|
13. Kezdődhet a bál
2012.09.02. 15:25
Már mindenki az asztalnál ült mire leértünk, még Szöszi apja is aki egészen addig szigorú képet vágott míg Szöszi be nem mutatott neki. Ő is kedvesen köszöntött és meglepődve hallgattam mikor ebéd közben érdeklődve kérdezgetett. Nagyon rendes arc volt, ki sem néztem volna belőle hogy egy maffia főnök.
Kicsit meglepődtem mikor láttam hogy nem egy szőke pasas, de mondjuk Alice mondta hogy ő inkább az apjára hasonlít jobban, így nem is számíthattam volna szőkére.
Ebéd közben kiderült hogy Szöszi apja nem vesz részt az álarcos bálon ahogyan Eleonor sem, mert ők Olaszországba mennek elintézni pár üzleti ügyet. De persze ezt is nagyon titokzatosan közölték, mire Szöszi közölte velük hogy mi a helyzet.
-Apa nyugodtan beszélhetsz üzleti ügyekről Izzy előtt is, mert már ő is tud mindent.- vallotta be kissé félve.
Gondolom tartott az apja reakciójától, de nem csak ő, én is.
Ami viszont meglepett mindkettőnket az az hogy mennyire könnyen kezelte a dolgot.
-Nos ez jó hír.- mosolyodott el Vince, Szöszi apja- Gondolom nehéz volt elsőre elhinni.- nézett rám.
-Először azt hittem hogy csak viccel.- nevettem, velem együtt Vince is, míg Szöszi megkönnyebbülten felsóhajtott.
-Hát akkor nyugodtan kimondhatom hogy Rino-val tárgyalok, hátha egyezségre tudunk jutni végre.- a végére bosszankodva vágta fel a tányérján lévő húst.
-Még mindig makacskodik az egyesülés miatt?- kérdezte összevont szemöldökkel Szöszi.
-Igen, ő is egyesíteni akarja a két szervezetet de nem igazán tetszik neki egy két feltétel, na és persze az is sokat nyom a latban hogy Leon mit tervezhet.- itt aggódóan Alice-re nézet aki úgy tett mintha meg sem hallaná. Egész idő alatt csak úgy tett mintha nem is érdekelné az egész és csöndben evett.
-Leon-nal ne törődj, azaz én dolgom.- nézett magabiztosan Szöszi.
-Nem hiszem hogy jó ötlet továbbra is rád hagyni a kölyköt.- szólt közbe hétköznapi hangon Stefano.
Eddig csöndben evett és csak hallgatta a beszélgetést ahogy a többiek is.
-Ezt meg hogy érted?- Szöszi egyértelműen nagyon mérges volt Stefano-ra.
-Eddig is rád volt hagyva, mert azt hittük hogy elbírsz vele. De ahogy látom még arra sem vagy képes hogy eltedd láb alól, ahogyan arra sem hogy megvédd a családot.- mindezt hűvös nyugodtsággal közölte.
-Ha ennyire nagy a szád akkor keresd meg és nyírd ki!- kiáltotta rá Szöszi.
-Srácok.- szólt rájuk Eleonor.
De mintha észre sem vették volna tovább kiabáltak egymással.
-Nem is értem hogy miért te leszel a következő főnök mikor egy ilyen nyámnyila, beszari kis...- de nem tudta befejezni Stefano, ugyan is Szöszi hátra rúgva a székét fel állt és átnyúlva az asztalon elkapta az ingét és felrántva a meglepett Stefanot mérgesen villanó szemekkel beszélt hozzá.
-Esküszöm ha átveszem apa helyét az lesz az első dolgom hogy fejbe lőlek és megnyúzatlak hogy kitegyem a nyamvadt bőröd a falamra te átkozott rohadt kis tetű.- szűrte a fogai közt indulatosan.
