12. Keresztapa, maffia?!

  2012.08.28. 15:42

Az interjúnak vége a rajongók kis csapata pedig már kint várt minket. 

-Ne hívjunk testőrt?- kérdezte kissé félve Vini.

Az egész interjút feszengve ültem végig alig szólva egy szót is. A legrosszabb az volt hogy a rajongók betelefonálhattak a stúdióba és beszélhettek velünk adás közben. Mondanom sem kell az első kérdés rögtön az volt hogy miért nincs velünk Chris. Jay diplomatikusan elmagyarázta a helyzetet, a rajongók ezután egyfolytában telefonálgattak és kétségbe esve követelték a válaszokat. Borzalmas volt. 

Igyekeztünk megnyugtatni őket, nem túl nagy sikerrel.  

-Nem hiszem hogy kell.- mondta Jay elindulva a kijárat felé, mi pedig követtük. 

Amint kiléptünk az épületből észre vettük hogy nem csak rajongók de újságírók és kamerások is várakoztak ránk. A rajongók amint megláttak minket hozzánk siettek és mindenféle kérdést feltettek, de alig bírtunk bármit is mondani már is érkeztek az újságírók és a többiek. Ők sem kíméltek, megállíthatatlanul ostromoltak a kérdéseikkel. 

Elköszöntem a srácoktól és már indultam is Szöszi autója felé. Nehezen de átküszködtem magam a tömegen, ahogyan a srácok is. 

-Szia.- szálltam be a kocsiba.

-Szia.- köszönt Szöszi is és már be is indította az autót. 

Az újságírók és a tévések Szöszi kocsiját fényképezgették, de Szöszi szart az egészre. Felpörgette a motort és már húztunk is onnan. 

-Hát ez nem volt semmi.- vigyorgott Szöszi.

-Tiszta szar volt.- dőltem hátra nyugodtabban.

-Akkor majd ma este kibulizod magadból a feszültséget.- mosolygott sejtelmesen Szöszi- Gondolom Zoey már mondta hogy ma lesz a szokásos álarcos bálja. 

-Igen, már be is vásároltunk rá.- forgattam a szemem.

-Képzelem m,ilyen jó volt.- nevetett látva az ábrázatom.

-Neked is vett ruhát, én voltam a próba baba.

-Komolyan?- nevetett még jobban.

-Ja.- persze már én is vigyorogtam.

Zoey-t emlegetve eszembe jutott az amit Jess mondott nekem még a vásárlásnál. Furdalta egy kicsit az oldalam a kíváncsiság, nagyon meg szerettem volna tudni az igazságot. Szóval gondoltam legalább egyvalamit megkérdezhetek Szöszi-től.

-Szöszi.- néztem rá mikor megálltunk egy piros lámpánál.

-Igen?- nézett rám kíváncsian.

-Hogy álltok Zoey-val?- a kérdés hallatán gyanakodva összevonta szemöldökét.

-Eszt hogy érted?

-Szereted?- böktem ki.

Először meglepetten eltátotta a száját, majd komoly arccal vissza fordította tekintetét az útra, mivel ismét zöld lett a lámpa, és elindult az autóval. Pár percig néma csendben voltunk, ami kissé aggasztott. Ez vajon mit is jelent?

Már épp lefékezett a ház hatalmas kovácsolt vaskapuja előtt mikor is feszülten felém fordult. Egy ideig csak egymást néztük majd Szöszi megszólalt.

-Még is miért érdekel ez?

-Csak kíváncsi vagyok.- félig kamuztam is meg nem is- Szóval?- kérdeztem óvatosan.

Elfordult és meredten előre bámult mint aki nagyon gondolkodik valamin. 

-Nekem megmondhatod, nem fogom vissza mondani Zoey-nak.- nyugtattam meg, hátha kiböki végre.

Bólintott majd egy ideges sóhaj után megszólalt.

-Ki fogsz röhögni.- az eddigi feszültsége már meg sem látszott csak mosolygott.

-Dehogy foglak.- biztosítottam. 

-Na persze.- vigyorgott- Amúgy is ha elmondanék mindent akkor kiakadnál.

-Mi mindent?- most már komolyan érdekelt a dolog.

Tétovázva tekintett hol rám hol pedig a zárt kapura miközben a kormányt markolta.

-Van pár dolog amiről nem tudsz velem és a családommal kapcsolatban.- vallotta be kissé idegesen, a mosolya már le is fagyott az arcáról. 

