokkal nincs semmi érdekes.- mondta megrovóan. 

-Bocsi, de a szobában hagytam a mobilom.- vallottam be.

-Most már mindegy, a lényeg hogy végre felvetted.- lett nyugodtabb a hangja- Azért hívtalak mert meg akartam tudni hogy mi a helyzet veled, na meg persze ma lesz egy tévés interjúnk élő adásban.

Pont ezt a napot akartam mindennél jobban kihagyni. De gondolom nem csak én.

-Mikor lesz?- kérdeztem keletlenül.

-Egy óra múlva már ott kell lenünk a VIVA stúdiójánál.- válaszolta szomorú hangján.

-Akkor sietnem kell.- túrtam a hajamba idegesen.

-Hát nem ártana.- értette egyet- Na és mi van veled? Hogy érzed magad Szöszinél?

-Nagyon jól megvagyok itt.- mosolyogtam sejtelmesen.

-Hékás mi ez a hang?- kérdezte Richie.

-Milyen hang?- adtam a hülyét.

-Hát ez a titokzatos hang.- nevetett.

-Emlékszel még a csajra akit megmentettem?- kérdeztem, de tudtam hogy emlékszik.

-Persze, miért mi van vele?- érdeklődött.

-Kiderült hogy ő Szöszi húga.

-Azt a rohadt...- még a szava is elakadt.

-Igen és ha tudnád hogy milyen vad és...

-Na jó, ne folytasd.- vágott a szavamba- Gondolom Szöszi kikészült.

-Kicsit mérges lett mikor majdnem megcsókoltam Alice-t.

-Én a helyében már rég kiheréltelek volna.- mondta komolyan- De szerencsére nekem nincs húgom, vagy legalább is nem tudok róla.

-Hát...nem tudhatod hogy Bella és Lia majd milyen srácokat visznek haza tizenévesen.- vigyorogtam gonoszan.

-Rendes katolikus srácokat akik majd szépen várnak a házasságig.- mondta felvéve a szigorú apa szerepet.

-Na majd meglátjuk.- imádtam hogy piszkálhatom az idegeit- De gondolj bele milyen jó lesz majd ha beállít az egyik lány, vagy épp mindkettő, valami szex mániás punkal.- mondom, imádom piszkálni az idegeit. 

-Nem fejeznéd be?- kérdezte már hisztérikusan- Rossz még abba is belegondolni hogy egyszer majd az én lányaim is tinédzserek lesznek és esetleg rászoknak a cigire, vagy hajnalban piásan jönnek haza, vagy piercinget és tetoválást csináltatnak, vagy...vagy még a házasság előtt....na szóval tudod.- sorolta a félelmeit. 

-Amúgy nem zavar hogy te is házasságon kívül voltál mikor is összebújtatok Ninával és lett Delia?- kérdeztem tovább piszkálva.

-Épp ezért nem mondom nekik majd hogy ilyen esetben is mi legyünk a példa a számukra.- jött a válasz- Inkább majd mondom nekik hogy kövessék a nagyszüleik példáját. 

-Majd még meglátjuk hogy mit hoz a jövő.- vigyorogtam.

-Izzy!- szólt rám erélyesen hogy fejezzem be- Inkább készülődj, mindjárt mi is indulunk.

-Oké, akkor ott találkozunk a stúdió előtt.- mondtam kivéve a szekrényből egy felsőt.

-Rendben, szia.- köszönt el.

-Szia.- és már meg is szakítottam a vonalat. 

Gyorsan felvettem a felsőt és egy zoknit meg cipőt. Majd a fürdőszobában fogat mostam és megfésülködtem, a hajamat pedig hajlakkal beállítottam tüsisre ott ahol tüsisnek kell lennie. 

Amint végeztem mindennel eltettem a mobilom és már mentem volna ki az ajtón mikor is magától kinyílt és Szöszi jött be.

-Szia.- köszönt kissé morogva.

Nem lehetett valami jó kedve, ez látszott is rajta.

-Szia.- köszöntem én is- Mi a helyzet?

-Hová készülsz?- nézett végig rajtam.

-Az interjúra, már csak fél órám van hogy oda érjek a stúdióhoz.- néztem meg a mobilomon az órát. 

Egy pillanatra körbenézet a szobában majd kicsivel nyugodtabban így szólt: -Elviszlek, jó?

-Oké.- egyeztem bele.

Szöszi még egyszer végig nézett a szobában, mintha valami árulkodó jel után nézne, majd szólt hogy induljunk és már ment is ki a szobából.     

Leérve a nappaliba Szöszi elkért egy kocsi kulcsot az egyik ott dolgozótól és már mentünk is ki a ház előtt parkoló autókhoz. Szöszi odasétált egy fekete Maserati autóhoz és beszállt a vezető felőli oldalon én pedig mellé az anyós ülésre. Nem kellett sok neki már is az utakon száguldoztunk a stúdió felé. 

-Itt is vagyunk.- parkolt le a stúdió előtt.

-Köszi.- mosolyogtam rá hálásan.

-Nincs mit.- viszonozta mosolyom.

Már épp szálltam volna ki a  kocsiból mikor is Szöszi megszólalt.

-Ha nem gond akkor holnap reggel szeretnék veled komolyan beszélni.- nézett a szemembe halálosan komolyan.

-Nem gond.- vontam vállat- De miről?- kérdeztem kíváncsian, bár sejtettem hogy mi lesz a téma.

-Rólatok.- mondta ki egyszerűen.

-Rólunk?- kérdeztem vissza értetlenül. 

-Igen.- bólintott- Rólad és Alice-ról.

Megértve bólintottam egyet, majd kinyitottam a kocsi ajtót.

-Ja és ha végeztél, csörgess meg és érted jövök.- szólalt meg ismét.

-Értettem apuci.- vigyorogtam rá mire ő nevetve megrázta a fejét. 

Kiszálltam a kocsiból és intve egyet Szöszinek már mentem is be a stúdióba mert már kiszúrtam a srácok kocsiját. Szöszi pedig ezerrel hajtott haza. 

-Szia.- jelent meg az épület ajtajában Vini.

-Szia.- köszöntöttem én is kedvtelenül. 

-A többiek már bent vannak a sminkesnél, siessünk mielőtt elkezdődik.- rohant előre én pedig komótosan követtem. 

 

 

Folyt. Köv.

 

 

Súgó Még nincs hozzászólás.