Komolyan egy pillanatra még én is beszartam Szöszitől, még soha nem láttam ilyennek. Ahogy láttam nem csak én de Stefano is meg ijedt egy csöppet. Először rémült tekintettel nézett Szöszi szemébe majd megacélozta a vonásait és fa arccal bámulta továbbra is.
-Na most már elég legyen!- szólt rajuk Vince.
Szöszi engedelmesen de még mindig nagyon mérgesen elengedte Stefanót és vissza lökte a székébe, mire az megkönnyebbűlten kapott a nyakához ahol kicsit megszorította Szöszi.
Látszik hogy csak a szája nagy.
Szöszi felállította a székét és vissza ült a helyére Zoey mellé aki idegesen fogta meg Szöszi kezét mire ő nyugtatólag megsimogatta a kézfejét.
Ezek után már inkább csak csendben folytattuk tovább az evést.
Miután végeztünk mindenki ment a dolgára. Én kézen fogtam Alice-t és már húztam is fel egyenesen az én szobámba. Amint becsuktam az ajtót máris magamhoz rántottam egy csókra.
-Mi ez a hevesség?- kérdezte mosolyogva miután szétváltunk.
-Van egy jó hírem.- öleltem a derekát vigyorogva.
-Mi az?- kíváncsiskodott.
-Nem kell tovább titkolóznunk ha kettesben akarunk reggelizni.- kuncogtam a nyakát csókolva.
-Richie megtudta?- tolt el magától ijedten.
-Igen is meg nem is.- vigyorogtam tovább.
-Izzy.- csapott a vállamra idegesen, hogy ne szórakozzak vele.
-Szöszi azt mondta hogy azt csinálok veled amit akarok csak ne törjem össze a szíved.- a mondat végere homlokon pusziltam és lágyan megsimogattam az arcát.
-Komolyan?- nézett meglepetten.
-Igen.
-Ezt el sem hiszem.- mondta még mindig sokkolva, majd mosolyogva hozzám bújt- Szóval most már nyilvánosan is csókolózhatunk és randizgathatunk?
Bólintottam majd egy ravasz mosollyal megcsókoltam.
De nem értük be ennyivel.
Hevesen egymásnak estünk és már az ágyon voltunk felső nélkül mikor is valaki kopogtatott.
-Kurva jó.- húztam a számat mérgesen, persze Alice csak kuncogva a reakciómon már le is szált rólam és felvette a topját.
Gondoltam én minek öltözzek fel, így póló nélkül nyitottam ajtót Zoey-nak aki meglepetten nézett végig rajtam.
-Sziasztok.- lépett be mosolyogva két kis dobozzal a kezében.
-Az mi?- mutattam a könyv nagyságú dobozokra miután becsuktam az ajtót.
Ma vitt egy ugyan ilyen kis dobozt Szöszi-nek is, meg egy sokkal nagyobbat.
-Álarcok.- jött az izgatott válasz- Gondoltam neked is beszerzek egyet, mert te úgy sem foglalkoznál ilyenekkel.
-Hát ezt eltaláltad.- vettem fel a pólóm a földről, mire Zoey-nak le esett hogy mit is zavarhatott meg.
-Juj, bocsi.- kapta az egyik kezét a szája elé- Megzavartam valamit, ugye?
-Meg, de semmi baj.- vette el a dobozokat Alice kedvesen.
-Biztos?- nézett rám.
Végül is nem halunk bele ha még egy kicsit várunk.
-Persze.- vágtam rá.
Alice már épp kinyitotta volna az egyik dobozt mikor is Zoey nem túl durván rácsapott a kezére.
-Csak is este nyithatjátok ki a dobozokat és vehetitek fel az álarcokat.- vázolta a szabályt Zoey.
-Lehet egy kérdésem Zoey?- álltam elé komoly képel.
-Persze.- kissé meglepődött de azért kíváncsian várt hogy mit akarok.
-Miért álarcos bált rendezel?- böktem ki- Miért nem jelmez bált? Azt jobban bírnám.- mindezt persze halálosan komoly arccal mondtam.