-Tulajdonképpen szinte semmit nem tudok se rólad sem a családodról.- vallottam be- Te még a neveddel is kamuztál.

Meglepetten nézett rám.

-Zoey már elárulta a neved Richard Saul Provenzano.- vigyorogtam ismét.

-Na és még mit mondott?- bosszankodva összevonta a szemöldökét. 

-Nem sok mindent, szinte alig valamit.- húztam a szám.

-Értem.- nyugodott meg. 

-De mi az a rejtélyes dolog a családoddal és veled?- kíváncsiskodtam tovább.

-Semmi.- ezután szolt Franknek hogy nyithatja a kaput ami már ki is nyílt mi pedig begurultunk a többi autó közé.

-De én tudni akarom.- mondtam miután meglátunk egy fekete Jeep mellett.

Levette a kezét a kormányról és kihúzta a kocsi kulcsot.

-Ezt ne itt beszéljük meg.- mondta feszengve. 

-Oké, akkor bemegyünk és ott beszéljük meg ahol akarod, csak mond el hogy mi az.- győzködtem.

-Rendben.- azzal kiszállt a kocsiból. 

Én is kiszálltam és Szöszi után mentem be a házba. 

Ahogy végig mentünk a hatalmas előtéren láttam hogy már neki is láttak a ház díszítésének. 

Szöszi felment a lépcsőn majd a szokásos helyett balra fordult és egy számomra ismeretlen folyosón kötöttünk ki. Végig haladtunk pár ajtó mellett de egyik sem volt olyan mint a folyosó végén lévő kétszárnyas hatalmas ajtó. Kíváncsian figyeltem a nagy ajtót, reméltem hogy oda tartunk mert nagyon érdekelt hogy mi is van az ajtó mögött. Szerencsére pont oda mentünk.

Szöszi kitárta az ajtót és oldalra állva jelezte hogy lépjek be. Amint beléptem Szöszi becsukta mögöttünk az ajtót és előre sietve a bárszekrényhez lépett. Míg ő ott matatott én alaposan szemügyre vettem mindent. 

Gyanítottam hogy ez Szöszi dolgozó szobája ugyan is az íróasztalát beterítő papírok erről árulkodtak. A fal bal egyik oldalán két hatalmas faltól falig könyvespolc állt alaposan teli pakolva régebbi és újabb könyvekkel. Csak egyetlen hatalmas Ablak volt és egy terasz ajtó ami egy jó nagy teraszra vezetett. Jobb oldalt helyezkedett Szöszi íróasztala és fekete bőr széke, mögötte pedig egy nagy festmény, előtte meg egy szék. De volt olyan nagy a szoba hogy elhelyezzenek egy kisebb kandallót a jobb oldalon kicsivel távolabb a könyvektől, elé pedig egy fekete bőr ülőgarnitúrát. Az egész szoba csak úgy ontotta magából a komolyságot. Volt egy olyan érzésem hogy Szöszi itt nem sűrűn szokott bohóckodni. Pedig én egészen máshogy képzeltem el az ő irodáját vagy dolgozó szobáját.

Mondjuk egy kis minigolf pályával, vagy csocsó asztallal, vagy éppen egy kosár palánkkal és labdával. Vidám, színes falakat képzeltem el, nem pedig sötétet és komoly színeket. 

Szöszi hirtelen mellém lépett két díszes pohárral a kezében, majd az egyik teli poharat felém nyújtotta.

-Kösz, nem kérek.- az egyik fekete bőr fotelhez sétáltam, ami a kandalló előtt volt, és leültem.

Elém sétált és ismét a poharat nyújtotta. 

-Hidd el pár perc és te fogsz kérni.

Nem vitatkoztam hanem inkább elvettem a poharat majd beleszagolva figyeltem ahogy Szöszi kissé közelebb tolja hozzám a másik fotelt és leül rá. Az ital illata nagyon is ismerős volt de valahogy most nem tudtam kitalálni hogy mi is lehet, de azt tudtam hogy alkohol. Szöszi egy jó nagyot kortyolt az övéből majd egy kis ideig csöndben figyelte a szőnyeget ami csak a kandalló előtt volt, míg a szoba teljesen parkettázott, majd egy mély lélegzetet véve rám nézett. Látszott az arcán hogy valamitől be van szarva. Egyre kíváncsibb voltam arra a titokra. 

-Láttad már a Keresztapa című filmet?- szólalt meg. 

-Láttam, mind a három részét.- válaszoltam értetlenül- De ez hogy jön ide?- kérdeztem gyanakodva.