-Miért?- lepődött meg még jobban.
-Csak mert akkor tudnám mire használni végre a Superman-es jelmezemet a szekrénybe.- vigyorogtam a szekrény felé mutatva.
Erre Alice-bol azonnal kitört a nevetés és már alig bírta megtartani a dobozokat. Zoey egy ideig komolyan nézett rám, majd ő sem tudta vissza fogni előtörő nevetését.
Miután csillapodtak a lányok Zoey mosolyogva nézett rám.
-Ígérem, hogy jövőre csak neked rendezek egy jelmezes bált.
-Még ígéred?- emeltem fel a mutató ujjam.
-Igen.- bólintott kuncogva.
-De úgy legyen ám, mert félek hogy már így is kinőttem.
Erre persze megint csak nevettek majd Zoey elkönyvelt lököttnek és már távozott is.
-Na muta hogy milyen azaz álarc.- nyúltam az egyik dobozért, de Alice elhúzta őket.
-Zoey mondta hogy a bálig nem nézhetjük meg, szóval meg kell ígérned hogy nem nyúlsz a dobozhoz a bálig.- a végére letette az éjjeli szekrényre a dobozokat.
-Oké, meg ígérem.- egyeztem bele szem forgatva- Na és honnan tudjuk hogy melyik a miénk?- néztem rá kíváncsian.
Mindketten a dobozokra néztük, majd Alice felkapta az egyiket.
-Erre Alice van írva.- nézete a doboz oldalára ragasztott kis matricát- Akkor én már megyek is.- sétált az ajtóhoz a dobozzal.
-Mi?- lepődtem meg- Hová?
-Készülődni a bálra.- mosolygott sejtelmesen.
-Készülődni?
-Igen.- bólintott kitárva az ajtót- Tudod, sminkes, fodrász meg még egyéb más.- majd egy gyors csók után már távozott is.
Már épp mentem volna utána mikor is megcsörrent a mobilom. Kíváncsian vettem elő a zsebemből és néztem meg a kijelzőjét.
Az egész dolog úgy ért mintha pofán vágtak volna, ugyan is a kijelzőn Chris neve volt.
Remegő kezekkel és hitetlenkedve fogadtam a hívást.
-Szia.- szóltam bele idegesen.
-Szia.- köszönt ő is bizonytalanul- Láttam hogy hívtál.
-Mikor?- vontam fel a szemöldököm meglepetten.
-Pár napja, csak nem akartam senkivel sem beszélni és inkább kikapcsoltam a mobilom.- vallotta be keletlenül.
-Na és most hogy hogy kedved támadt velem beszélgetni?- kissé bunkó voltam de nagyon haragudtam rá emiatt.
-Figyelj Izzy.- vett egy mély levegőt- Tudom hogy milyen nehéz ez nektek is meg a srácoknak, mert hát kiléptem és...
-Egy kibaszott büdös szót nem szóltál, talán megbeszélhettük volna ahelyett hogy csak úgy szarban hagysz minket.- szinte már kiabáltam.
Úgy hangzott mintha csak az Us5 karrierje miatt lennék rá mérges, de ez nem igaz, jobban utáltam amiatt hogy csak úgy felrúgta a barátságunkat.
-Tudom és sajnálom, de egyszerűen már nem bírtam tovább ezt az egészet és van egy nyomósabb okom hogy miért léptem ki.- vallotta be szomorúan, de egy kis vidámság kiérződött a hangjából amit nagyon nem értettem és mérges is voltam miatta.
-Milyen okod?- kérdeztem ingerülten.
-Jobb lenne ha személyesen találkoznánk és megbeszélnénk az egészet.- javasolta- Ott vannak a srácok?
-Nem tudom hogy hol vannak, ugyanis én nem velük vagyok.- magyaráztam.
-Hát akkor hol?- kissé meglepte a dolog.