Mit akar ő a keresztapás filmmel? 

Ugye most nem az jön hogy megnézzük?

Nekem most rohadtul nem lenne hozzá hangulatom.

-Na és mi a véleményed róla?- kérdezett ismét.

-Hát...jó volt.- nyögtem ki összezavarodva.

Most mi van?!

Szöszi ismét vett egy mély lélegzetet majd komolyan rám nézett.

Ugye most nem az jön hogy akarom-e megnézni a rendezői változatot? Mert ha igen én tökön szúrom magam.

Szöszi előre hajolt és a térdeire könyökölve nézett rám. 

-Amit most mondani fogok neked, soha de soha a büdös életbe nem mondhatod el senkinek, értetted?- halálosan komolyan beszélt.

Meg sem tudtam szólalni csak bólintottam.

-Rendben.- kicsivel nyugodtabbak lettek vonásai- Megbízom benned.- nézett a szemembe őszintén.

-Ígérem, nem mondom el senkinek.- nyugtattam meg, mire csak mosolyogva bólintott majd ismét komolyra váltott. 

-Mit szolnál ahhoz ha azt mondanám hogy az apám....- habozva ejtette ki a szavakat, a végére meg is akadt, majd feszengve folytatta- Hogy az apám egy...olyan ember mint a keresztapa? 

Hirtelen egy szőkés őszes hajú öreg pasas jelent meg a gondolataimban, rekedt hanggal, sunyi nézéssel meg szivarral. 

Nem tehetek róla de elkapott nevető görcs. 

Szöszi bosszankodó képét látva azonnal belém fagyott a nevetés.

Ahogy őt néztem valahogy kezdett az az érzésem támadni hogy rohadtul nem viccel. 

-Ez most komoly?- néztem őt hitetlenkedve és megerősítést várva. 

Továbbra is mérgesen bólintott és hátradőlve a fotelben még egyet kortyolt az italából. 

-Az apám vezeti a Németországban lévő maffiát, a lehető legnagyobbat ebben az országban, és hamarosan én öröklöm az egészet.- az utolsó szavakat kissé idegesen ejtette ki. 

Komolyan meg sem tudtam szólalni, csak tátottam a szám és Szöszit néztem teljesen ledöbbenten. Majd észbe kapva felemeltem a poharat és minden benne lévő alkoholt megittam. Igaza volt a kis hülyének, ez most tényleg kellett.

Szöszi vigyorogva figyelte a képem és várta hogy mi fog következni.

-Ugye nem szórakozol velem?- néztem rá mérgesen.

Most ebben a pillanatban nagyon örültem volna egy berohanó tévés stábnak hogy közöljék velem hogy ezt alaposan beszoptam, de csak nem akart teljesülni a kívánságom. 

-Nem, ilyennel soha nem szórakoznék.- mondta tök komolyan.

Az utolsó pár mondatot halva felhúztam az egyik szemöldököm és jelentőség teljesen néztem rá.

-Na jó, talán viccelődnék, de most komolyan igazat mondok.

-Szóval az apád keresztapa és te is az leszel?- összegeztem a dolgot.

-Igen.- bólintott.

-Na és Alice micsoda, talán egy szexi bérgyilkos?- vigyorogtam. 

Szöszi fa arccal nézett engem majd kitört belőle a nevetés. 

-Elképesztő vagy.- fogta a fejét miközben próbálta csillapítani a nevetését- Én itt bevallom neked hogy egy maffiózó családból származom te meg azon morfondírozol hogy micsoda a húgom, ahelyett hogy teljesen kiakadva elküldenél a picsába mert hülyeségeket beszélek meg stb.- alig bírta abba hagynia nevetést. 

-Komolyan ki akadtam, de belegondolva milyen buli lehet már.- vigyorogtam mire Szöszi abba hagyta a nevetést és komoran rám nézett.

-Egyáltalán nem buli.

-Oké, eltudom képzelni hogy vannak árny oldalai is de...- látva szöszi arcát inkább befogtam a számat. 

-Alice nem bérgyilkos, egyszerűen csak a húgom, de kiképzést azért kapott.- szólalt meg egy kis idő múlva.

-Kiképzést?- néztem fel érdeklődve.

-Igen.- bólintott- De nehogy azt hidd hogy valami brutális kis gyilkos, csak megtanították kezelni a lőfegyvereket és célba lőni, de ennél semmivel sem többet.- magyarázta- Remélem hogy soha nem lesz rá szüksége.