-Szöszi-nél.
Ha lehet ez még jobban meglepte.
-Akkor majd felhívom Jay-t és megbeszélek a srácokkal is egy találkozót.- motyogta- Neked mikor lenne jó?
-Holnap.- válaszoltam kurtán.
-Akkor megbeszélem a srácokkal és holnap reggel hívlak hogy megbeszéljük hogy hol találkozunk.- magyarázta.
-Rendben.- bólintottam- Akkor majd beszélünk, szia.- semmi kedvem nem volt beszélni vele a történtek után.
-Izzy.- szólt még mielőtt kinyomtam volna a mobilom.
-Igen?
Na most vajon mit akarhat?
-Sajnálom.- bökte ki szomorúan.
Meredten bámultan előre és el sem hittem hogy komolyan képes azt hinni hogy ezzel majd mindent helyrehoz. Mert rohadtul nem így van.
-Majd megbeszéljük.- ezzel meg is szakítottam a vonalat és a mobilom idegesen az ágyra dobtam.
Mérgesen a hajamba túrtam és hogy oldjam a feszültséget az ágyamra ülve kezeim közé temettem az arcom és mély lélegzetet vettem.
Berlin, Tegel reptér (14:52)
Lustán ugyan akkor kissé idegesen lépett a mozgó lépcsőre. Ahogy haladt lefelé már ki is szúrta Dereket a lépcső végénél.
-Szia főnök.- köszönt elé lépve egy ezer wattos vigyorral a képén a festett szőke.
-Szia.- meg sem állva haladt tovább míg Derek utána szaladt.
-Milyen volt az út?
-Befejezhetnénk a sablon csevegést?- morogta keletlenül.
Semmi kedve nem volt a beszédhez, egyedül az foglalkoztatta hogy minél előbb végrehajtsa a tervét amit már alaposan kidolgozott és úgy találta semmi hiba nem lehet benne.
Szótlanul haladtak tovább míg ki nem léptek az épületből és azaz előtt parkoló fekete Mercédeszhez nem értek. Derek kinyitotta a főnökének az ajtót ö pedig szó nélkül beszállt.
Mikor meghallotta hogy Leon ide utazik először el sem hitte amit hall de aztán tudatosult benne hogy a srác nem viccel, így azonnal intézkedni kezdett. Mindent beszerzett amit csak Leon kért. Lefoglalt egy szálloda szobát Berlin legjobb szállodájában, intézett testőrséget a szállodához hogy ha valaki tudomást szerezne a főnöke itt létéről azonnal intézkedni tudjanak ha megtámadnák. Na és persze találkozott azzal a lánnyal akiről Leon beszámolt neki, hogy a lány egy esetleges szövetséges lehet, ami mindig jól jön, főleg ha egy besúgó a Provenzano családból.
Mikor először meglátta a lányt azt hitte hogy Leon csak szórakozik vele.
Egy olyan lány mint az a Jess hogy lehetne szövetséges?
Csak egy egyszerű, de azért szép, elkényeztetett kis fruska.
De mikor elkezdtek beszélgetni, egy eldugott kis étteremben, rögtön tudta hogy Leon miért mondta azt a lányra hogy egy kis bestia aki csak a kínálkozó alkalomra vár hogy lecsapjon az áldozatára. Jess már az első pár percben megmutatta hogy milyen jó kis szövetséges. Mindenről beszámolt Dreknek, de a nagy beszélgetés közben még egy kis flörtre is akadt ideje.
Derek mindig is imádta a nőket de nem szándékozott összeszűrni a levet Leon egy kis bábjával, mert a lány csak az volt. Egy báb akit akkor vesz elő amikor csak akar és azt tesz vele amit csak akar. Semmi több.
Azonban Derek nem értette hogy a lány miért is árulja el a családját, egészen addig míg szóba nem került Alice és Leon kapcsolata. Derek sejteni kezdett valamit abból ahogyan a lány Alice-ról beszélt gyűlölködve, míg Leon-ról tisztelettel és egészen furcsa, de valami egészen más érzelmet fedezett fel a lány szavai mögött.
"-Nem is értem hogy Leon hogy jöhetett össze egy olyan kis hülyével mint Alice.- fintorgott Jess miközben a szívószálával kevergette az italát- Azt hittem hogy több esze van a drágának, na és hogy jobb ízlése."
Derek ezek után már mindent értett. A lány csak is féltékenységből és szerelemből segít Leon-nak.
Mert szereti Leon-t.
De egyvalamit még mindig nem értett. Ha szereti a srácot, akkor miért segít neki abban hogy vissza szerezze Alice-t?
Míg ezen gondolkodott már meg is érkeztek a szállodához.
Egész úton ki sem nyitotta a száját, csak bambult ki az ablakon a gondolataiba merülve. Pedig szerette volna kifaggatni Leon-t a terv egyes részleteiről. Pár dolog még mindig homályos volt előtte. De gondolta majd a szálloda szobában elbeszélget vele.
Amint a hordárok felvitték Leon cuccait a lakosztályába, ők is beszálltak a liftbe és felvitették magukat az épület legtetejére ahol a hatalmas luxus lakosztály található.
Felérve Leon levette a kabátját és elküldte a hordárokat és a szobalányt, aki épp friss rózsákat cserélt a vázákban, majd leülve a krém színű bőr kanapéra Derekre irányította zöldes sárga szemeit.
-Beszéltél Jess-el?
-Igen.- ült le Derek is, szembe Leon-nal.
-A bál ma este nyolckor kezdődik, az öreg és a felesége pedig elhúznak Olaszországba.- informálta Leon-t.
-Tehát velük később végzünk.- állapította meg miközben elővett egy cigis dobozt és egy öngyújtót a zsebéből.
Kivett egy szálat a dobozból majd a dobozt az üveg dohányzó asztalra dobta. A szájába vette és meggyújtotta azt a szálat.
-Na és még mit mondott a lány?- kérdezte miközben kifújt egy füst felhőt.
-Elmondta hogy hogy juthatunk be a házba könnyedén na és hogy most még több lesz majd a védelem a ház körül.- húzta a száját idegesen.
-Na és a házban?
-Ott eléggé minimális, inkább a külső térre fektetik a hang sújt.- válaszolta.
-Értem.- nyomta el a cigijét a dohányzó asztalon lévő hamutartóba, majd hátradőlve a már borostás arcát dörzsölte elgondolkodva.
-A lány felajánlotta hogy bejuttat minket, de mondtam neki hogy felesleges, mert hát úgy is rajtuk ütünk, nem?- ült feszengve és válaszra várva.
De Leon csak hümmögött és továbbra is gondolkodva meredt maga elé.
Berlin, Provenzano vila, Izzy szobája (19:00)
Épp a Keresztapa első részét néztem a tévében, ugyan is Szöszi meghozta hozzá a kedvem, mikor is megszólalt a mobilom. Először azt hittem hogy valaki hív, de aztán le esett hogy csak azért csörög mert beállítottam hogy hétkor csörögjön hogy ne felejtsek el a bálra készülődni.
Gyorsan le is stoppoltam a filmet majd kinyitva a ruhásszekrényt kivettem belőle az öltönyt amit leraktam az ágyra. Ezután besiettem a fürdőszobába és egy gyors zuhany után megborotválkoztam, ugyan is Alice valamelyik nap szóvá tette hogy már nagyon szúrok, amin én persze elsőre nevettem de aztán végig simítva az arcomon egyet kellett értenem vele. Persze Zoey épp a közelben volt és kijelentette hogy teljesen borotválkozzak meg mert szerinte úgy kisfiúsabb az arcom és szexibb amin én csak sunyin vigyorogtam, mire inkább vérvörös fejjel ment a dolgára. Szóval úgy döntöttem most teljesen csupasz leszek, csak a lányok miatt.