-Amíg mellette leszek nem.- csúszott ki a számon.

Felpillantva Szöszi érdeklődő és egyben komoly tekintetével találtam magam szembe. 

-Még meg sem köszöntem hogy megmentetted őt.- mosolygott őszintén. 

-Én meg azt hogy itt lehetek.- viszonoztam mosolyát.

-Ha te nem vagy Alice talán már rég halott lenne vagy túsz.- vallotta be ismét komoran.

Soha nem vallanám be, de a halott és a túsz szóra akarva akaratlanul is összeszorult a gyomrom és valami a szívembe nyilallt. Rohadtul szar érzés volt. 

Hirtelen eszembe jutott Szöszi és Alice vitázása mikor is szóba került egy név: Leon. 

Ki a franc lehet az?

Talán egy másik keresztapa figura?

-Ki az a Leon?- ismét csak kicsúszott a számon.

Néha komolyan be kellene fognom. 

Szöszi egy ideig megütközve nézett rám majd mérgesen összevonva a szemöldökét megszólalt.

-Te kihallgatod a beszélgetéseimet?- kérdezte mérgesen.

-Hékás, én nem tehetek róla hogy túl hangosak vagytok Alice-el mikor veszekedtek, ráadásul a szobám mellett.- védekeztem- Amúgy meg honnan tudod hogy nem mástól halottam róla?

-Kizárt hogy mástól halj Leon-ról ebben a házban, itt senki nem akar és nem is mer róla beszélni.- világosított fel kissé nyugodtabban.

-Miért?- kíváncsiskodtam.

-Mert ő egy áruló tetű.- szűrte a fogai közt mérgesen, de tudtam hogy nem rám mérges.

-Mit tett?

Sóhajtva felállt a helyéről és kivett a  bárszekrényből egy üveget és a kis dohányzó asztalra rakva töltött magának is és nekem is. Míg felhajtotta az italát én várakozóan néztem rá. 

-Szóval?- kezdtem türelmetlen lenni miután csak úgy vissza telepedett a helyére és csendben nézte a poharában lévő kis folyadékot. 

-Régebben, úgy pár évvel ez előtt, nagyon jó barátok voltunk, a lehető legjobbak. Még a szüleink is nagyon jóban voltak, de persze csak addig míg az apja össze nem veszett az enyémmel ezzel kiváltva az ellenségeskedést és azt hogy Leon-t legalább egy évig ne lássam. Mikor 19 évesen ismét betoppant az életünkbe, apa nehezen de elfogadta hogy barátok vagyunk és persze azt is elviselte hogy Leon ide járogat, de Leon apja egészen máshogy állt a dolgokhoz, épp ezért gyakran szökött el otthonról. De persze mint utólag kiderült nem csak engem látogatott hanem Alice-t is.- itt már kezdtem sejteni hogy mi lesz a folytatás és már előre szúrta valami a szívem.- Alice teljesen belezúgott Leonba és ez kölcsönös volt, de persze semmi nem tart örökké. Úgy 5 hónapig tudták titkolni a kapcsolatuk mikor is véletlen rájuk nyitott anya és akkor mindent be kellett vallaniuk. A szüleink elfogadták a helyzetet, de Leon szülei koránt sem békéltek meg a dologgal, sőt ki is tagadták a családjukból Leont, mi pedig befogadtuk. Nagyjából két évig és még pár hónapig voltak együtt Alice-el. Az egésznek Leon vetet véget egy nagyon rossz húzással. Össze haverkodott egy Orosz medve néven emlegetett orosz maffia főnökkel, annyira jó barátok lettek hogy az a szemétláda képes volt ellopni apám legfontosabb üzleti iratait és mikor apám egyik testőre rajtakapta kinyírta a testőrt és képes volt elmenni Alice-ért az egyik barátnőjéhez mintha mi sem történt volna. Alice persze semmiről nem tudott így készségesen vele ment. Leon ki akart vele szökni Oroszországba hogy onnan tegye tönkre a családomat és szerezze meg a hatalmat az apámtól, hogy aztán vissza jöjjön és éljen mint hal a vízben. De szerencsére még a gépük felszállása előtt utolértem őket és elmondtam Alice-nek hogy mit tett Leon. Először nem hitt nekem, de végül sikerült meg győznöm. De Leon viszont megszökött egyedül és Oroszországból ránk küldött pár igen tehetséges bérgyilkost. Aznap vesztettük el anyát.- Szöszi megakadva próbálta lenyugtatni háborgó lelkét, majd folytatta- Az az orosz befogadta Leon-t és úgy nevelgette azt a rohadékot mintha a saját fia lenne. Épp ezért is örökölte meg a vezetést mikor a pasas meghat, mivel Leon-on kívül senkije nem volt. Az a hír járja hogy Leon már nem él Oroszországban, az egész bűnszervezetét áttelepítette az Egyesült államokba. De ahogy te is észrevetted nem akar lemondani Alice-ről, biztosan szereti még de Alice már egy életre meggyűlölte anya és az árulása miatt. Azóta a fontos üzleti papírok miatt is meggyűlt a bajunk, Leon még olyan messziről is képes irányítani mindenkit akár a bábuit.- ért a mondandója végéhez. 

Döbbenten hallgattam végig az egészet és kezdtem érteni hogy miért is nem beszélnek a srácról itt. Tudom szinte semmi közöm hozzá, de Alice miatt én is éreztem hogy rohadtul nem szimpi a srác, hiszen még is csak Alice-nek okozott annyi fájdalmat és még vissza is akarja szerezni. 

-Hát röviden ennyi a mese Leon-ról.- sóhajtott hátradőlve.

-Ez az egész olyan mint egy kibaszottúl elcseszett mese.- túrtam a hajamba a földet nézve.

-Az.- értett egyet nevetve Szöszi- De váltsunk témát.- ajánlotta fel. 

Ekkor eszembe jutott az a téma ami ide vezetett.

-Oké.- néztem rá- Mondjuk végre megválaszolhatnád a kérdésem.

-Milyen kérdésed?- vonta össze a szemöldökét zavartan.

-Azt hogy mit érzel Zoey iránt.

Erre ki itta a maradék italt a poharából. 

-Ki vele mi az amit igazából tudni akarsz?- nézett rám gyanakodva. 

Hát akkor nem köntörfalazok. Remélem Jess ezért nem szedi majd le a fejem. 

-Komolyan csak azért vagy együtt Zoey-val hogy a kemény arcok ne tudják meg hogy meleg vagy?- böktem ki. 

-Te rosszabb vagy minta az FBI.- vigyorgott elismerően. 

-Aki tud az tud.- vigyorogtam én is- Na de válaszolj.- követeltem türelmetlenül.

-Hát jó.- ismét egy erőt gyűjtő sóhaj majd belekezdett- Igazából tényleg ez volt az eredeti célja ennek a "kapcsolatnak", de később más lett. A kérdésedre pedig a válaszom az hogy igen, szeretem Zoey-t.- itt elmosolyodott, de aztán komor tekintettel folytatta miközben a kezében lévő poharat nézte- De még egyszer sem mondtam el neki, míg ő számtalanszor elmondta hogy mennyire szeret. 

-Beszari.- állapítottam meg mire nevetve felnézett.

-Na kíváncsi vagyok hogy te elmondtad-e már Alice-nek hogy szereted.- vigyorgott.

Az utolsó szóra összeugrott a gyomrom és bosszúsan néztem Szöszire.

-Nem, mert nem is szeretem.- vallottam be, bár gondolatban egy részem hevesen elküldött a picsába amiért képes voltam ezt kimondani. 

-Hát persze.- mosolygott sejtelmesen. 

-Felőlem higgy amit akarsz, de én tudom hogy mit érzek.- határozottan akartam mondani, de ez mégsem tűnt annak. 

-Ha már témánál vagyunk akkor szeretnék beszélgetni egy kicsit rólatok, jobb lesz előbb túlesni rajta.

-Oké.- értettem vele egyet.

-Szóval szeretném ha tudnád hogy nem ellenzem tovább a kapcsolatotokat. Belátom hogy úgy sem vagyok hatással rátok, így szabad utat engedek a próbálkozásaidnak, nem mintha eddig érdekelt volna téged.- az utolsót már az orra alatt motyogta, de még így is értetem és nem bírtam ki hogy ne vigyorogjak- Tegyetek amit akartok, de kérlek egyvalamit tegyél meg nekem.- nézett a szemembe.

-Mit?

-Ne törd őt össze kérlek.- végig a szemembe nézett és bizakodva figyelt. 

-Soha nem tudnám őt bántani, sem fizikailag sem lelkileg.- vallottam be.

Szerelem ide vagy oda, de Alice valamilyen módon nagyon is fontos volt számomra.

-Akkor jó.- megkönnyebbülve dőlt vissza a fotelbe.

Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és Zoey lépett be egy kis és egy nagy dobozzal a kezében, na és persze egy sugárzó mosollyal az arcán. 

-Sziasztok.- köszönt miközben letette a kanapéra a dobozokat.

A nagy doboz fekete volt és díszes, míg a kicsi sima fehér. 

-Abban ugye nem egy ló fej van?- kérdeztem vigyorogva a nagy dobozra bökve.

Zoey meglepetten nézett rám majd kitört belőle a nevetés. 

-Elmondtad neki, igaz?- nézett végül Szöszire. 

-Igen.- nyúlt a lány kezéért aki engedelmesen nyújtotta neki kezét, Szöszi el is kapta és az ölébe húzva Zoey-t megcsókolta.

-Jó látni hogy azért nem csak a kolbász érdekel.- mondtam Szöszit nézve.

Először fel sem fogták hogy mit mondtam, majd mindkettőből kitört a nevetés.

-Idióta.- vágta hozzám az egyik díszpárnát Szöszi mosolyogva.   

-Most így belegondolva csodálkozom hogy még nem lőttél le.- kaptam el a párnát.

-Na látod ezen én is.- dobott még egy párnát.

Erre megint elkaptam és kiöltve a nyelvem bemutattam neki. Zoey nevetett a gyerekes viselkedésünkön, de mire befejeztük ő Szöszihez bújt és megsimogatva a haját megpuszilta a nyakát.

-Szeretlek.- suttogta a srácnak, de még én is meghallottam. 

Vártam hogy kimondja végre Szöszi is de ő csak némán simogatta Zoey hátát. 

Erre mérgemben intettem Szöszinek hogy rám nézzen, és mikor rám nézett elmutogattam neki hogy mondja ő is Zoeynak. De ő csak lassan a fejét rázta, mire én mutattam hogy akkor majd én mondom. Erre mérgesen mutatta hogy akkor kinyír. 

Zoey persze semmit nem vett észre az egészből, csak kimászott Szöszi öleléséből és mikor már háttal volt Szöszinek szomorú arccal kinyitotta a nagy dobozt és matatni kezdett benne.

Mérgesen szöszire néztem és elmutogattam neki hogy Zoey szomorú, mire szöszi aggódó tekintettel nézett Zoey-ra, majd megszólalt.

-Zoey.- szólította meg a lányt, mire az érdeklődve fordult Szöszi felé.

-Igen?- várt Zoey.

-Rajta.- biztattam Szöszit.

Először tétován fel állt majd mutatta hogy forduljak el, ezt teljesítettem is neki egészen addig a pillanatig míg oldalt állva nekem Zoey elé lépett én pedig sunyi vigyorral néztem őket. 

Szöszi két keze közé fogta a megszeppent lány arcát és lágyan megcsókolta, de nem tartott sokáig, amint ajkaik szét váltak Szöszi homlokát Zoey homlokának döntötte és a szemébe nézve elmondta a Zoey által már régóta várt varász szót.

-Szeretlek.

Zoey először még csak döbbenten nézte Szöszit majd sikítva a nyakába vetette magát és megcsókolta.

Percekig elvoltak így míg egy torok köszörüléssel jeleztem hogy nincsenek egyedül. Így hát keletlenül de szétváltak és egymáshoz bújva boldogan mosolyogtak. 

-Nem fordultál el, igaz?- kérdezte Szöszi még mindig oldalt állva nekem, így nem is nézett rám csak Zoey-t ölelte.

-De nem ám.- vigyorogtam gonoszan.

-Rohadj meg.- vigyorgott ő is mire belőlem kitört a nevetés. 

De míg ők tovább falták egymást nekem eszembe jutott Leon és azonnal lefagyott az arcomról a mosoly. Még a hideg is kirázott arra a gondolatra hogy egyszer talán majd sikerül elvinnie Alice-t és tökreteszi Szöszit. Ami a legjobban aggasztott az az hogy mi lehet ha Alice még mindig szereti a srácot. Mert hát még is csak együtt voltak 2 évig is és még tovább. 

Ezen gondolkodtam egészen addig míg Zoey és Szöszi abba nem hagyták és Zoey nem kezdett el arról magyarázni hogy miket kell még megcsinálnia a bál kezdetéig ami nyolc órakor kezdődik. Egy idő után betoppant egy szobalány hogy szóljon hogy az ebéd már kész és hogy már mindenki csak ránk vár, így hát el is indultunk lefelé az ebédlőbe.  

 

Folyt. Köv 

 

Súgó Még nincs hozzászólás.