Miután megborotválkoztam már mentem is a szobába átöltözni. Először egy fekete bokszert vettem fel majd az inget, aztán a nadrágot amibe betűrtem az inget. Ezután felvettem az öltöny felsőt is és egy zoknit és azt a fekete cipőt amit még Zoey csempészett be a szobába a nap folyamán egy kis cetlivel amin ez állt:
"Remélem nem sértődsz meg, de ez sokkal jobban fog menni az öltönyödhöz."
Már azt hittem hogy mindennel kész vagyok miután megfésülködtem és bezseléztem a hajam (itt még mondjuk olyan tüsis volt), de aztán eszembe jutott hogy a nyakkendőt még nem vettem fel.
Épp próbáltam megkötni mikor is kinyílt az ajtó és Szöszi jött be a fehér öltönyében és egy kis dobozzal a kezében amiben gondolom az ő álarca volt.
-Na mi a helyzet?- kérdeztem oda sem nézve, csak próbáltam rendesen megkötni azt a nyamvadt nyakkendőt.
-Nincs semmi, csak gondoltam mehetnénk együtt az ideiglenes bálterembe.- ült le az ágyam szélére.
-Szóval szeretnéd ha én lennék a bálon a kísérőd?- húzogattam a bal szemöldököm vigyorogva.
-Hát...ahogy elnézlek nem is lennél olyan rossz kísérő.- vigyorgott ő is, végig nézve rajtam.
-Na ne akard hogy kirakjalak.- figyelmeztettem.
-Oké, befogtam.- tette fel a kezeit védekezően.
Ezek után még vagy hatszor próbáltam rendesen megkötni azt a nyamvadt nyakkendőt, de mindig elcsesztem.
-Azt a rohadt kur...- morogtam elharapva a végét miközben újra szétbontottam a rossz csomót- Ki volt az a túliskolázott aki kitalálta ezt a szart?- láttam neki ismét, de még idegesebben.
-Na várj, megcsinálom.- állt fel Szöszi.
Elém lépett és kibogozva a csomót már meg is kötötte nekem rendesen.
-Köszi.- igazítottam meg.
-Nincs mit.- vigyorgott.
-Megnézeted már az álarcod?- böktem fejemmel a doboz felé.
-Még nem, Zoey le is tépte volna a tököm.- vette fel a dobozt nevetve.
-Na és nem kaptál egy jutalom dugást a bűvös szó miatt?- böktem meg könyökömmel sunyin vigyorogva.
-Nem.- vágta rá, túl gyorsan, mire sokat sejtően ránéztem- Oké, talán volt egy-két ez meg az.
-Ez meg az?- lett szélesebb a vigyorom.
-Oké, feladom.- adta be a törölközőt- Te is tudod hogy mi volt, legalább is sejted. Szóval inkább nem mondok semmit.- ült vissza az ágyra a dobozzal a kezében.
-Na nézd meg hogy mi van a dobozban.- mondtam kíváncsian.
-Nem lehet.
-Miért nem, már csak pár perc és mehetünk le a bálba.- értetlenkedtem.
-Mert Zoey azt mondta hogy majd megcsörget hogy mikor...- ekkor megcsörrent a mobilja.
Elővette a zsebéből és a kijelzőn már olvashattuk is Zoey nevét. Alig csörgött kétszer mikor abba hagyta.
-Már mehetünk is.- pattant fel Szöszi.
-Akkor hozom az álarcot.- vettem el a szekrényről a dobozt.
-Csak vedd ki a dobozból, majd az ajtónál felvesszük.- ment az ajtóhoz.
-Oké.- szedtem le a doboz fedelét ahogy Szöszi is a sajátját.
A dobozban egy egyszerű fekete álarc volt, még is jobban megnézve tök jól nézett ki.
Kivettem az álarcot a dobozt pedig az ágyra dobtam üresen és kérdőn néztem Szöszi-re. Szöszi is kivette az álarcát ami ugyan olyan volt mint az enyém csak fehérbe, a dobozt pedig ő is az ágyra dobta.
-Mehetünk?- nyitotta ki az ajtót.
-Igen.- indultam meg én is.
Amint kiléptünk a folyosón már is elindultunk, de nem a lépcső felé hanem az ellenkező irányba. Egy ideig gyalogoltunk mire elértünk egy hatalmas kétszárnyas ajtót ahol egy elegánsan felöltözött, őszes hajú férfi állt, két oldalán pedig két öltönyös testőr állt.
-Ez itt az épület keleti szárnya, itt szoktuk tartani az ilyen nagy szabású rendezvényeket.- világosított fel Szöszi mikor elértük az ajtót.
-Jó estét uraim.- hajolt meg az öreg.
-Jó estét.- köszöntöttük mi is.
-Én fogom bejelenteni önöket a vendégek előtt.- magyarázta.
Ekkor valaki végigtrappolt a mögöttünk lévő folyosón és lihegve megállt Szöszi mellett.
-Nem késtem el, ugye?- nézett ránk lihegve Taylor.
-Nem hiszem.- tette fel az álarcát Szöszi mire én és Taylor követtük a példáját.
Taylornak is egy egyszerű álarca volt és neki is fekete ami jól ment a fekete öltönyéhez és a piros nyakkendőjéhez.
-Nos, akkor felkészültek?- kérdezte az öreg.
-Igen.- bólogattunk.
-Akkor várjanak míg bejelentem önöket.- azzal meg is fordult és kitárta az ajtó két részét.
Hirtelen amit eddig halottunk az ajtón beszűrődő zajokat mind megszűnt és néma csend lett úrrá mindenen. Az ajtó nyitva maradt, de mivel eléggé távol álltunk tőle és az ajtó túloldalán egy lépcső vezetett le a bálterembe, senki nem láthatott minket és mi sem a tömeget. Szóval feszülten vártuk hogy az öreg bejelentsen minket amit teljesen feleslegesnek találtam.
-Hölgyeim és uraim.- az öreg hangja bejárta az egész termet- Had jelentsem be önöknek a bál házigazdáját Richard Saul Provenzano-t.- azzal félrelépett hogy utat engedjen Szöszi-nek aki nyugodtan kisétált a lépcső szélére hogy a tömeg végre láthassa.
Amint meghallották a nevét mindenki heves tapsviharral köszöntötte, ő pedig egy intéssel köszöntött mindenkit.
Az öreg már épp nyitotta a száját hogy minket is bejelentsen de Szöszi megelőzte őt.
-Kedves vendégeim had mutassam be önöknek a már maguk által is jól ismert öcsémet, Taylor Wayne Provenzano-t.- fordult hátra Taylor-ra mutatva.
Amint Taylor kilépett Szöszi mellé őt is tapsvihar kísérte, de ő is csak egy intéssel fogadta az embereket és gondolom egy mosolyt is villantott, csak hát én azt nem láthattam, mivel hogy még mindig hátul álltam.
Ekkor Szöszi ismét megfordult és most felém mutatott.
-Most pedig szeretném bemutatni a legjobb barátomat önöknek akinél örültebb nincs még egy a világon.- a végét persze vigyorogva mondta- Christopher Gallegos, de mindenkinek csak Izzy.
Amint kiléptem Szöszi és Taylor közé engem is rengeteg taps köszöntött na és ami meglepett az pár női sikoly. Igen, női sikolyok, ugyan is idővel kiderült hogy a teremben nem is egy Us5 rajongó tartózkodik.
De amiről nem tudtunk az az hogy a rengeteg ember között nem csak barátokat de ellenségeket is találunk.
Veszedelmes ellenségeket.
Folyt. Köv.
Izzy öltönye és álarca
Szöszi álarca
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
